Budapest, 1976. (14. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Terv az egész várbástyasétány megnyitására

terménél is; a templom kilenc-tíz méteres szélességét kilenc-tíz méteres magassága karcsúsítja. 1964/65. évi feltárásunkat pénz és technikai megoldások meg az újjáteremtő szándék híján nem tudtuk folytatni, s helyreállításáról, bemutatásáról sem esett eddig szó. (Feltárásáról írt munkaközi beszámolómat a „Budapest" legelső, indító száma közölte.) Pereházy Károly, tudós kerületi műemlékfelügyelőé az érdem, hogy teljes visszatemettetésekor betonbunkerbe foglaltatta a feltárt zsinagóga két középpillérrel tagolt szakaszát. A rom így megmaradt, de nem tekinthető meg. (Kiemelt középpilléreinek — helytelenül összerakott — dobtagjai jelenleg a Táncsics Mihály utca 26. sz. alatti ház, a másik zsinagógaépület udvarán állnak.) Délebbre a megnyitandó bástyasétány átmetszi azt a területet, amely a régibb, még az Árpádok által épített királyi rezidencia színhelye. Ez a hajdan MagnaCuria Regis,avagy Kammerhof néven említett épületcsoport a Táncsics Mihály utca 9—13. sz. telkek alatt helyezkedik el. (Az 1240-es évektől rezideált itt IV. Béla, 1301-ben Vencel, 1337-ben I. Károly, 1354-től 1381-ig Nagy Lajos király. A Kammerhofot 1381-ben, az Anjou királyi palota teljes befejezésekor Nagy Lajos — egy ahhoz tartozó vízivárosi majorsággal együtt — a pálosok budaszentlőrinci kolostorának adományozta. A remeték a hajdani királyi házat 1416 23-ban Ciliéi Hermannal cserélték el. Lakta Ciliéi Ulrik is, akinek 1457-ben bekövetkezett halála után Mátyás király a palotát hű nádorának, Országh Mihálynak adta. Az épületcsoport az Országhok kezén maradt egészen 1541-ig, a török hódításig.) Ezt a hatalmas épületcsoportot a bástyák mellett a XIV—XV. század fordulójára tehető 60 12 méter alapterületű palota egészítette ki. A több emeletes — tán a Cilleiek által emelt — épület a Várnegyed legnagyobb középkori világi rendeltetésű épülete. A palota 1684-ben, az akkori ostromkor összedőlt, romjai fölé 1686-ra a törökök egy nyúlgátszerű hevenyészett védművet vontak. Tervezett sétányunk pontosan ennek az összedőlt épületnek a romjai felett halad át. Mi sem egyszerűbb tehát, mint kiemelni a nagyház pincéjéből beléomlott emeleteinek kőanyagát, a pincét lefedni s azon át vezetni a sétányt. Ennek az objektumnak a területén — amelynek jórészét 1963-ban feltártam — három udvar kövezete helyezkedik el egymás felett, középen egy betömött kúttal. A kövezetek közül a legszebb — hatalmas terméskőlapokkal — a XV. századból való. Ennek bemutatását ugyancsak megvalósíthatnék. Maga a tervezett sétány érinti a romos Szent Borbála lőportár XVIII. századi épületét s elhalad a hajdani Stokház — Kossuth, Táncsics,Wesselényi, Batthyány Lajos, Károlyi György és Wesselényi Miklós egykori börtöne — előtt. Érinti a Hunfalvy utca fölé magasodó Erdélyi bástyát is. Ezt a János király erdélyi vajdaságáról elnevezett XVI. századi ágyúsbástyát úgy építették meg, hogy elfalazták vele az általam kiásott XIII. századi Szombatkaput, a Bécsi kapu elődét. Mindezek immáron — az előzetes kutatások után — könnyűszerrel bemutathatok. A városrendezőre a michelangelói értelmű szobrászmunka vár. Az ti., hogy eltávolítsa e romokról azt, ami felesleges. A domonkos kolostor és a Szent Mihály kápolna altemploma A régi királyi rezidenciától az Erdődy-palota s a Műemlékfelügyeiöség sétánnyá alakítandó hátsó kertjén át a Hilton szállóhoz érünk. Noha ez az épület mintegy körülöleli a XIII. századi alapítású domonkos kolostor romjait, a tervezés gondoskodott arról, hogy a látogató megszemlélhesse a kolostor Zsigmond kori tornyát, a templom falait, ablakait, boltozat- és diadalív-maradványait s eljuthasson a régi templomszentélyre épített Juliánusz szoborhoz is. Megtekinthetővé válik a kolostornak az a díszes udvara, kerengője is, amelyet H. Gyürky Katalin régész tárt fel, az itt talált Mátyás-címeres kőkúttal egyetemben. A Bécsi kaputól a Halászbástyáig terjedő sétaút még egy XIV—XV. századi emlékkel gazdagítható. Gerő Győző régész fedezett fel a Halászbástya testében, a Szent István szoborhoz vezető ún. Hétvezér lépcső alatt egy gótiku? altemplomot. A Mátyástemplom déli oldalkápolnáinak tengelyébe eső templomot a várfalra építették a XIV—XV. század budai mesterei. A kápolna altemplomának szentélyablakai máig megvannak s az altemplom hajója is megközelíthető a Halászbástya alól. (Ha létrát viszünk magunkkal . . .) A kis altemplom megtisztítása a törmeléktől, megközelíthetővé tétele további hiteles, gótikus emlékkel gazdagíthatja az építészeti látnivalók sorát. S úgyszintén érdemes volna az Ibolya utca 1. sz. házhoz csatlakozó kazamatarendszert is megtisztítani és bemutatni. Vidám uzsonnázóhelyet lehetne berendezni ezekben a hajdani ágyútermekben, ahol jelenleg — kényszerűségből, hely híján — a múzeum középkori lapidáriumának egyes darabjai hevernek. íme. féltucatnyi olyan építészeti emlék — zsinagóga, királyi rezidencia, főúri palota, ágyutermes bástya, városkapu, kolostor, kápolna-altemplom —, amely nem ,,neo" építészet! Hanem annak a középkori magyar művelődéstörténetnek beszédes hírmondója, amelyre büszkék lehetünk. És nem utolsósorban: e kor építészeti emlékeinek megtekintése végett keresnek fel bennünket a külországbeliek is. * Mindez pedig csupán bő képaláírás és magyarázat volt egy pompás bemutatási és helyreállítási tervhez. 1974 decemberében ugyanis a Fővárosi Műemlékfelügyelőség megbízásából Gulyás Anikó építészmérnök, a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat munkatársa elkészítette a most ismertetett terület rendezési tervét. Közérdek, hogy ez a terv — ha száz esztendős késéssel is — végre megvalósuljon. Alagsori lejárat a XIV. századi királyi palotából XII. századi pince elfalazott lépcsője a régi királyi kúriában (Molnár János felvétele)