Budapest, 1976. (14. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Terv az egész várbástyasétány megnyitására

Zolnay László A XIV. századi zsinagóga épülete (Táncsics Mihály u. 26.) Vörös Emőke felvételei Amikor a Nemzeti Galéria és a Munkásmozgalmi Múzeum új otthonának felavatásakor, a közelmúltban megnyitották a királyi várkertet, maguknak az ős-budapestieknek j&része is megcsodálta fővárosunknak ezt a rejtett gyöngyszemét. Mert nemcsak maga a várkert gyönyörű, de onnan nézve fővárosunk is új, szokatlan arcát láttatja. Anélkül, hogy a telhetetlenség hibájába esném, szeretném arra irányítani a figyelmet: van a budai Várhegynek még egy olyan, láthatatlan gyöngysora is, amelynek megnyitása újabb látvány-kincsekkel gazdagíthatja történelmi városképünket. A vári Babits sétány további szakasza az. Gyöngysort említettem. Hát ez valóban az. Ötszáz méter hosszú. A budai Várhegy északi és keleti bástyasétánya, ez a megszüntetett, kertfalakkal lezárt, várfalmenti felső út a Várhegy platóját a Bécsi kaputól a Halászbástyáig egységesíti. A túlsó, a nyugati oldalon, a Tóth Árpád sétányon a lakóházak és a várfal között széles, gesztenyefákkal szegélyezett, pompás sétaúton járhatunk. De nem ez a helyzet az északi és a keleti várfal mentén. A Bécsi kapu keleti oldalától még csak kijut a vándor az északi bástyára, egy picike lépcsőn át. És el is gyönyörködhet a Szabadsághegy, János-hegy, Hárshegy, Rózsadomb zöld koszorújának képében. Ám alig halad százötven métert a vajmi elhanyagolt, fátlan, sőt gépkocsik által is használt Babits Mihály sétányon, máris magas téglafalba ütközik. Vége a sétánynak! Zsáksétány. De miért? A budai bolyongó ekkor száznyolcvan fokos fordulattal vagy negyven métert ballag visszafelé, majd a Babits Mihály közön át visszajut a Táncsics Mihály utcába. így csupán akkor láthatja újfent a Szigetet, az Országházat, a pesti Duna-partot, ha kikukucskál a Táncsics utca végi (Ibolya utcai) Iskola lépcső tornácán, avagy elballag a Halászbástyára. Tehát: amíg a Várat nyugati, krisztinavárosi oldalán körüljárhatjuk, a keleti, dunai oldalon (kivéve a Bécsi kaputól jobbra eső sétány-csutkát s a Halászbástyát) erre nincs mód. És ennek nem az az oka (mint például a Dísz tér keleti oldalán), hogy a lakóházak itt homlokzataikkal ránehezednek a várfalakra, s nem lenne hely a sétány számára. Hely van itt is, bőségesen. Ennek az elzártságnak történeti okai vannak. A Vár katonai jelentőségének megszűntekor az itt — a hajdani Bécsikapu, majd Werbőczi, ma Táncsics Mihály utca dunai oldalán — háztulajdonos mágnások (Apponyiak, Erdődyek, Almássya^, Csákyak) palotácskáinak hátsó kertjeit kitolták a várfalakig. így a Várnegyednek ezen a részén — akárcsak az Esterházyak Tárnok utcai telekkomplexusánál — egy, az ottlakók számára felettébb kellemes kerti kozmosz alakult ki, mini-parkokkal, csobogókkal. A nagyérdemű közönség viszont boldogan élvezte a korzózás örömeit a Déli vasút állandó füstjével szennyezett nyugati bástyasétányon, vasárnaponta fel-felzendülő délelőtti katonamuzsikával. Gulyás Anikó tervező rajza Terv az egész viástyaséiy megnyitására