Budapest, 1976. (14. évfolyam)

3. szám március - Román Kálmán: A Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat

Geodéziai műszerek karbantartása törvényhatósági bizottság határozata alapján a főváros új felmérését előkészítő háromszögelési munka 1932 demberében kezdődött és 1935 végén fejeződött be. Az alaphálózati munka elkészülte után, 1937-ben Iának hozzá Budapest új, részletes felméréséhez. A korszerű, megfelelő szabatosság ú felmérés a műszaki munkák tervezését alapozta meg, valamint számszerű helymeghatározásokat szolgáltatott. A részletes felmérés a Dunától nyugatra, Budán kezdődött s északról dél felé haladt. A felmérést különböző magánmérnöki irodák végezték, a Budapest Székesfővárosi Városmérési Kirendeltség irányításával és ellenőrzésével. Új méretarányok A felszabadulás után — az állami vállalatok szervezésekor — a főváros felmérését végző szervezetben is változás történt. 1951. szeptember i-én megalakult a Földmérési Iroda; a földmérési munkálatokat jelenleg végző Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat jogelődje. Az I., a II. és a III. kerület újrafelmérése után sor került Pesthidegkút, Békásmegyer és Csillaghegy felmérésére. Az ötvenes évek elején kezdődött el — sorrendben — a XIV., a XIII., a IV., a XIX., a IX., a X., a XV. és a VI. kerületben az úgynevezett szabatos földi eljárással végzett mérés. Ez az eljárás egyre nagyobb költségeket igényelt. A Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat 1954 december elsején az ország egész területére kiterjedő háromszögelési és mérési munkálatokra kapott megbízást. Kezdetben a vállalat meglehetősen szerény keretek között dolgozott. Kiépítette — eleinte még szegényes — fotogrammetriai műszerparkját, felállította az első síknyomógépet, megkezdte az 1:5000 és az 1:10000 méretarányú topográfiai térképek készítését. Megalakult az intézmény kartográfiai osztálya is. Mindez előnyösen hatott fővárosunk felmérési technológiájának fejlődésére. Kevés volt azonban a szakember. Házi tanfolyamok és oktató brigádok szervezésével oldották meg a szakemberképzést. A kétezret is meghaladja azoknak a száma, akik földmérési szaktudásukat és gyakorlatukat a vállalat által szervezett tanfolyamokon szerezték. A vállalat régebbi munkái mellé több éven át tartó új feladatot is kapott: a kataszteri térképiek felújítását. Az Elnöki Tanács 1957. évi 10. számú törvényerejű rendelete kötelezővé tette a mezőgazdasági ingadanok tulajdoni és használati viszonyainak rendezését. Az ehhez szükséges térképeket gyors helyesbítéssel kellett biztosítani. E munka megkövetelte a fotogrammetria kiterjesztését a nagyméretarányú térképezésre. 1958-ban a térképfeíújitásoknál már üzemszerűen alkalmazták az úgynevezett ősvonalakra való transzferálást. A legmodernebb műszerekkel Sok nehézséget okozott a fotogrammetriai műszerek hiánya, a földmérési munkák megszervezése, az átfutási idő csökkentése. A szeszélyes időjárás, az évszakok akadályozó hatása, a légi fényképezés kényszerű, időbeni eltolódása mind-mind hátráltatta a munkát; a fotogrammetriai feladatok idegen gépparkban történő elvégzése úgyszintén. Az ötvenes évek végén a gyorsabb, szabatosabb, pontosabb munka érdekében a vállalatnál már korszerű fotogrammetriai kiértékelő műszereket, valamint koordináta-felrakó gépeket alkalmaztak. Ezt követte az elektronikus számítógépek, majd az automata térképező berendezések üzembe állítása. A vállalat végül is az elmúlt, közel negyed század során a legjobb, legképzettebb geodétákat, térképészeket s fokozatosan a legmodernebb eszköközöket gyűjtötte egybe a főváros továbbfejlesztéséhez szükséges geodéziai és térképészeti munkálatok elvégzésére. Az új lakótelepek kialakítása, az úthálózat változásai, az egyre növekvő közművesítés újabb és újabb feladatok elé állította az intézményt. Nagy és küzdelmes volt a munka, amit a geodéta-gárda a gyorsabb és jobb eredményekért, nagyrészt önerőből kifejtett. Rájuk hárult a közműhálózatok feltárása és térképezése, a rádió- és tévéláncok kitűzése, a besugárzott területek ábrázolása; általában minden mérnökgeodéziai jellegű és a termeléssel összefüggő feladat. 1963 óta feladatkörük tovább bővült az úgynevezett IV. rendű háromszögeléssel, 1966 óta a mesterséges hold megfigyelésekkel. Feszített munkatempóval, de eredményekben gazdag utat tett meg a vállalat. S végre azt is elérte, hogy rendkívül szerteágazó tevékenységét saját székházból irányíthatja. 1968 májusában a legkiválóbb hazai, ausztriai, bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, NDK-beli és román geodéták részvételével, a Technika Házában megrendezett konferencia mélyrehatóan taglalta a múlt mulasztásait, s a tennivalókat, melyek a jelen és a jövő geodétáira várnak. Rámutattak : olyan korszakban élünk, melyben a lakás-, intézmény- és üzemépítkezés a társadalmi alkotótevékenység egyik legfontosabb tényezője. Új városok, ipari központok keletkeznek, a régi, sokszor nagy történelmi múlttal rendelkező településeket sorra, nagy sietséggel modernizálják. És ez a lázas alkotó-átalakító tevékenység még a legkisebb községekre, falvakra is kiterjed. A huszadik század még le sem zárult műszaki fejlődése megváltoztatja az életformát; az új technikai felszerelések segítségével a régi berendezések is átalakíthatók, alkalmassá tehetők a további használatra. Lézeres iránykitűzés a metróépítkezésen Önálló kutató osztály Különösen jelentős feladattá vált a fővárosi utak tervezése. A műszaki tervek szellemi és fizikai munka ráfordításával nyert terméknek tekintendők — ezek legfontosabb alapanyaga is a térkép, a hozzátartozó geodéziai adatokkal. A fővárosi utak tervezésének munkája az egyes szervek, vállalatok között mind horizontális, mind vertikális értelemben tagozódik. Ugyanígy, több lépcsőben történik a tervezés egy vállalaton belül is, s menete ugyanaz: a nagyból, az egységek koncepciójából kiindulva a részfeladatok megoldására irányul. Ennek megfelelően történik a különböző méretarányú térképek felhasználása: a kis méretarányú áttekintést nyújtó városrajzokat mind nagyobb léptékű helyszínrajzok követik a rajzasztalokon. A határok meglehetősen tágak; 1:200 ooo-től az 1:100-as méretarányig terjed az alkalmazási terület. A Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat saját erőből hozta létre tudományos kutató és műszaki fejlesztési munkacsoportját. Az újabb geodéziai műszerfajták és műszertípusok tanulmányozását, a hagyományos mérési és számítási eljárások modernizálását, új technológiák kidolgozását, felmérési utasítások és útmutatók szerkesztését, gazdasági eredmények elemzését, a hazai és a külföldi geodéziai irodalom tanulmányozását és a geodéta-társadalom szakmai tájékoztatását tűzték feladatként a csoport elé. 1969-ben a munkacsoport levált a gépi számító üzemtől s önálló kutató osztállyá szerveződött. 12