Budapest, 1975. (13. évfolyam)

3. szám március - Konrádyné Gálos Magda dr.: A Pannónia, a Hungária, a Margitszigeti Nagyszálló

Pest-budai szállók emlékeiből 4. A Pannónia, a Hungária, a Margitszigeti Nagyszálló Szigligeti Ede A Magyar Nemzeti Színház a Kerepesi (ma: Rákóczi) úton, balra a Pannónia Szálló A nagyvárossá serdülő Budapest főútvonalain a hatvanas évek végén egymás után bontották le a roskatag kis házakat, öreg fogadókat, hogy azok helyére az egyesített főváros rangjához méltó épületek kerüljenek. A Kerepesi út is akkoriban kezdett kiépülni. A rozzant Griff fogadó helyére, közvetlenül az első Nemzeti Színház mellé, szép szállót emeltek: a Pannóniát (ma Rákóczi út 1—9). A vasúti hálózat vonalai gyors iramban sűrűsödtek, megnövekedett az utasforgalom és ellátta vendégekkel az új szállót is. A korabeli sajtó dicséri a Pannónia berendezését, télikertjét, korszerűségét (a budapesti szállók közül az első volt, amelybe a villanyvilágítást és a gőzfűtést bevezették). A szálló nyitása idején még a közeli Sándor utcában ülésezett a képviselőház, igy sok vidéki „honatya" is a Pannóniában lakott, az étteremben pedig külön asztalak volt a „t. ház" tagjainak. Jellemző couleur locale-ját azonban a Nemzeti Színház szomszédsága adta meg. Az olcsóbb udvari szobáknak sok lakója akadt a színtársulat legényember tagjai közül. A szálló kávéházába még a próbák szüneteiben is átugrottak egy-egy kapucinerre. Az étteremben hosszú színházi törzsasztal volt. Odajártak a színműírók, közöttük Szigligeti Ede (száznál több darab szerzője s évekig a Nemzeti Színház igazgatója) és felfedezettje, a volt temesvári tanár, az új társadalmi dráma mestere: Csiky Gergely. Odavetődtek a költők közül Ábrányi Emil meg Reviczky Gyula, ha elmondhatta: „Csakhogy itt vagyok megint e nagy város zsivajában!" Az asztal színésztörzstagjai közé tartozott Vízvári Gyula, Pethes Imre, az énekes Odry Lehel. Folytak a viták a darabválasztás, a szereposztás, a gázsi körül. A kezdők szerényen húzódtak meg az asztalvégen, és boldog volt az közülük, akinek Újházi Ede odadörögte: „maga marha, magából még lesz valami". (Mert a ,,mester"-nek nemcsak a játéka volt természetes és nagyon közvetlen, hanem a modora is.) A színtársulat női tagjainak nagy része csak a banketteken jelent meg. De például Csillag Teréz rendszeresen odajárt vacsorázni lányaival, majd férjhezmenetelük után feloszlatta háztartását és be is költözött a Pannóniába. Sok híres politikus, író, művész vendége volt a szállónak. Mikszáth Kálmánnak is itt volt szobája házassága előtt. Lakója volt a dúsgazdag, „dörgedelmes leleplező beszédeiről híres képviselő", Szemere Miklós is. (A lóversenyeken és a kártyacsatákban a politikánál is többet szerepelt.) Igen kedves vendégnek számított Podmamaniczky Frigyes, akit Krúdy Gyula „Budapest vőlegényé"-nek nevezett. Hosszú élete során volt újságíró, képviselő, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának élén kivette részét az új főváros kialakításából. A Nemzeti Színház intendánsi tisztét pedig abban a kritikus Időben is viselte, amikor a Népszínház megnyitása átmeneti válságot okozott; amikor a Borsszem Jankó című élclap szerint a Nemzetiben „több ember volt a színpadon, mint a nézőtéren". Podmaniczky saját pénzének egy része is ráment, míg átvészelték a krízist. A Pannóniához is mindvégig hűséges maradt. Még a század elején is eseményt jelentett, amikor naponta belépett az étterembe a császárszakállas, kockás öltönyű öregúr. Gőzölöghetett a vendégek előtt az illatos húsleves, a velőscsont is kihűlhetett: szemmel kísérték, míg elfoglalta kis sarokasztalát. Mindig mértékletes ebédet fogyasztott, utána üldögélt, elmerengett emlékein, aztán bóbiskolt egy kicsit... A Pannónia épülete ma is áll. Megkopott, de jelentős kárt nem tett benne az idő, át sem építették, kovácsoltvas kapuhomloka, erkélyei, lépcsőkorlátjai is változatlanok. Homlokzatán Rákóczi Ferenc domborművű mellképét látjuk. Akkor 38