Budapest, 1975. (13. évfolyam)

2. szám február - Gerő László a Herder-díjról

és helyreállítás tudományos módszertana és gyakorlata. Csak egy példa az együttműködés hasznáról: én az egyik ablaktípust 18 centiméterrel alacsonyabbra terveztem, mint amilyenre kellett volna. Közben ugyanis Szakáll Ernő, kiváló szobrász restaurátorunk felfedezte e középkori ajtó- és ablaknyílások szerkesztési módszereit — ami szintén nóvum egész Európában! — és így az ablak magasságában 18 centiméteres korrekciót kellett végrehajtani. A szélességben nagy szerencsém volt, bár a feltételezett szerkesztési elveket nem alkalmaztam oly tökéletesen, mint ő. Én 142 centimétert kalkuláltam. Majd pedig a régészek találtak egy szemöldökkövet, amelyiken megmaradt az ablak szélső pontja, pontosan bevésett középtengellyel. Lemértük: az ablakszélesség 143 centiméter volt! Ez nagy biztonságot adott nekem. S közben persze folytak a viták, a Vár helyreállítása közüggyé vált, szakemberek és nem-szakemberek figyelték aggódó izgalommal munkánkat. — Előttünk is számos kérdőjel volt — folytatta a professzor. — Például: a nyugati buzogánytorony fejjel épüljön-e, vagy anélkül ? De az ilyen kérdésekbe már nem csak a régész szólt bele, hanem a kormány is, amely az egész helyreállítást finanszírozta és ellenőrizte. Bizony egy kicsit egyhangúak voltak a csak-falak és semmi torony! Amikor mindenki tudja, hogy a várakhoz tornyok tartoznak. Mondták is, hogy a Halászbástyának, Vajdahunyadvárának mennyi tornya van — az enyémnek meg egy se. Kellett hát tornyot terveznem. Aztán: a déli nagy rondella kaputornyánál én, az első tervem szerint, csak a maradványokat készültem lefedni. A modell viszont kimutatta, hogy ez kibírhatatlan. Hozzátartoznak az innen a Bécsi kapu térig futó vízszintes falak — és sehol semmi A visegrádi palota (Dobos Lajos felvétele) vertikális hangsúly! Végül is a maradványoknak nem árt, ha egy kicsivel több van felettük, mint amennyi a műemlékvédelem szigorú előírásai szerint hiányzik. Támadtak is engem ezért, még a kollégák is, mert úgy látták, hogy helyenként megszegem ezeket a nagyon szigorú elveket. Ám az ajánlások és elvek, amelyek a műemlékvédelmet szabályozzák, olyanok, hogy azokat egyénileg is lehet értelmezni; sőt kell is, mert az építészeti emlékek védelme nem csak tudomány, hanem — művészet is. S úgy érzem, az én konstrukcióm helyességét igazolja, hogy — ha a helyreállítás egészét nézzük — sikerült a szükséges egyensúlyt megteremteni, az épületegyüttes harmóniáját megőrizni. — Végezetül csak annyit mondhatok: hálás vagyok a sorsnak, hogy egész életemben mindig azt csinálhattam, amit szerettem. Kezdve a fiatalkori római ösztöndíjaktól, majd egyfolytában a Főváros szolgálatában, 1948 óta itt a műemléki hatóságnál mindig olyasmivel foglalkozhattam, amiben örömöm telt. S talán ebből merítettem ösztönző erőt ahhoz, hogy a műemlékvédelemmel elméletileg is foglalkozzam, és hogy mindennel, az egész életemmel ezt az ügyet szolgáljam. Ma már talán a legfőbb törekvésem az, hogy a fiatalokat a legjobb tudásom szerint készítsem fel erre a munkára. A modern fejlődés, a városok mérhetetlen megnagyobbodása előtérbe helyezi az értékes épületegyüttesek védelmét. Szeretnénk ezeket az együtteseket átmenteni a későbbi generációk számára. S ez csak úgy lehetséges, ha újra élettel telítjük ezeket a negyedeket, ha olyan módon tudjuk beiktatni a jövő városába, hogy abban is aktív tényezővé váljanak. S természetesen, meg kell mentenünk egyedi értékeinket is, templomokat, városházákat, várakat. A párhuzamos feltárási és helyreállítási módszer szerint dolgoznak a tanítványaim is — akik között már három Ybl-díjas van ... E módszer szerint végeztük együtt s részben végezték el tanítványaim, immár önállóan, mintegy negyven vár — közöttük Visegrád, Diósgyőr, Sümeg — feltárását és helyreállítását — fejezte be nyilatkozatát dr. Gerő László 33