Budapest, 1975. (13. évfolyam)

2. szám február - Losonci Miklós: Rácz Edit műtermében

Csigó László felvételei Metamorfózis Fiam illatok. Maugli története, Kipling magányosan sétáló macskája, vagy akár az utcai veréb, az Állatkertben megfigyelt antilop — mély nyomot hagynak benne. Első gyúrt szobrai: „Egy róka", s „Leopárd megölt őzzel". Képzeletével bővül a látott világ; minden fa, folyó szabad otthona; társai nemcsak az emberek, hanem csigák, kagylók és lepkék, a megszámlálhatatlan egyedre és minőségre osztódó hatalmas természet. Minden műve nyers és érett egyszerre. Felületei valahány érzékszervünkre hatnak, tapogatással is megközelíthető „vakolvasás"-ra buzdítanak. Akár az „Időtörte arcok"-nál, akár az „Etruszk éjszaká"-nál időzünk, az egyszerre jelent szemnek, kéznek, értelemnek örömet és felismerést. „Negatív vas"-nak nevezi meg szobrászilag a vietnami őserdőhálózatba betört amerikai géproncsot, jellemző a téma, a forma, a gondolat. Szobriszi elmélkedéseinek egyik fontos mellékága „A vadon halálá"-ról készített sorozata. Több ez, mint nosztalgia. Nem egyszerűen erdők pusztulásán siránkozik, hanem fák, vizek, gépek új szövetségét szorgalmazza az érmek és bronztáblák fájó, reménykedő figyelmeztetéseivel. Ez a vallomásos meggyőződés hatja át az érzéki megjelenítést és kozmikus látomást együtt érvényesítő portéit is. Losonci Miklós