Budapest, 1975. (13. évfolyam)

2. szám február - Bertalan János-Dr. Berti Béla: Az élet megindulása

ban bevezették az adópengőt. Az infláció azonban átterjedt az adópengőre is. A szédületes iramú pénzromlás a bérből és fizetésből élő dolgozókat sújtotta a legjobban. A Magyar Kommunista Párt vezetői a legjobb szakemberek bevonásával kidolgozták a stabilizációs programot és 1946. augusztus i-én a reakció ellenállásával szemben — bevezették az új valutát, a forintot. A kibocsátott új pénz és az erre alapozott gazdasági intézkedések gyors ütemben javították a lakosság ellátását, a vásárlóerő és az árupiac fokozatosan egyensúlyba került. A stabilizálódás elsődleges feltétele a termelés fokozása volt, amit elősegített az is, hogy a Magyar Nemzeti Bank nyugatra hurcolt aranykészletét 1946. augusztus 6-án visszakaptuk. Az ostrom után Budapest dolgozói minden erejük megfeszítésével — sok nélkülözés között — fogtak hozzá a romok eltakarításához, a megsérült épületek kijavításához és az elpusztult létesítmények újjáépítéséhez. Budán még el sem hallgattak a fegyverek, amikor a felszabadult pesti oldalon már elkezdődött az utcákon, tereken heverő emberi és állati hullák összeszedése, elföldelése, továbbá a felhalmozódott szemét eltakarítása. A fenyegető fertőző és járványos betegségek miatt ez volt a legsürgősebb munka. A Temetkezési Intézet és a temetők dolgozói hiányos felszereléssel, gőzvontatású teherszerel vényekkel és lófogatú stráfkocsikkal szállították a sokezer halottat a temetőkbe. A Köztisztasági Hivatal dolgozóira is hatalmas munka várt. A szeméttel megrakott vagonokat mozdonnyal vontatták a villamosvasút vágányain az Ecseri úti telep előtt levő, volt katonai gyakorlótérig. Később kijavított lovaskocsik, vásárolt teherautók és traktorok üzembe állításával növelték a szemétszállítás kapacitását és a szemétgyűjtést kiterjesztették az egész városra. A rom és törmelék elfuvarozása 1945 augusztusában kezdődött meg, amikorra a szemétszállítást már nagyrészt befejezték. A romok eltakarítását az első hónapokban az önként munkát vállalók, majd a közmunkára kötelezettek végezték. A kormány székhelye még Debrecenben volt, amikor az országos építésügyi kormánybiztos megindította a tetőhelyreállítás munkálatait, hogy minél több lakás mielőbb használhatóvá váljék. A 20 m2

-nél kisebb tetősérüléseknél a háztulajdonosokat kötelezték a helyreállításra, a nagyobb sérülésekhez hatósági kölcsönöket nyújtottak. 1945 végéig 50 ezer lakás beázását sikerült meggátolni. Különösen a hároméves terv időszakában haladtak nagy ütemben a helyreállítási munkák. A sérült, de még kijavítható lakóépületek helyreállítása 1949 végéig mintegy 90%-ban megtörtént, és 3502 új lakás is felépült. Az 1949. évi népszámlálás időpontjában a budapesti lakásállomány — a nagy lakások megosztása útján keletkezett lakásokkal együtt — 303 916 volt (15 816 lakással több, mint 1941-ben). A felszabadulás után Pest és Buda összeköttetését ideiglenes szükséghidak létesítésével biztosították. A mintegy tíz évre tervezen Kossuthhíd előmunkálatait 1945 májusában kedte meg a Közlekedési Minisztérium hídosztálya. Az építéshez a felrobbantott hidak romanyagát használták fel. A Kossuth-híd nyolc hónap alatt elkészült és 1946. január 18-án átadták a forgalomnak. A hidat — az eredeti terveknek megfelelően — 1956-ban zárták le a forgalom elől, majd 1960-ban lebontották. Az első újjáépített híd a Szabadság-híd volt. Építését 1945-ben kezdték meg és 1946. augusztus 20-án adták át a forgalomnak. Ezután következett a Margit-híd újjáépítése; 1946-ban kezdtek hozzá és 1948. augusztus i-én teljes szélességben megnyílt a forgalom előtt. A Lánchíd újjáépítése 1948-ban kezdődött és 1949. november 20-án adták át. A Déli Összekötő vasúti híd újjáépítését 1948-ban kezdték el és 1953. június 22-én fejezték be. Az újjáépített Petőfi-híd munkálatait 1950-ben kezdték el, és 1952. november 25-én adták át. Az Északi (Újpesti) Összekötő vasúti híd újjáépítése 1952 — 55 között történt. Sorrendben utolsóként az Erzsébet-híd épült újjá: építését 1960-ban kezdték el és 1964. november 21-én fejezték be. A hiányos táplálkozás okozta legyengülés és a korlátozott tisztálkodási lehetőségek következtében a lakosság egészségi állapota rendkívüli mértékben leromlott, növekedett a fertőző megbetegedések száma. A kórházi kezelésre szoruló betegek elhelyezéséhez a fővárosi kórházak nem rendelkeztek elegendő ággyal, sürgőssé vár tehát a megsérült kórházak kijavítása, a leromboltak újjáépítése. Közvetlenül az ostrom után — a javítási munkák mellett — elsőként a Rókus-kórházat építették új<á. A megfeszített munka eredményeként az összes budapesti gyógyintézetekben az 1943. évi 18 957 betegággyal szemben 1946 őszén már közel 14 ezer betegágy állott a kórházi ápolásra szorultak rendelkezésére. 1947 elején befejezték a Maglódi úti 550 ágyas Bajcsy-Zsilinszky Kórház háborús sérüléseinek kijavítását, a hároméves terv időszakában pedig valamennyi sérült kórház helyreállítása befejeződött. Az iskolaépületek helyreállítása széles körű társadalmi összefogással kezdődött. Ennek eredményeként az 1945/46. tanév elején 100 épület 1616 tantermében meg lehetett kezdeni az oktatást. A következő tanévben már a háború előttivel azonos számú tanteremben folyt a tanítás. A felszabadulás után két hónappal több színház is megnyitotta kapuit; elsőként 1945. március i-én a Nemzeti Színház Kamaraszínháza. A Vígszínház újjáépítését 1951-ben fejezték be; ekkor már t6 állandó jellegű színház játszott. A kevésbé sérült filmszínházak kijavítása is gyorsan megtörtént. Az elsők között kezdte meg működését az Uránia, a Corvin, az Ady és a Fórum (a mai Puskin). 1946 őszén már 66 mozi volt üzemben. Batyuzók A közlekedés helyreállításának kezdete Utazás a Nagykörúton