Budapest, 1975. (13. évfolyam)

12. szám december - Konrádyné Gálos Magda dr.: A Wohl nővérek irodalmi szalonja

Mlniatúrák II. Ulászló király Graduale-jából (Esztergom, Bibliothéka). Majom dudával Kutya csalisíppal Nyúl hegedűvel mert alakja nemcsak Buda és Sopron egykori zenetörténetéhez fűzi, hanem mert nagyjából ilyenféle legények voltak a többi város toronyzenészei is. Adler ugyanis — aki a király szolgálatában sántult meg — a királyi udvarból szertelen kevélységet hozott magával. Bepanaszolják a soproniak: a toronyzenész többet ül a város korcsmájában, mint a tűztoronyban. Máskor meg munkahelyén, a toronyszobában zajos bankettet csap, ismeretlen, idegen emberekkel komázik. Egyszer, amikor idegen lovasok ügettek Sopron kapui felé, Adler késedelmesen fújta meg kürtjét. Ezt a vádat bizonyos György tímár emelte Adler ellen. Mire is Adler nem átallta a várostorony erkélyéről „pesztilis kutyának" becsmérelni az érdemdús György tímárt. Tizenegy évig bírta ki Sopron Adlert és Adler Sopront. Akkor azután — sok súrlódás után, amelyben mindig I. Ferdinánd király volt a gyámola — elunta a dicsőséget és Znaim városába szegődött, ugyancsak toronyzenésznek. A toronyzenészek feladatai A toronyzenészekre sokféle kötelesség hárult. Az ő trombitaszavuk, dobpergetésük jelezte az időt. A városkapuk nyitásának, csukásának előjelét is ők adták meg. A zárás közeledtét jelző kürtjelekre mindenki igyekezett, kívül ne rekedjen a városkapun, ők lesték az ellenséget is, meg a tüzeket. Nemcsak egy-egy kürtjelet adtak, hanem ünnepélyes alkalmakkor szép dallamaikkal zengték be a várost. 1601-ben Sopron magisztrátusa felrója: a toronyzenészek muzsikájában túl sok a madrigál és a virágének! A városnak az az óhaja: ezek helyett a divatos világi muzsikák helyett kegyes motetták dallamait játsszák! A toronyzenészek Budán, Pesten, Besztercebányán és Pozsonyban a várostorony emeleteit lakták. (Besztercebányán máig megvan az a helyiség, ahol a Turner és a Turnersknechtek laktak.) Pest városában, egészen lebontásukig, mind a Kecskeméti-, mind a Hatvani-kapu tornyában egy-egy városi zenész lakott. A XV —XVI. századtól rendszeressé vált az a szokás, hogy a toron, zenészek — trombitások, síposok, dobosok — egyes egyházi szertartásokra maguk is bevonultak az egyhá/.i ének- és zenekar kórusára. A toronymester keze alá tartoztak az órakiáltók is. 1526-ban Pozsonyban Klingshirn István és Lemperger György töltötte be ezt a — felettébb jó torkot kívánó — mesterséget. Évi tíz forint fizetésükön kívül ők is egyenruhát kaptak a várostól. A toronyzenész-mester, mint látjuk, inasokat, legényeket tartott. Ezeket oktatta, nevelte is. A Felvidék német-lakta városaiban csak „tisztességes német szülőknek törvényes gyermekét" fogadták be. A toronyzenész-inas a síp meg a trombita fúvásának, meg a dob verésének művészetét három esztendő alatt kellett hogy elsajátítsa. Toronyzenészek sztrájkja a középkorban Annak jelzésére: mennyire fontos és megbecsült kulcspozíció volt a hajdani toronyzenészé, csak egyetlen példát mondok el. Történt Bártfa városában, hogy a balszerencsés magisztrátus új toronyzenészt fogadott. Törököt fogtak vele: ádázabb ember volt ez még a soproni Adler Györgynél is. Állandóan ócsárolta a magisztrátust. S mi-A.ngyal hárfával (II. Ulászló Graduale-ja)