Budapest, 1975. (13. évfolyam)
12. szám december - Komornik Ferenc: Állandó szállóvendégek
FÓRUM lány városrendezési javaslat „Az idő és a művek" (Magvető, 1974) írója, Granasztói Pál könyvének „Budapest a jövő évszázadban" című fejezetében gondolatkeltően mereng a főváros jövő századi fejlődésének lehetőségein, annak esetleges veszélyein. Korunk egyik fő gondja, a fejlődés felgyorsulásával járó veszélyek felismerése hozta létre a futurológia tudományát. Városunk futurológiájával foglalkozni valóban időszerű. Én a közelebbi jövő néhány problémájáról szeretnék szólni. Ha netán nyitott kapukat döngetek, sebaj. Inkább többször mondjuk el ugyanazt, amit fontosnak tartunk, mintsem elhallgassuk aggályainkat, közérdekűnek vélt gondolatainkat. A főváros a nemzet idegközpontja. Sejtjei: a képzett, szakmájakban begyakorlott emberek. Társadalom-pszichológusok megállapították, hogy az állatok sem, az emberek pedig különösen nem képesek a legjobb hatásfokkal tevékenykedni zsúfolt, nyugtalan környezetben. Helyesek tehát a főváros zsúfoltságának megszüntetését, a település fellazítását célzó tervek, intézkedések. A toronyházakkal teletűzdelt nagy lakótelepek létesítése bizonyára nem szolgálja a fellazítás célját; bár az adott körülmények között ez bizonyára indokolt volt. Ausztriában mi a toronylakóházat csak szükscgmegoldásnak fogadjuk el, s nem tekintjük a jövő általános lakóház-típusának. Bécsben, ahol a lakástermelésnek újabban sikerült a szükségletet utóiérnie, a lakást keresőknek csak 10%-a óhajt soklakásos épületben, toronyházban lakni — 90%-uk családi házra vágyik. A toronyházak elleni kifogások közül csak egyet említsünk meg. A legfejlettebb ipari államokban sem ritkaság a hosszabb-rövidebb áramkiesés, a „black-out". Ilyenkor például a felvonó nem működik. A 8 —10-ik emeletre felkutyagolni még az egészséges fiatal embernek és üres kézzel sem öröm. Megrakodva, valamint beteges, idős embernek: tragédia. Persze, a belterületeken nehezen képzelhetők el kertvárosok. Itt a legcélszerűbbnek a négy-ötemeletes cölöpépítményeket tartjuk lakóház céljára, a ház alatt, meg a földszinten elegendő parkolóhellyel a lakók autói számára. Már ez a fontos szempont is korlátozza a ház magasságát. Üzletek számára szánt utcákban, tömbökben az üzletek az első emeleten létesülnének. Előttük széles függőfolyosók képeznék a járdát. Több háztömbnyi üzletsor esetén gyaloghidak kötnék össze a függőjárdákat. E megoldás közlekedési előnyei nyilvánvalók. Azt hiszem, érdemes lenne ezt a módszert legalább kipróbálni, addig is, amíg a gazdasági viszonyok a szélesebbkörű alkalmazást lehetővé teszik. Egyre növekszik azoknak a száma, akik a levegősebb, nyugalmasabb budai kerületek felé törekednek és az ottlakás költségtöbbletét is készek vállalni. De van-e elég hely Budán? Teljesen egyetértek Granasztóival, hogy a budai hegyvidék további beépítésének sürgősen határt kell szabni. Már az 1941-ben megjelent „Nagy-Budapest és a budavidéki gyorsvasút" című könyvemben megkockáztattam a népszerűtlen megállapítást, hogy a személyautó nagyvárosi közlekedési problémák megoldására nem alkalmas. A zsúfoltságot földalatti metróhálózat sem szüntetheti, illetve előzheti meg. Ezért indítványoztam a városból a Duna -mellékre és a Buda-vidékre kisugárzó gyorsmagasvasutak mentén kertvárosok létesítését. Azóta sok víz folyt le a Dunán, de a bekövetkezett forradalmi változás elképzelésünk érdemlegességén nem változtatott. Megépült, illetve épülőben van a metróhálózat, a társadalom dicséretes áldozatvállalásával. A metró megkönnyítené az általunk javasolt gyors-rpagasvasutak legalább egyikének megépítését is. A páty — zsámbéki medencében eszményi környezetben, bőven volna hely kertvárosok létesítésére. Tisztes távolságban a tatai és a dorog-tokodi bánya- és iparvidéktől, a Budára vágyakozók itt megtalálnák, amit keresnek: tiszta levegőt, nyugalmat, kies tájékot, gyümölcsös-zöldséges kertet. A Biatorbágy —Páty —Telki —Budajenő térségébe vezető gyors-magasvasút megépítése semmi nehézséget nem okozna és túlságosan költséges sem volna. Úgy tudom, a Kelenföldi pályaudvar átépítésére elkészültek a tervek. A délbudai metróvonalat a Kelenföldi pályaudvarig vezetik majd. A déli távolsági személypályaudvart meg lehetne szüntetni és a délivasút vonalán a metrót meghosszabbítani ugyancsak a Kelenföldi pályaudvarig. Innen indulna a javasolt gyors-magasvasút. A távolsági vasút töltésének és hídjainak kiszélesítésével a gyorsvasút két sínpárját — a távolsági sínpárok mellett — el lehetne helyezni egészen Biatorbágyig. Onnan: irány a tervezett kertvárosok! Az már részletkérdés, hogy az új gyorsvasút a már ismert műszaki berendezésekkel, vagy napjaink egyik-másik forradalmi újításának felhasználásával épülne meg. Elképzelhető, hogy az utazás a Deák tértől Budajenőig rövidebb ideig tartana, mint manapság villamossal Hűvösvölgyig. Az új gyorsvasút közelében: Budaörs, Törökbálint, Biatorbágy térségében bőven volna hely többlakásos — bérház és öröklakás — negyedek létesítésére is. Az új kertvárosok, a folyamatban levő iparáttelepítések és az új ipartelepek létesítésének korlátozása annyira megszüntetné a zsúfoltságot és a lakáshiányt, hogy a város belterületén helyet lehetne nyerni új parkoknak és játszóhelyeknek. A bontásra megérett VII. kerületben tágas ligetet lehetne kialakítani. Oda kerülhetne majd az új Semmelweis kórház. A régi kórház helyén a Rákóczi út déli része megkerülhetné a Rókus-kápolna kis szigetét (a kelet felé irányuló forgalmat szállító kocsipályákkal). E megoldás melléktermékeként, a környék nagy áruházai számára is elegendő parkolóhely létesülhetne, részben talán a föld alatt. Ha csak egy is akad javaslataim között, ami hasznosítható, már nem hiába vettem kezembe a tollat. Palinay Ferenc Baden bei Wien Budapest Főváros Levéltára anyagából 1945 december Az újjáépítésben elért nagyszerű eredmények ellenére a főváros népe 1945 decemberében nehéz télnek nézett elébe. Budapest lakosságának élelemmel és tüzelőanyaggal való ellátása Igen nagy nehézségekbe ütközött. A főváros vezetése rendkívüli intézkedésekre kényszerült, ezekre utal az alábbi két dokumentum is. Rendkívüli tanítási szünet elrendelése A polgármester f. évi december Hó 12-én 95.161/ 1945-VII. szám alatt a következő rendeletet adta ki: A 94.537/1945-VII. számú rendeletemmel intézkedtem az iskolák téli tanítási rendjéről. Tekintettel azonban a szigorú tél korai beálltára és arra, hogy most már még az a tüzelő sem áll rendelkezésre, amely az eddigi csökkentett munkát biztosította, elrendelem a székesfőváros összes iskoláiban folyó évi december hó IS-én déli 12 órától, további intézkedésig, azonban egyelőre 1946. március hó 1-ig, a tanítás szüneteltetését. A tanítási szünettel kapcsolatban a következőket rendelem: 1. A székesfőváros óvodáira jelen rendelkezés nem terjed ki, tehát az óvodákban a foglalkoztatást továbbra is fenn kell tartani. 2. A napközi otthonokat a közoktatási ügyosztály 132/1945-VII. számú körlevelével szabályozott módon nyitva kell tartani . . . 4 . . . Egy iskolaépületben csak egy irodahelyiséget szabad fűteni ... Az irodahelyiség naponkénti, egyszeri befűtésére csak 1 kg fát és 10 kg kokszot, vagy szenet szabad felhasználni . . . 7. Minden három vagy több, 18 éven aluli gyermeket nevelő családanyát és családapát a rendkívüli szünet tartamára — ha a szünet tartamára családostól vidékre költöznek — mindennemű szolgálati beosztás alól mentesítek. Fizetésüket megkapják . . . 8. Fizetés nélküli szabadságot engedélyezek kivétel nélkül mindazoknak, akik a téli iskolai szünet tartamára Budapestről eltávoznak . . . (Fővárosi Közlöny, 1945. december 20. 755. oldal.) A vidékre települök felvétele és a kitelepítés lebonyolítása A polgármester f. évi december hó 15-én 149.891/ 1945-IX. szám alatt a következő rendeletet adta ki: A Budapestet önként ideiglenesen elhagyni kívánók kitelepítésének lebonyolítását 257 455/1945-XIV. sz. rendeletemben a polgármesteri XIV. ügyosztályra bíztam s egyszersmind hirdetmény útján felhívtam a kitelepülni szándékozókat a polgármesteri XIV. ügyosztálynál történő jelentkezésre. A fenti számú rendeletem hatályon kívül helyezése mellett a kitelepítés lebonyolítását a polgármesteri IX. ügyosztály hatáskörébe utalom és a jelentkezés, valamint a kitelepítés végrehajtását az ügymenet egyszerűsítése végett az alábbiakban szabályozom. A kitelepülni szándékozók a lakásuk szerint illetékes kerületi elöljáróság népjóléti osztályán tartoznak személyesen jelentkezni . . . A polgármesteri IX. ügyosztály a kerületi elöljáróságoktól beérkezett „Jelentkezési lap"-okat vasúti fővonalak szerint csoportosítja és ezekből kialakítja az indítandó vonatokat. Amennyiben az egyes vasúti fővonalakra kellő számú jelentkező gyűlt össze, a polgármesteri IX. ügyosztály — miután a MÁV igazgatóságával az indítás helyét és idejét letárgyalta és a szükséges szerelvényt biztosította — a jelentkezőket 3 nappal az indulás előtt beidézi. A kitelepülni szándékozók ez alkalommal megkapják az ún. „Kitelepülési igazolvány"-t, mely egyszersmind utazási igazolványul is szolgál . . . Ezzel egyidejűleg kapja meg a kitelepülő a lakásának igénybevétele alóli mentesítésre szóló értesítést . . . (Fővárosi Közlöny, 1945. december 22. 761. oldal.1 ) 31
