Budapest, 1975. (13. évfolyam)

12. szám december - Krasovec Ferenc—Takács Ferenc: A Testnevelési Főiskolaötven éve

giumban pedig helyezzék el az internátust. A megvalósítás legnagyobb akadálya a pénzhiány volt. Karafiáth Jenő, az OTT elnöke, 1925 februárjában felvetette a parlamentben, hogy — szó szerint így fejezte ki magát — ,,a vétkes Károlyi Mihály vagyona szellemi és testi kultúra javára legyen fordítható — és ebből elsősorban a testnevelési főiskolát kell létrehozni". A színfalak mögött és a nyilvánosság előtt folytatott viták, hosszas fontolgatások után 1925. október 6-án a VKM 77000/XIII. sz. rendelete közölte a főiskola megalakulását, szervezeti szabályzatát és a kinevezett igazgatóság névsorát. „Nem hittük volna, hogy ez a merész terv megvalósul, amikor kenyérre és ócska rongyra kell az utolsó garas is" — írta a Nemzeti Sport november 18-i száma. Az eredeti terv az volt, hogy a főiskola hároméves lesz és „főleg a bölcsészkar filozófiai fakultásával kapcsolódik össze". Az egyetemi hallgatók heti 12 órás kiképzést kapnak és egyéves gyakorlati tanítás után a végzősöket három szakaszra nevezik ki, amelyek közül „fiatalabb éveikben a testnevelést fogják tanítani ..." A bölcsészkarral való összekapcsolódás azonban nem vált be, és végül a TF csak egyszakos képzést adott. * A tanítás 1925. november 23-án megkezdődött, az ünnepélyes évnyitóra azonban csak december 12-én került sor. Az első évnyitón Gyulai Ágost dr., a TF kinevezett igazgatója mondott ünnepi beszédet. Gyulai volt a régi tornatanárképző igazgatója is, és az ő vezetése alatt álló Pedagógium lett a TF otthona. Tanulmányi igazgatónak dr. Szukováthy Imrét nevezték ki. „A szűkös létesítményeket testvériesen megosztották", a tornaterem mellé szabadtéri pályát, öltözőket, mosdókat kezdtek építeni. Azokat a sportágakat, amelyekhez nem volt megfelelő létesítmény (úszás, korcsolya, tenisz stb.), külső klubok {BBTE, BEAC, Pannónia stb.) pályáin oktatták. Igen tarka képet mutat a három év tárgyainak összesített jegyzéke: bonctan, élettan, testfejlődéstan, anthropometria, svéd és német torna elmélete, gyakorlattana és módszertana, gyógytorna és masszázs, atlétika elmélete és gyakorlattana, játékok, testneveléstörténet, testnevelés szervezete, lélektana és gyermektanulmány, elméleti pe-14 dagógia, magyar művelődéstörténet, vívás, céllövészet, tánc és gyakorlati tanítás. A megalakult főiskolai könyvtár a Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének gyűjteményét átvette „örökös letétre, valamint használatra". ATF volt hivatott megoldani „a nagy tréner- és leventeoktatóhiányt" is. Ennek érdekében téli és nyári tanfolyamokat, továbbképző táborokat rendeztek. Megindítottak egy ingyenes vívótanfolyamot — a mai vívótagozat ősét. A főiskola feladatai közé tartozott „a testnevelés kérdéseire vonatkozó búvárkodások végzése" is. Ennek elősegítésére különböző laboratóriumokat létesítettek (anthropometriai, pszichológiai stb.), előadásokat tartottak és pályázatokat írtak ki a hallgatóság részére. A TF megalapítása és hőskora tulajdonképpen az a három év, amit együtt töltött el — közös igazgatóval, de önálló intézményként — a polgári tanárképző főiskolával. 1928-ban a Pedagógium Szegedre helyezésével a megüresedett budai épületet teljesen átadták a TF-nek. Ezzel megkezdődött a főiskola újabb fejlődési szakasza. * A főiskola következő másfél évtizede bővelkedik sikerekben. Már az ötéves évfordulón elhangzott, hogy a Testnevelési Főiskola „fogalom lett a kontinensen, amellyel egyedül csak a berlini veheti fel a versenyt..." A hírnév ráirányította a külföld érdeklődését az intézmény munkájára: több országból érkeztek látogatók, tanulmányozni a főiskolát. Igen népes nemzetközi gárdával rendelkezett a TF: bolgár, német, görög, román, török cseh, sőt még amerikai és hindu hallgató is akadt a diákok között. A sajtó is felsőfokon írt a rohamosan fejlődő TF eredményeiről. A TF-en folyó oktatás tartalmát és módszerét is áthatotta azonban az irredenta szellemiség, a fasiszta háborús készülődés. Minden ünnepi szónok elmondta a figyelmeztető szavakat: „Főiskolai ifjúság! Sohase feledjétek, hogy ti vagytok a magyar ügy apostolai!" Az 1936-os aula-avatási ünnepélyen a kul-1 tuszminiszter a magyar kultúrfölényről beszélt, de ez a „fölény" nem mindenkire vonatkozott, mert később elhangzott az is: „Vigyázni kell, nehogy szaporítsuk a proletárok számát a főiskolán." Egyébként a TF művészileg kiképzett auláját díszítő képzőművészeti alkotások és faliképek nagy része szintén az irredentizmus eszméjét sugallta. Értékes alkotás volt viszont Kocsis Andrásnak az aulában elhelyezett 32 alakos domborműve, mely a sport születését és fejlődését ábrázolta. A szépen parkosított főiskolán több szabadtéri szobrot is felállítottak, így többek között Pásztor Jánosnak erőteljes Kinizsi és Toldi szobrát, valamint Horváth Adorján női és férfi sportolót ábrázoló zsáner-szobrát. Az oktatómunka eredményei mellett azonban jelentkeztek testnevelő tanárképzésünk árnyoldalai is. A Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete 1881 óta folytatott szélmalomharcot a testnevelők egyenjogúsításáért, azért, hogy egyenlő elbírálás alá vegyék őket a többi tanárral. Azt hitték, hogy évtizedes törekvésük valósul meg az 1925-ben létesült Főiskolával — de e reményt rövidesen csalódás váltotta fel. A végzett hallgatóknak csak kis százaléka tudott elhelyezkedni, azok is óraadói vagy helyettes tanári állásba. Javulás helyett rosszabbodott a helyzet; „eddig tornatanító volt tanári javadalommal, most testnevelő tanár lett szaktanítói fizetéssel". A 700 tagú egyesület ádáz harcot folytatott hosszú évekig ez ellen — de egyedül, mert a TF nem állt melléjük a küzdelemben. Az egyesület kifejtette, hogy „jobb lenne leépíteni a Főiskolát, és mint sok helyen — például Prágában —, az egyetem egyik fakultásaként kellene kezelni a testnevelést"; szerintük így lehetne az egyenjogúsítást megoldani. Mert a főiskola „csak cím, jelleg nélkül", valójában szakiskola ez; „hiába tekinti a kultuszminiszter főiskolának, ha a pénzügyminiszter nem tekinti annak". Az egyenjogúsításért folytatott harc csak 1943 végén hozott némi eredményt. Az új kultuszminiszter rendeletet adott ki, amely „a testnevelés növekvő pedagógiai, közegészségügyi és honvédelmi fontossága miatt" rendezte a testnevelő tanárok fizetését. A negyvenes évek elejétől a főiskola új igazgatóval, új irányba haladt: a fasizmus, a háború szolgálata felé. A IV. évfolyamon a harcászati oktatás és gyakorlat mellett külön gáz- és légvédelmi órákat, valamint leventefőoktató-képző tanfolyamokat szerveztek. 1942-ben a főiskola férfi hallgatóinak 32%-a teljesített harctéri szolgálatot, s ezt az igazgatói évnyitó beszéd így szentesítette: kívánatos, hogy a testben és lélekben egyaránt kiváló emberpéldányok elsősorban tegyenek eleget kötelességeiknek". A front közeledése miatt 1944. október 26-án felfüggesztették a tanítást és az épületet átadták a debreceni VI. hadtestnek. A hallgatók egy része, valamint három tanár — Kerezsi Endre, Kamarás István, dr. Zibolen Endre — a főiskolán maradt és fel-