Budapest, 1975. (13. évfolyam)

12. szám december - Fekete Gábor: Pécs

Urbanizalodo ország X. Fekete Gábor Hagyjunk el ezúttal néhányat azokból az urbanizációs jelenségekből, amelyek a magyar városokra jellemzők, s a fejlődés megannyi részletével, a vízgondokkal, a közlekedési és kereskedelmi problémákkal hadd foglalkozzunk csak utalásokban. Pécs egyéb sajátosságai bőségesen pótolnak ezekért a részletekért. 1949-ben a városnak 88 ezer lakosa volt. Ma csaknem kétszer annyi. A vonzóerő nem pusztán annak köszönhető, mint sokhelyütt az országban: a nagyváros áramkörének. Hozzájárul a csábításhoz a pécsi atmoszféra, a múltbeli emlékek sokasága, a város kimagasló szellemi és kulturális élete, s az a reális igény, amely tulajdonképpen már ma is teljesülőben van: legyen Pécs a magyar nagyvárosok mintaképe! Felszabadulás utáni karrierjét Pécs vitathatatlanul a szénnek köszönhette. Az, hogy a bányászat létfontosságú szerephez jutott, egyúttal a város robbanásszerű fejlődését is meghatározta; az ötvenes évek második felében meginduló uránbányászat már csak ráadás volt. Az is igaz, hogy a bányászat két nehéz örökséget hagyott a városra. Egyrészt az ipar új szerkezetét, a nehézipar ugyanis valósággal maga alá gyűrte az egyébként hagyományos pécsi iparágakat. Másrészt a lakásgondokat. Felépült ugyan a város keleti oldalán, a meszesi részen a szénbányászok lakónegyede, a nyugati oldalon pedig a ma már 35 ezer lakosú Új-Mecsekalja, 1960 tájára azonban a hallatlanul nagyarányú benépesülés következtében a lakáshelyzet már tarthatatlanná vált. Akkor aztán tíz esztendeig jószerével más se épült Pécsett, mint lakás. Jellemző, hogy ez idő alatt 38 százalékkal gyarapodott a városban a családi otthonok száma, s ez felette van az országos átlagnak. Másra, különösen a járulékos beruházásokra azonban már nem jutott pénz és munkáskéz, az akkor krónikussá váló óvoda- és üzlethiányt még máig sem sikerült megszüntetnie a városnak. 1970 óta azonban újra eltelt egy tervidőszak, s ahogy a város vezetői mondják: Pécs lendületben van. -Sí-Minden jel arra mutat, hogy az ezredfordulóra Pécs lélekszáma eléri a kétszázezret, s az addigra felnövekvő nemzedékek sok mindent már csak fényképről tekinthetnek meg, amit a maiak még ? valóságban látnak. A régi városképek egymás után a bontás jól megérdemelt sorsára jutnak. Legközelebb a budai kerület — Pécsnek ilyen városrésze is van — újjáépítése kerül sorra. A város nagyon sok pontjáról már ma sem látni a Mecseket, annyira beépült, új utak változtatják meg már most is Pécs alig néhány évvel ezelőtti látványát, a Búza téren, amely valamikor búzapiacoknak adott helyet, autó autó mellett tolong, évről évre új közintézmény — ifjúsági ház, középiskola, sportcsarnok — nő ki a földből. Ami az ipar szerkezetét illeti, helyrebillentése még jóidéig eltart. Igaz, jelenleg sem a bányászat, sem az építőipar nem dicsekedhet túlságosan jó munkaerő-ellátottsággal, ezekben a szakmákban az ipari tanulóintézetek minden második helye évről évre üresen marad. Viszont az új híradástechnikai gyár, a bővített kesztyűgyár, a porcelángyár és a hirdi kendergyár megszüntette a női munkanélküliséget Pccs azonban már nemcsak munkásváros, bányászváros, hanem értelmiségi város is. Hat felsőoktatási intézményének hallgatói a középiskolásokkal együtt 30 ezren vannak; ez a diáksereg egy kisváros teljes lakosságának felel meg. Már öt évvel ezelőtt is hétezer pécsi lakosnak volt felsőfokú végzettsége, egyharmaduk pedagógus volt, 18 százalékuk műszaki, és csak alig 4 százalékuk közgazdasági végzettségű. A közgazdasági szakemberhiány hovatovább a város fejlődésében okozott volna zavarokat, indokolt volt tehát, hogy a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem pécsi tagozatot nyisson, ami azzal járt, hogy a sokezer diplomás nemcsak egyszerűen szellemi erőt jelent a város életében, ez a bázis a várospolitika formálásában is számottevő. Mellesleg a pécsi egyetemeken, főiskolákon tanuló diákok jelentős része a diploma megszerzése után is ragaszkodik a városhoz; például az 1971-ben megalakult műszaki főiskola 136 hivatásos oktatója közül száznál is több a Pécsről való. Nem kevésbé ragaszkodnak városukhoz a munkások. i\ét évvel ezelőtt másfélezer pécsi fizikai dolgozó között rendezcek kozvélcménykutatást kérdőívek útján. Arra a kérdésre, hogy végeznek-e rendszeresen társadalmi munkát, minden második megkérdezett igennel felelt. Ezek az igenek bölcsődékben, óvodákban, iskolákban. úszo-tanmede icében, fizikai laboratóriumokbm, politechnikai műhelyekben, parkosításban öltöttek és öltenek testet. Pécs régóta éberen figyeli a fővárost és ügyel arra hogy ne maradjon le a budapesti újdonságok mögött. Érzékletes példa erre, hogy az ötvenes évek végén a főváros után először a pécsiek csodálkozhattak rá az országban a televízió találmányára. Pécs arra is ügyel, hogy előbb produkáljon újat, mint Budapest. Először itt vezették be az autóbuszokon a szovjet jegykiadó automatákat, s osztrák szakemberek segítségével itt villamosították a toronyórát a káptalani levéltár nyolc évtizedes óraművénél, és automatizálták a harangszót a székesegyháznál. Pécs újonnan tervezett építkezései megváltoztatják a Mecsek hajlatához simuló szalagváros jegyeit. A város a hegységgel szemben, dél felé terjeszkedik. A leendő déli városrészben, amely 60 ezer embernek ad majd otthont, legalább három ötéves tervre elegendő hely jut a gazdaságos és tömeges lakásépítkezéshez, ami nemcsak a mai és a holnapi lakásigénylőket szolgálja majd, hanem lehetőséget ad Új lakóházak Csigó László felvételei 8