Budapest, 1975. (13. évfolyam)

12. szám december - A címlapon: A Széchenyi-fürdő kupolája (részlet)Tahin Gyula felvétele

9 udapest XIII. ÉVFOLYAM 12. SZÁM. 1975 DECEMBER I FŐVÁROS FOLYÓ IRITR A szerkesztő bizottság elnöke: FARKASINSZKY LA)OS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese Főszerkesztő: MESTERHÁZI LA)OS Főszerkesztőhelyettes: KATONA ÉVA A szerkesztőség címe: 1014 Budapest I. Országház u. 20. Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC ® 75.3179 Athenaeum Nyomda 1073 Budapest VII. Lenin krt. 7. Telefon: 229-450 Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Posta Központi Hírlap Iroda Budapest, V. József nádor tér 1. sz. Telefon: 180-850 Postacím: 1900 Budapest Index: 25151 Megjelenik minden hónap elején. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Iroda címén. Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft, félévre 60,— Ft, egy évre 120,— Ft. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 10—13 óráig VII. Lenin krt. 5. I. em. Telefon: 223-896 Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA A lap íves mélynyomással készül A TARTALOMBÓL Szántó László—dr. Gó'bel József: Budapest fürdői II 4 Urbanizálódó ország X. Fekete Gábor: Pécs 8 Krasovec Ferenc—Takács Ferenc: A Testnevelési Főiskola ötven éve 12 Kozma Béla: A kamaraerdei szociális otthon 16 I.ukácsy Sándor: Vörösmarty 20 Solymár István: A Nemzeti Galéria új otthona 22 FÓRUM Kotnornik Ferenc: Állandó szállóvendégek 28 Konrádyné Gálos Magda dr.: A Wohl nővérek irodalmi szalonja 36 Berecz Dezső pályamüve: A munkásszolidaritás erejére támaszkodva 32 A címlapon: A Széchenyi-fürdő kupolája (részlet) Tahin Gyula felvétele A hátsó borítón: Csíkménasági főoltár (részlet) Schiller Alfréd felvétele (A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona) Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész: Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PATAKI JÁNOS, az MSZMP Budapesti Bizottság Agit.-prop. osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; Dr. SÁGVÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr. TRAUTMANN REZSŐ, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Dr. Katona Géza A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának 1974. évi 8. számú törvényerejű ren­delete a lakosság ügyei intézésének, az állami gazdasági, szövetkezeti és társadalmi szervek munkájának egyszerűsítése, a személyhez fűződő jogok védelme és e kötelezettségek teljesítésének hatékonyabb biztosítása érde­kében elrendelte az állami népességnyilván­tartás megszervezését. A népességnyilvántartás szükségessége nem újkeletű igény. Az első, kezdetleges formái már az időszámítást megelőző idő­szakban megtalálhatók. Személyi vonatko­zású nyilvántartások már az ókori Egyip­tomban és Rómában is voltak. Ezek katonai, illetve pénzügyi szempontból bírtak jelentő­séggel. Személyi nyilvántartásokat vezetett az egyház is, elsősorban azért, hogy saját tagjait nyilvántartsa. A legfejlettebb személyi nyil­vántartások Európában a svéd és finn egy­házi anyakönyvek voltak. A kapitalista fejlődés kibontakozásával az állam felismerte az egyházak által vezetett személyi nyilvántartások nagy jelentőségét. Kezdetben ez úgy jelentkezett, hogy az ál­lam az egyházak által vezetett anyakönyvben olyan adatok nyilvántartásba vételét is elren­delte, amelyek az állam szempontjából is jelentőséggel bírtak. Ennek eredményeként került elismerésre az egyházi okirat közok­iratként. 1895. október i-ig az anyakönyveket Ma­gyarországon is az egyházak vezették. Az 1895. évi XXXIII. törvénycikk szerint „a születések, házasságok és halálesetek köz­hitelű nyilvántartására és tanúsítására kizá­rólag az állami anyakönyvek szolgálnak". A személyi nyilvántartás szempontjából az állami anyakönyvezés bevezetése korszak­alkotó intézkedésnek tekinthető. A modern állam nem nélkülözheti a pontos, naprakész személyi nyilvántartást. Az ebből nyert ada­tok alapját képezik a szükségszerűen felme­rülő állami feladatoknak, intézkedéseknek. A mi viszonyaink között az anyakönyvből nyert adatok alapján történik a lakosságról való sokirányú szociális, kulturális, egészség­ügyi szolgáltatások tervezése és annak meg­felelő fejlesztése. A születések számának alakulása például eligazítást ad arra nézve, hogy hány bölcsődei, óvodai, iskolai férőhely megteremtéséről kell gondoskodnunk. A halálesetek számából, okaiból az egészség­ügyi szervek vonhatnak le fontos következ­tetéseket. De nemcsak az állam, a különböző állam­igazgatási szervek tevékenysége szempont­jából bír jelentőséggel a személyi nyilvántar­tás, az anyakönyvek pontos vezetése; ehhez az állampolgároknak is, illetve azoknak, akiknek az adatait az anyakönyvben nyilván­tartják, fontos érdekeik fűződnek. Az örök­léshez való jogot a rokoni kapcsolat, a leszár­mazás alapján az anyakönyvi kivonat egy­szerűen és közvetlenül bizonyítja. Az állampolgárok személyi adatai azonban nemcsak a születési, házassági, halotti anya-1 | M T

Next

/
Thumbnails
Contents