Budapest, 1975. (13. évfolyam)

11. szám november - Horváth József: Öreg lámpavasak múlandósága

Ilyen állapotban vannak ma az öntöttvas kandeláberek A kandeláberek kezelőajtaján levő városcímer Megay László Életforma-váltás a lakótelepen Budapest minden ötödik pol­gára lakótelepen él. Újpalota több embernek ad otthont, mint Sopron városa. Kelenföld népe­sebb Szekszárdnál. Városunkat egyre inkább módunkban áll magunkhoz hasonítani. Az épí­tőművész felelőssége sohasem volt ekkora. Nem csupán házat, parkot, iskolát — életformát is tervez. Ezért mielőtt egy város­rész rekonstrukciójára vagy egy új telepítésére javaslatot tenne, a szociológiától a meteorológiáig számos tudomány művelőinek a tanácsát igénybe veszi. Vala­mennyi tanács egyidejű meg­fogadása azonban, anyagi és egyéb okokból, lehetetlen. Az építész egyik fő feladata annak biztosítása, hogy az új lakótelep egészében — esetleg a lakások egyenként is — to­vább építhetők legyenek. Ennek a lehetőségnek a feladása egész városrészek fokozatos elavulását vonná maga után. Aki új lakásba költözik, évti­zedekkel meghaladott életfor­mával szakít. Olykor nehezen, néha kedve ellenére. Az új kör­nyezetben szokásai megváltoz­nak. Mint ahogy a hagyományos körülmények között élőké is változnak , csak ez utóbbiak sok­szor maguk sem veszik észre. * A Metró mozgólépcsője előtt, a fém küszöbnél koros férfi, be­kecsben, kucsmásan. Két karját vízszintesen maga elé tartja. Se­gítségkérési rítus. Ugyanígytart­ják karjukat az öregek a forgal­mas átkelőhelyeknél. Talán a még elesettebbektől, a vakoktól tanulták a mozdulatot. Egymás karján haladunk le­felé. — Szép ez a vasút, de már nem nekem való! — morog az öreg. Míg leérünk, elmondja, hogy Rákosszentmihályon lakik, régi, tornácos házban. A város sű­rűbb részeit akkor látogatja, ha sok baja egyikével a klinikára megy. Az ellenkező oldalon, a fölfelé futó lépcsőnél, csődület. Negy­venes, ünnepre öltözött asszony. Kissé mámoros. Egy köpcös emberke harsány ajánlkozással segíteni akar ... * — Eltévedt? A lakótelepi két szoba gaz­dája ingujjban fogad. Lábán pa­pucs. Kikapcsolja a tévét, a beszélgetéshez poharat és drága italt kerít. Láthatóan nem tö­rődik vele, hogy őt és középkorú nemzedéktársait az egyforma házaktól, a papucstól, a tévétől és a drága italoktól féltik leg­inkább az aggodalmasok. Egyéb­ként kutatómérnök, felesége tisztviselő. Olyan elégedettek Újpalotán, négy esztendeje ka­pott lakásukkal, a szomszédok­kal, a szűkebb és távolabbi kör­nyezettel, hogy szinte illetlen­ség leírni. Mesterségünk gyakor­latához tartozik, hogy az örömö­ket panasszal tegyük hitelessé. A házaspárnak nincs panasza semmire. Boldog emberek és használhatatlan riportalanyok. * A házgyári negyed másképp város, mint amilyenben eddig éltünk. Egyidőben sokan tartot­tak a túl kényelmes életmód személyiséget romboló hatásától. -f— Létezik ilyen? A kérdésre dr. Buda Béla pszichiáter-orvos válaszol: — A lakótelepekkel szemben néhol meglevő ellenszenvnek az a fő oka, hogy szinte mindenben el­tér attól, amit megszoktunk. Elle­nükszólhatna az igen magas laksű­rűség, viszont az egyes lakásokon belül azemberekmegoszlása lénye­gesen kedvezőbb, mint például a ha­gyományos magyar faluban, ahol az egész család egy szobában élt. A laksűrűség csupán a kommunális ellátás szervezésénél okozhat gon­dokat. A lélektan régen elvetette, hogy a városi lét, vagy annak fej­lettebb, lakótelepi változata az emberre mint biológiai lényre ár­talmas. Ami az egyhangúságot il­leti: annak feloldása építészeti, esztétikai probléma. A tervezők olykor pszichiáter véleményét is kérik munkájukhoz. Ilyenkor álta­lában csalódnak. Nem tudunk lakótelepi ártalmakról, nem is ja­vasolhatunk semmit ellenük. — Az életkörülmények hir­telen változása sem okoz lelki zavarokat? 31

Next

/
Thumbnails
Contents