Budapest, 1975. (13. évfolyam)
11. szám november - Horváth József: Öreg lámpavasak múlandósága
Ilyen állapotban vannak ma az öntöttvas kandeláberek A kandeláberek kezelőajtaján levő városcímer Megay László Életforma-váltás a lakótelepen Budapest minden ötödik polgára lakótelepen él. Újpalota több embernek ad otthont, mint Sopron városa. Kelenföld népesebb Szekszárdnál. Városunkat egyre inkább módunkban áll magunkhoz hasonítani. Az építőművész felelőssége sohasem volt ekkora. Nem csupán házat, parkot, iskolát — életformát is tervez. Ezért mielőtt egy városrész rekonstrukciójára vagy egy új telepítésére javaslatot tenne, a szociológiától a meteorológiáig számos tudomány művelőinek a tanácsát igénybe veszi. Valamennyi tanács egyidejű megfogadása azonban, anyagi és egyéb okokból, lehetetlen. Az építész egyik fő feladata annak biztosítása, hogy az új lakótelep egészében — esetleg a lakások egyenként is — tovább építhetők legyenek. Ennek a lehetőségnek a feladása egész városrészek fokozatos elavulását vonná maga után. Aki új lakásba költözik, évtizedekkel meghaladott életformával szakít. Olykor nehezen, néha kedve ellenére. Az új környezetben szokásai megváltoznak. Mint ahogy a hagyományos körülmények között élőké is változnak , csak ez utóbbiak sokszor maguk sem veszik észre. * A Metró mozgólépcsője előtt, a fém küszöbnél koros férfi, bekecsben, kucsmásan. Két karját vízszintesen maga elé tartja. Segítségkérési rítus. Ugyanígytartják karjukat az öregek a forgalmas átkelőhelyeknél. Talán a még elesettebbektől, a vakoktól tanulták a mozdulatot. Egymás karján haladunk lefelé. — Szép ez a vasút, de már nem nekem való! — morog az öreg. Míg leérünk, elmondja, hogy Rákosszentmihályon lakik, régi, tornácos házban. A város sűrűbb részeit akkor látogatja, ha sok baja egyikével a klinikára megy. Az ellenkező oldalon, a fölfelé futó lépcsőnél, csődület. Negyvenes, ünnepre öltözött asszony. Kissé mámoros. Egy köpcös emberke harsány ajánlkozással segíteni akar ... * — Eltévedt? A lakótelepi két szoba gazdája ingujjban fogad. Lábán papucs. Kikapcsolja a tévét, a beszélgetéshez poharat és drága italt kerít. Láthatóan nem törődik vele, hogy őt és középkorú nemzedéktársait az egyforma házaktól, a papucstól, a tévétől és a drága italoktól féltik leginkább az aggodalmasok. Egyébként kutatómérnök, felesége tisztviselő. Olyan elégedettek Újpalotán, négy esztendeje kapott lakásukkal, a szomszédokkal, a szűkebb és távolabbi környezettel, hogy szinte illetlenség leírni. Mesterségünk gyakorlatához tartozik, hogy az örömöket panasszal tegyük hitelessé. A házaspárnak nincs panasza semmire. Boldog emberek és használhatatlan riportalanyok. * A házgyári negyed másképp város, mint amilyenben eddig éltünk. Egyidőben sokan tartottak a túl kényelmes életmód személyiséget romboló hatásától. -f— Létezik ilyen? A kérdésre dr. Buda Béla pszichiáter-orvos válaszol: — A lakótelepekkel szemben néhol meglevő ellenszenvnek az a fő oka, hogy szinte mindenben eltér attól, amit megszoktunk. Ellenükszólhatna az igen magas laksűrűség, viszont az egyes lakásokon belül azemberekmegoszlása lényegesen kedvezőbb, mint például a hagyományos magyar faluban, ahol az egész család egy szobában élt. A laksűrűség csupán a kommunális ellátás szervezésénél okozhat gondokat. A lélektan régen elvetette, hogy a városi lét, vagy annak fejlettebb, lakótelepi változata az emberre mint biológiai lényre ártalmas. Ami az egyhangúságot illeti: annak feloldása építészeti, esztétikai probléma. A tervezők olykor pszichiáter véleményét is kérik munkájukhoz. Ilyenkor általában csalódnak. Nem tudunk lakótelepi ártalmakról, nem is javasolhatunk semmit ellenük. — Az életkörülmények hirtelen változása sem okoz lelki zavarokat? 31