Budapest, 1975. (13. évfolyam)

2. szám február - A címlapon: Balla Demeter felvétele

termelését; az értelmiségieket, akik megszervezték a termelést, a betegellátást, a tanítást, kinyitották a színházakat, a hangversenytermeket; mindazokat tehát, akik hihetetlen energiával gyógyították a háborús sebeket. Aligha kétséges: az újjáépítés, a termelés, a kulturáis élet megindítása több volt pusztán gazdasági tevékenységnél. Hitet, erőt elsősorban az adott, hogy népünk — köztük a budapestiek — tudatában nemzeti fejlődésünk új távlatának képe rajzolódott ki. Az évfordulókat szükségszerűen egyetlen dátummal jelzik. A történelmi ünnepek azonban folyamatokat tetőznek be és új folyamatok kiindulópontjai. Budapest felszabadításának ténye 1945. február 13-ához kötődik. Ám a felszabadulás korszaka tovább folytatódott az újjáépítés hősies munkájában, a politikai harcokban. Bővelkedik eseményekben annak a történelmi korszaknak a krónikája, amelyben a szocializmust építő Magyarország fővárosa a máig, a harmincadik évforduló ünnepéig eljutott. A harmincadik évforduló ilyen módon szükségképp a teljes korszak számvetésének napja is. Elkerülhetetlen a kérdés: mit adott nekünk, budapestieknek ez a harminc év? A kérdés árnyalt részletességgel, teljességében tulajdonképpen megválaszolhatatlan. Végül is nem a főváros kétmilliónyi lakosának, de egyetlen lakójának sem lenne könnyű részletesen, tételesen felsorolnia, mit köszönhet a felszabadulásnak, a történelmi lehetőségnek, hogy népünk, benne fővárosunk a szocializmus útján elindulhatott. Mégsem felesleges —- magunkban bár — megkísérelnünk elvégezni ezt a számadást. Még akkor sem, ha rájövünk: a történelmet, az emberi értékek fejlődésének, a gondolatok gazdagodásának folyamatát nem merevíthetjük tételes, mintegy könyvelési bevétel-rovatokba. De megérezhetjük e belső számvetés során, hogy a dinamikus fejlődést, az ipari termelés növekedését, a szociális, az egészségügyi ellátás javulását bizonyító adatok is csak szürke, halvány jelzései a valóságnak, az egyén és a város harminc évének. Természetesen az évforduló ünnepi fénye sem takarhatja el szemünk elől a tényt, hogy Budapesten még sokan élnek nem kielégítő lakásban. Jól ismerjük a magukra maradt idősek, nyugdíjasok, a családalapítás előtt álló fiatalok, a nagycsaládosok, az egyedül élő nők gondjait; tudjuk, hogy a budapesti közlekedés, az úthálózat — divatos szóval: az infrastruktúra — sok tekintetben még a követelmények alatt marad, s akadnak, akiknek az életszínvonala nem tart lépést az általános fejlődéssel. De mindent számításba véve is csak azt mondhatjuk: egy gyorsan fejlődő, az ember lehetőségeit szüntelenül gyarapító szocialista társadalom tagjaiként valamenvnyiünk élete alapvetően megváltozott. .AlZ emlékezés pillanataiban akaratlanul is eszünkbe jut: melyek azok a tanulságok, amelyekre különösképpen figyelnünk kell, nemcsak a jelen, de a jövő szempontjából is. Emeljünk ki közülük néhányat. A történelem arra tanít bennünket: csak a munkásosztály és forradalmi pártja vezető szerepével valósítható meg a széles tömegek összefogása, mozgósítása, csak így épülhet a szocializmus. S mint a múltban, úgy a jelenben is a fejlődés egyik legfontosabb záloga: a párt világos, egyértelmű s az egész nép érdekeit szolgáló programja. Ezért is hangsúlyozzuk a párt XI. Kongresszusa elé terjesztett program történelmi jelentőségét, tanulmányozásának, következetes megvalósításának fontosságát. Mi, budapesti dolgozók elsősorban azért vagyunk felelősek, ami itt történik, így figyelmünket is a budapesti feladatokra összpontosítjuk. Budapest azonban ezernyi szállal kötődik az országhoz, sőt, valamennyi szocialista országhoz, s az egész világ haladó erőihez. Aligha végezhetünk jó munkát Budapesten, ha nincs meg ez a tágabb kitekintésünk, ha nem figyelünk szüntelenül az egész országra, ha nem igyekszünk messzemenően kivenni részünket abból a munkából, azokból a feladatokból, amelyek egész népünk előtt állnak. Csak példaképpen említem : a vidéki ipartelepítés, a vidék gazdasági, kulturális fejlődésének meggyorsítása, a közoktatás színvonalának emelése aligha képzelhető el a budapesti kommunisták, Budapest dolgozóinak cselekvő részvétele nélkül. Harminc évvel ezelőtt falujáró brigádok segítették közvetlenül a falusi dolgozó emberek, a vidéki pártszervezetek munkáját. Ma az együttdolgozás bonyolultabb, sokrétűbb gyakorlatát valósítjuk meg. Ez nem könynyebb, mint a tegnapi feladat, és legalább annyi felelősséget, politikai tisztánlátást, segítőkészséget feltételez. A •i l Központi Bizottság kongresszusi irányelvei összegezik a X. Kongresszus óta végzett munkát és meghatározzák a soron következő feladatokat. De az irányelvekből az is egyértelműen kiviláglik, hogy munkánk minden bizonnyal az eljövendő években sem lesz könnyebb, kevesebb. Harminc évvel ezelőtt nehéz volt megindítani a termelést; de ma sem könnyebb feladat: hatékonyabban, gazdaságosabban, takarékosabban úgy dolgozni, hogy megfeleljünk a kor követelményeinek. Népgazdaságunk szilárd, biztos alapokon nyugszik, nyugodtan nézhetünk tehát a jövő elé. Ez a nyugodtság azonban nem jelenthet elnézést a hibákkal szemben, nem jelentheti a megoldandó gond lebecsülését. Tudatosabban kell gazdálkodnunk anyagi és szellemi erőinkkel. Ellensúlyoznunk kell a nyugati tőkés gazdaság válságából eredő kedvezőtlen hatásokat, úgy hogy közben emelkedjék a termelés, termelékenység, növekedjék az életszínvonal. Csak a jövő évben 90 ezer lakást kell felépítenünk az országban. Az óvodai, bölcsődei férőhelyek ezreit szeretnénk megnyitni gyermekeink számára. Van tehát tennivaló bőven, és miként harminc évvel ezelőtt, ma is szükség van helytállásra a munkában, a közéletben, az élet minden területén. Harminc esztendeje a szenvedésekből és a nehézségekből jutott talán az országos átlagnál némileg több Budapestnek; ma szellemi-anyagi erőforrásaink hatékonyabb felhasználásával kell a munkából, a szocialista jövő formálásából kivennünk a magunk részét és — igen, kimondom — budapesti patriotizmussal többet tennünk, teljesítenünk a hazáért! Büszkeség a harminc év előtti, áldozatos önzetlenséggel cselekvő s a forradalom útjára lépő nép utódjának lenni, tisztesség vállalni ezt az örökséget. Ami azt jelenti: végezzük ugyanolyan hittel, lelkesedéssel és nem kevesebb eredménnyel mi is a magunk dolgát. 0