Budapest, 1975. (13. évfolyam)

11. szám november - Horváth József: Öreg lámpavasak múlandósága

28 FÓRUM Horváth József Öreg lámpavasak A főváros terein itt-ott még üzemben levő, díszes kandeláberek leváltása egyaránt foglalkoztatja a műemlékvédelemmel, a városépíté­szettel vagy annak valamely részterü­letével foglalkozó hivatalos szerveket és a város fejlődését féltő figyelem­mel kísérő városlakókat. A „Budapest" 1975. júniusi számá­ban Vizy László „A pesti Duna-part városépítészeti feladatairól" c. cikké­ben a Roosevelt téri közvilágítási re­konstrukcióról is szólva, szintén érinti e témát. Az öreg kandeláberek iránti nosztalgiájával nem áll egyedül. Ma­gam is sajnálattal szemlélem e lámpa­vasak haláltusáját — de sajnos bele kell nyugodnunk, hogy a betegen nem segíthetünk. A kiöregedett közvilágítási oszlo­pok ügye talán megér egy kis további vizsgálódást. Mindenekelőtt a legfontosabb tisz­tázni a Vörösmary téren, a Dimitrov téren, a Roosevelt téren és az Állat­kerti út—Széchenyi fürdő környe­zetében még ma is látható — szakmai­lag „9 m fénypontmagasságú styl­kandeláberek" névvel illetett — köz­világítási oszlopok műemléki értékét és hovatartozását. Vizy László az em­lített cikkben így ír: „A Roosevelt téri kandeláberek és a Duna-parti kor­látok tervezői a kor legnagyobb épí­tészei: „Steindl Imre, Ybl Miklós, ille­tőleg Feszi Frigyes voltak." A korlátok és az azokra épített gázlámpák tekin­tetében a cikk megállapítása helytálló, azonban a közvilágítási kandeláberek vonatkozásában módosításra szorul. A Roosevelt téren alkalmazott lámpa-típust először 1909-ben hasz­nálták a Rákóczi úton. Majd ezt az oszlopot típusnak elfogadva, felhasz­nálásukkal építették meg a következő években a Kis- és Nagykörút, valamint több más útvonal illetve tér villamos üzemű közvilágítási berendezéseit. 1920 táján került sor a Roosevelt téri oszlopok felállítására. 1909-ben azonban a felsorolt zseniális építészek sajnos már nem éltek. E tí­pus-oszlopokat az Oetl és tsa cég szál­jította a fővárosnak, teljesen azonos kialakításban, „nagyüzemi" módszer­rel gyártva az évek során többezer da­rabot. Olyannyira, hogy a díszítést célzó csigavonalú laposvasakat azonos, pontosan előírt sugarakra hajlították meg, biztosítva ezzel a teljes csere­szabatosságot és egységesítést. Nincs tudomásunk arról, hogy az oszlopok megtervezésében ismert építőművész vagy iparművész közreműködött vol­na! Az 1920-as évektől aWeisz Manfréd gyár is szállított hasonló lámpaoszlo­pokat, melyeket gazdagabban díszí­tettek. Ezenkívül készültek két-, illetve négykarú változatok is. AWeisz Manfréd-féle kandeláberek kerültek többek között a híres Duna-korzóra, a Vigadó térre, a Népköztársaság út­jára, a Szabadság térre. Ma már csak két darab található az utcán: az Ope­raházzal szemben néhány fényvetőt hordoznak. A kandeláberek stílusbeli beso­rolásához először szerkezetüket kell alaposabban szemügyre venni. A szer­kezeti rajzról azonnal szembetűnik, hogy tulajdonképpen egy vascső osz­lopról van szó. A felhasznált két külön­böző átmérőjű hengerelt Mannes­mann-cső a kor egyik legfejlettebb technológiájával készült nagyüzemi acél terméke. A vastagabb cső mélyen benyúlik a beton alapozásba, az osz­lop állékonyságát és szilárdságát biz­tosítva. A föld felszínétől mintegy S m magasan csatlakozik a vékonyabb át­mérőjű cső. A csatlakozást vasönt­vény díszítéssel takarták le. A földtől mintegy másfél-két méter magasságig öntöttvas talapzatot erősítettek a vas­csőhöz. A főváros címerével díszített ajtókon lehetett hozzáférni a kábel­csatlakozáshoz, a biztosítókhoz. Leg­felül pedig szintén vascső szerkezetből álló fejrészt helyeztek el, mely egy­aránt alkalmas volt a vezeték behúzásá­ra és a lámpatest felerősítésére. Ezt a szerkezetet laposvasból kovácsolt dí­szítéssel és öntöttvasból készült csat­lakozó dobozokkal kombinálták. Az öntött- és kovácsoltvas díszítéseknek tehát semmilyen funkcionális szerepük nem volt, a talpazat, az oszlopderék és a fejrész ornamentikája csak olyan köntös gyanánt szolgált, melyet a századforduló utáni évek ízlése meg­követelt. Abban az időben még egy közvilágítási oszlop sem jelenhetett meg illetlen öltözékben az utcán! Egyrészt a kor legmodernebb tech­nológiája, a legkorszerűbb anyag fel­használása, másrészt a funkciótlan dí­szítés, valamint a keletkezési idő a szecesszió korára utal. Ugyanakkor nem állíthatjuk az öntött- és kovácsolt­vas formákról, hogy azok szecessziós A Weiss Manfréd típusú kandeláberek

Next

/
Thumbnails
Contents