Budapest, 1975. (13. évfolyam)

11. szám november - Vargha Balázs: Mándy Ivánés teremtményei IV.

A Teleki téren Csigó László felvétele Irodalmi városképek Vargha Balázs Mándy Iván és teremtményei IV. 22 Hajsza a ligetben Csutak kergeti Gyáva Dezsőt. Gyáva Dezső kergeti Csutakot. Csutak a régi, akinek éppúgy van már múltja, mint a filmszínésznőknek. Gyáva Dezső új teremtménye az írónak, fantom, démon, megfoghatatlan. Dehát éppen őt kellene Csutaknak megfogni. Csutak levelet ír Dezsőnek. Azt mondják neki, hogy az Állatkerti Felügyelőség címén írjon neki, hát odacímezi hadüzenettel felérő levelét. „En utánad megyek. Lehet, hogy nem éppen az Állatkertben vagy, csak valami bódéban a liget körül, talán éppen a céllövöldés bódéjában vagy és téged kell eltalálni! Majd én is kezembe veszem a puskát, és akkor puff! Na, ezt csak úgy mondom. Mert lehet, hogy a barlangvasúton akadunk össze. Vagy a Borzalmak Kastélyában. Ha pedig mégis az Állatkertben, akkor ott csücsülsz egy üres ketrecben, ami neked van fenntartva, ahol bérelt helyed van. Kérlek, ne vágj olyan sértődött képet. Egy szóval se mondom, hogy mutogatnak téged, csak éppen ott laksz, és az is lehet, hogy csak éjjel jársz oda aludni. A te ketrecedbe perecet is lehet dobálni. Nincs kiírva egy táblára, hogy az etetés tiltva van. Na de ezt csak úgy mondom és nem is fontos. Az a fontos, hogy nem szállok le rólad, és készülj a találkozásra, Gyáva Dezső. A viszontlátásig Csutak." Állatkerti Felügyelőségnek címezni? Levélszekrénybe dobni? Kevés az esélye, hogy Dezső, az ismeretlen ellenfél megkapja (,,Hiszen még egyáltalán nem is látta Dezsőt"). De nem is az a fontos, hogy a címzetthez jusson, hanem hogy írójában, Csutakban rendeződjön a ráváró kalandok sejtelme. Mint hajdan egy hadjáratra felesküdött lovagban. Tovább formálja Csutak elszántságát egy csúfondáros gajd, amelyet egy bizonyos Soponyai kezd el. Aztán folytatja az egész gyerekbanda, kórusban. Mándy Iván a városi gyerekfolklór születésének a pillanatát leste meg. Egyszerű, prózai böllenkedésnek indul a szöveg, úgy találja meg fokról-fokra a pontos ritmusát, míg végül hasonló lesz a törzsi szertartások extatikus táncszámaihoz. Akik a folklór megvénhedéséről, kihalásáról sápítoznak, azoknak külön is figyelmébe ajánlom ezt a frenetikus gyerekkórust: „— Csutak akár szétlőheti a céllövöldét. A barlangvasúton azt lát, amit akar. Kacaghat a Kacagó tükörben. Csúszkálhat a Csiszi-Csusziban. Csoboghat a Csobogóban. Roboghat a Robogóban! A többiek utána mondták: —Csoboghat a Csobogóban! Roboghat a Robogóban! Soponyai: — Övé a Park! A kórus: — Övé a Park! Ő a császár! — Egy délelőttre, egy délutánra vagy talán éppen egy egész napra. Pillanatra elhallgattak, aztán megint rakezdték. — Csoboghat a Csobogóban, roboghat a Robogóban!