Budapest, 1975. (13. évfolyam)

11. szám november - Szántó László-Dr. Göbel József: Budapest fürdői I.

Sikere láttán orosz mintájú magángőzfürdő nyílt Pesten a terézvárosi Kis Kereszt (ma: VII. Kazinczy) utcában 1844-ben, továbbá a belvárosi Szarka utcában 1840 körül. A pesti gőzfürdőket különösen a hajnalig mulatozó fiatalság látogatta szívesen, reggelente. 1854-től a Diana fürdőben is létesítettek „orosz" gőzfürdőt. Tisztasági fürdő működött a terézvárosi Könyök utcában és az Orczyféle házban. Az összes akkori pesti fürdőt tehát magánvállalkozók tartották fenn, a katonai úszóiskola kivételével. A nyolcvanas években az Üllői úton, a Mária Terézia laktanyával átellenben található Gschwindt-féle 25 kabinos fürdő különlegességét az „elektromos fürdő" jelentette. 1891-ben nyílt meg a pesti Körúti fürdő az Erzsébet (ma: Lenin) körút 51. szám alatt, fényűző gőz- és villamos berendezéssel, hidegvíz-kúrával stb. Hidegvíz-gyógyintézetekkel találkozhattunk az egyre szaporodó magánszanatóriumokban is. Ezek a kisebb pesti magánfürdők a városrendezés során fokozatosan megszűntek. A közönség egyre inkább a budai gyógyfürdőket, illetve később a városligeti Széchenyi fürdőt használta, az aránylag költséges és mégis kevés gyógyhatású régi pesti magánfürdők helyett. A fővárosi fürdők fejlesztése szempontjából rendkívül jelentős lépés történt 1867-ben a Margitszigeten, amikor Zsigmondy Vilmos 118,5 m

mély ártézi kút fúrásával 48 C° hőmérsékletű gyógy-héwizct hozott a felszínre. A kút mellett Ybl Miklós tervei szerint szép gyógyfürdő és 140 szobás gyógyszálló épült. A gondos kertészek által kezelt park, a hatalmas fák árnyas lombjai, a főváros közelsége és ennek ellenére a sziget csendje, tiszta levegője, a nyugalomra vágyó pestiek igen kedvelt pihenőhelyévé tette a Margitszigetet. A szigeti fürdő és gyógyszálló nagyban emelte Budapest mini „fürdőváros" lassanként alapozódó jóhírét. A Fővárosi Statisztikai Hivatal 1878. évi kimutatása 12 jelentékenyebb fürdőt sorolt fel Budapesten. A 310 vendégszobás Császár fürdő után a Margitszigeti fürdő következett 140 szobájával. Négy fürdőben (Sáros, Rudas, Rácz, Király) rendelkeztek még csekélyebb számú (22, 18, 9 illetve 6) vendégszobával. Kifejezett gőzfürdő három működött akkor, mégpedig a Diana fürdő 2800, a Császár fürdő 50 000, és a Rácz fürdő 75 000 átlagos évi látogatóval. (Megjegyzendő, hogy a Rudas fürdőt éppen az időben javították, így adatai nem szerepelnek.) Dunai szabadfürdőt Pesten ötöt, Budán egyet sorolt fel. Zsigmondy Vilmos biztosra vette margitszigeti sikere után, hogy ugyanilyen héwízre bukkan a pesti Városligetben is. A főváros megbízta a mélyfúrás elvégzésével. A kedvező talajrétegek azonban a vártnál jóval mélyebben helyezkedtek el, ezért az 1868-ban kezdett kútfúrás csak 1878-ban járt sikerrel, 970,5 m (abban az időben igen tekintélyesnek siámító) mélységben. Akkor azonban 74 <> hőmérsékletű vizet tárt fel. Az 1890-ben alakult Országos Balneológiai Egyesület gondosan figyelte a fontosabb fürdők és fürdőszállók évi forgalmát. A négy akkori legnagyobb budapesti fürdőszálló vendégforgalma pl. 1891-ben: Császár fürdő 1152, Margitszigeti fürdő 935, Erzsébet sósfürdő 782, Lukács fürdő 697 fő. Az összesen 3566 vendégből a férfiak és nők aránya megközelítően egyforma, de az Erzsébet sósfürdőt túlnyomórészt nők vették Császár fürdő Lukács fürdő Gellért fürdő Rácz fürdő Rudas fürdő Széchenyi fürdő Körúti fürdő Király fürdő Gschwindt fürdő Hársfa utcai Vasfürdő Margitszigeti fürdő Erzsébet sósfürdő Nyár utcai Vasfürdő (későbbi Hungária fürdő összesen: Az Országos Balneológiai Egyesület 1895. évi Kongresszusán sajnálattal állapították meg, hogy a budapesti fürdők nagyrésze inkább csak tisztasági célokat szolgál, nem gyógycélokat. Lassanként azonban a közönség figyelme a gyógyfürdők és az uszodák felé fordult. A gyógyfürdők jótékony hatását felismerve, a századvég folyamán a fővárosi fürdők látogatottsága a lakásokban lévő fürdőszobák számának emelkedése mellett is nőtt. A közönség egyre jobban igényelte a kényelmes, szép és amellett gyógyhatású fürdőket. Nagyon emelte a fürdők forgalmát az uszodák létesítése a Lukács fürdőben 1893-ban, a Rudasban 1894-ben. A múlt évszázad végén a magánkézben működő fürdők fellendülése láttán a főváros a tulajdonában levő fürdők fokozott gondozásába kezdett. Több véletlen körülmény összejátszása is segített ebben. Zsigmondy mélyfúrása a pesti Városligetben (a mai millenniumi emlékmű helyén) eredetileg a poros Városliget kellő öntözését és a pocsolyás, pangó vizű tó állandó feltöltését célozta. A kút bőséges gyógyvize azonban felvetette egy margitszigeti mintájú gyógyfürdő létesítesét. Erre a célra a Nádorszigeti majorság épületét alakították át. A megoldás azonban szegényesnek bizonyult. A közvélemény új, nagy fürdő építését kívánta. A pesti Nádorszigeti Ártézi fürdő időrendben (a Rudas után) a főváros második saját fürdője, de az első, amelyet már eredetileg ő létesített. Vele kezdődött a főváros kifejezett fürdőpolitikája. Czigler Győző, a kiváló műegyetemi tervező tanár, a Műegyetem épülettömbjének alkotója tervei alapján közvetlen munkatársai, Dvorzsák és Gerster építészek igénybi. A fürdőszállókat a látogatók 90%-a gyógycélból kereste fel. Az összes látogatóból mindössze 193 volt külföldi, a forgalom csupán 5%-a. Ugyanezen négy fürdőszálló 1894. évi vendégforgalma már 4479 fő, melyből 251 a külföldi. Még jellemzőbb a nagyobb fürdők (nem a szállók) évi személyforgalmának alakulása. Itt az 1894. évi adatok mellett az évszázad végének (az akkori ezeréves ünnepélyek miatti) emelkedő forgalmán kívül a négy évtizeddel későbbi, az 1938. évi adatokat is bemutatjuk, az időközi változás szemléltetésére (ezer látogatóra kerekítve) : 1894 1898 1938 421 389 314 410 54i 412 — — 240 340 389 194 175 257 188 119 145 495 79 93 42 49 55 44 46 60 — 27 44 34 18 17 14 15 18 59 11 -115 1710 2008 2151 vezették az új fürdő építését. Mintegy 4 millió koronába került. A Széchenyiről elnevezett gyógyfürdő — a pesti oldal első igazán nagyszabású fürdője — 1913-ban nyílt meg. A kádosztályon kívül férfi és női gőzfürdőket, továbbá férfi és női népfürdőket is tartalmaz. A pesti közönség tetszésének elnyerését mutatja a magas látogatottság. Az 1915. évben már 413 ezer vendég használta. Azóta is mindmáig nemcsak a pesti oldal, hanem az egész főváros leglátogatottabb gyógyfürdője, különösen 1927 óta, amikor nagy, 3400 vendég befogadására alkalmas strand-uszodával is bővült (Francsek Imre építész tervei szerint). Ugyanekkor a forgalom emelkedése láttán kibővítették a férfi és női népfürdőt is, 88 —88-ról 310 — 310 vetkőző helyiségre. Az első nagyszabású fürdőépítési programot 1902-ben állította össze a főváros. Megvette a lebontott Sáros fürdő telkét, továbbá rászánta magát az akkor már tervezett Széchenyi fürdőn kívül egy továbV ' korszerű — mégpedig szállodával is egy bekötött — gyógyfürdő építésére. A világháború miatt az építkezés nagyon elhúzódott, de 1918-ban végülis — közel két évtizedes előkészítés után — elkészült a pompás Gellért fürdő (Sterk Izidor, Sebestyén Artúr és Hegedűi Ármin díjnyertes pályaterve alapján). A korona-érték állandó romlása miatt a végső építési leszámolás egészen 1931-ig húzódott; a számítások összesen o,6 millió aranykorona értéket mutattak ki. A Gellért fürdőszálló tervezése, építése körüli huzavonák miatt a Rudas fürdő tisztasági fürdővé és uszodává tervezett átépítése háttérbe szorult. A főváros tulajdonában levő 16 A Gellért fürdő télikertje, amelynek helyén 1934-ben pezsgőfürdőt építettek A Margitszigeti gyógyfürdő 1880 körül A pesti Körúti fürdő medencéje a XIX. sz. végén A Rudas fürdő a XIX. sz. végén