Budapest, 1975. (13. évfolyam)

11. szám november - Szántó László-Dr. Göbel József: Budapest fürdői I.

Szántó László—dr. Gőbel József Budapest fürdői I. A fürdőkultúra fejlődése 1945-ig Buda város fürdőit Zsigmond király idejében a kortárs burgundi Bertrand de la Brocquiére igen szépnek találta. Valószínűen a mai Rudas és Rácz fürdők elődjeit látta. Mátyás király gondoskodása alatt Buda pompázó királyi székhellyé nőtt, ami a fürdők építésében is megnyilvánult. A Rácz fürdő egyik márványlapja Mátyás király címerét tüntette fel. Állítólag a királyi palota kertjéből egy fedett folyosó vezetett ide. Mátyás bizonyára sokszor használta e fürdőt. Akkortájt királyi fürdőnek is nevezték. A másfélszázados török uralom alatt Buda fürdői köztulajdonban maradtak, a helytartó basák a Vár erődítményein kívül a [fürdők épületeivel is törődtek. A fürdők a törökök alatt sokat fejlődtek. Különösen Szokoli Musztafa pasa (1566 — 78) épített sokat; a régi (Rudas, Cászár és Lukács) fürdők kibővítése, márványmedencékkel ellátása az ő nevéhez fűződik. Több külföldi utazó ezeket Musztafa fürdőknek nevezte. A Rudas fürdő általa építtetett kupolás terme a török hódoltság korából maradt legértékesebb műemlekünk. A városfalon belüli Király fürdő építőjeként Arszlán pasát (1565) emlegetik. A törökök igazi keleti fürdőkultúrát honosítottak meg Budán. Fürdőik nemcsak a tisztálkodást és gyógyítást, hanem a szórakozást, a kényelmes és kellemes társaséletet is szolgálták. A római kor után a törökök nevezhetők az ilyen célú fürdőzés meghonosítóinak. ahová messzi tájakról érkeznek kocsin a gyógyulni vágyók. A törökök az állóvizet nem tartották alkalmasnak az igazi fürdésre (előírt tisztálkodásra stb.), ehhez szerintük folyóvíz szükséges, mégpedig bőségesen. Ezért fejlesztették, építették ki a budai héwizes források fürdőit, melyek szépmívű kupolás medencéibe állandóan csurgott a kiváló gyógyvíz. A férfiak reggel, a nők délután fürödtek. A vetkőző helyiségben a fürdéshez csak kötényt kötöttek fel; e szokás máig megmaradt. Buda város épületei 1686-ban a harmadfél hónapig tartó kemény ostrom és az azt követő prédálás során szinte teljesen elpusztultak, a sok ágyúzás, majd utána tűzvész martalékává lettek. A fiatal olasz hadmérnök, Marsigli közvetlenül Buda isszafoglalása után járva be a középületeket, a fürdőket rongált állapotukban is tekintélyesnek találta. Mindenesetre a fürdőzés szeretete fennmaradt fővárosunkban, sokkal inkább, mint a „művelt Nyugaton". A városi élet a romok közt csak nehezen indult meg. Lipót császár a töröktől katonai erővel visszafoglalt területeket kincstári tulajdonnak tekintette. A fürdőket sorra eladományozta. Az addig egységesen köztulajdonú fürdők sorsa ezzel erősen szétvált. Nagyrészt magánkézbe kerültek. Közülük a Sáros fürdő, a Császár fürdő, a Király-fürdő nemsokára működni kezdett. A többi fürdő anynyira tönkrement, hogy hosszabb ideig hírüket is alig lehetett hallani. Fővárosunk területén a rómaiaknak köszönhető az első tudatos és sokoldalú fürdőkultúra kialakítása az I —IV. században, ök nemcsak tisztálkodás, hanem gyógyulás, kényelem és szórakozás céljára is építették és használták fürdőiket. Hadrianus császár idejében az aquincumi katonai tábor és a polgárváros közfürdőibe a Római fürdő forrásainak vizét vitték hatalmas csővezetékeken. A Margitszigettől északra eső kis szigeten felfakadó melegforrás fölé épített fürdő után a régiek Fürdőszigetnek nevezték az egész zátonyos területet. A Duna rendezésekor, 1874 — 76 között kotorták el e kis sziget maradványait. Valószínűleg ismerték a rómaiak a Gellért- és a Józsefhegy aljának (Császár fürdő és környéke) forrásait is. A sok közfürdő és a nagyobb magánházak (villák) fürdői révén Aquincum a római uralom idejében már valóságos fürdővárosnak számított. Ez a magasfokú fürdőkultúra a rómaiak eltávozásával megszűnt. A honfoglaló magyarság már csak romokban vehetett át néhány római kori fürdőt. Vízvezetékeik is elpusztultak. A régi magyarok a forrásvizeket nem elpuhult kényelmeskedésre, hanem sebeik áztatására, fájós tagjaik kezelésére használták. A régi gyógyforrásokat egyre inkább kezdték alkalmazni a letelepedő betegápoló szerzetesrendek is. A johanniták a Cászár és Lukács fürdők környékén (Felhévíz) létesített rendházuk mellé kórházat és fürdőt építettek. A középkori Margit-legenda szerint a Gellérthegy tövében is működött kórház, ahol a leprások szenvedéseit fürdéssel enyhítették, kezelték. A régi írások Óbudán is említenek fürdőt (Királynő fürdője). Hollétét nem ismerjük. 14 Az isztambuli Evlia Cselebi sok utazása során 1660 — 64 táján Budára is eljutott. Mesésen szép városnak nevezi mecsetjei és fürdői révén. Kiemeli Buda nyolc héwízfürdőjét, A mai Császár és Lukács fürdők akkori elődjeit a hadikincstár Ecker János budai polgárnak adta bérbe. Nem sokkal később (1702-ben) Ecker örökáron megvásárolta a két A Császár fürdő 1884-ben A Császár fürdő fedett női uszodája a múlt század végén A Diana fürdő 1830 körül Pesti Duna-parti uszoda az 1830-as években