Budapest, 1975. (13. évfolyam)

10. szám október - Zolnay László: Rab leányok, rab asszonyok Budán

Zolnay László Rab leányok, asszonyok - Budán Gótikus leán/fej egy budai kályhacsempén, XV. század (Vármúzeum) Vörös Emőke felvételei A pesti, budai rabnők emlékezetének legrégibb sugara több mint nyolcszáz esztendős. Abu Hamid al Garnati, a mór utazó emlékezett meg Miriamról, tizenöt esztendős kis pesti rabszolgalányáról. Miriam még rabszolgalány volt. A nők rabsága azonban akkor sem szűnt meg, amikor a hazai rabszolgaság megszűnt. Mert rabszolgalánc sok száz és ezer magyar nőnek lett osztályrésze viharos századaink során. Az 1250-es években Marco Polo mongolországi útja során emlékszik meg azokról a tatár rabságban sínylődő nőkről, akiket a tatárjárás idején Batu lovasai hurcoltak el Magyarországról. Fogoly asszonyaink között hadd járjanak ezúttal is elöl a koronás nők, királyasszonyok. 1235-ben Óbuda — vagy Esztergom — királyi palotájából II. Frigyes császár embereinek segítségével, férfigúnyában menekül Bécsbe Estei Beatrix, az öreg II. Endre király ifjú várandós özvegye. Igy kerüli el Meráni Gertrúd sorsát. Alig négy évtizeddel utóbb Kun László király maga vetteti fogságba feleségét, Anjou Erzsébet-Izabella királynét. A fiatal királyné vagy két évig sanyarog a budai Nyulak szigetének apácakolostorában, fogolyként. Ezalatt férjeura Éduával, e kun szépséggel éli vígabb életét. Nagy Lajos halála után börtönre vetik s börtönében fojtják meg — leányának, Mária magyar királynőnek szeme láttára — Nagy Lajos király özvegyét, Erzsébet királynét. Elszenvedi a fogságot — igaz, házasságtörésért — Ciliéi Borbála is, a „magyar Messalina", mint rosszakarói nevezték. (Alakját — amely korának egyik legmodernebb, leghaladóbb fejedelmi alakja — érdemes lenne egyszer elfogulatlan módszerekkel felidézni.) Persze Zsigmond király, aki ezúttal a felszarvazott férj szerepét kényszerült eljátszani, maga sem lévén különb a deákné vásznánál, beérte a legszerényebb fenyítéssel: pár hónapra vidéki kolostorba száműzte a császárnét. És hogy illően záródjék a középkor királyasszonyainak sora: 1541-ben, Buda német ostromakor Fráter György kormányzó a budai palota foglyává tette a németbarát királyasszonyt, Jagelló Izabellát,Szapolyai János király özvegyét. így azután elgondolhatjuk: ha királyasszonyok karcsú csuklójára is ilyen gyakran vert bilincset a középkor, hányszor sújtott le közrendű lányraasszonyra a törvény és az ellenség! Ezek a tragédiák nyersanyagai lehetnének megíratlan, kegyetlen történelmi drámáknak. Az élet drámái voltak. Himfi Margit kálváriája Himfi Margitot, Nagy Lajos király bulgáriai bánjának leányát ifjúkoriban — valahol a Délvidéken — ragadták el a törökök. Ki tudja, mi mindenen ment át, míg Kandiában — Kréta szigetén — rabszolgapiacra került. Itt Ser GiorgioGervasio, Kandiában élő velencei kereskedő vette meg. Ám a velencei kalmár a magyar főnemesi kisasszonyt nem szabadította fel. Himfi MargitSerGiorgio ágyasa lett s urának két leányt szült. Végre 1405-ben a magyarországi Himfi atyafiság megtudja: hová sodorta a sors Himfi Margitot. Egyik rokona, Marczali Márton erdélyi vajda utazik érte, hogy kiváltsa. Ser Giorgio azonban — írja Marczali — „ingyen adta vissza a magyar nemes hölgy szabadságát". És nemcsak a rabszolganőt engedte haza, hanem két leányukat is. 1408-ban Himfi Margit már Buda városában élt. Francesco Bernardi, Zsigmond király olasz kamaraispánja az egyetlen, aki vele és leányaival társadalmi kapcsolatot tart fenn. A híres Himfiek hallani sem akarnak felőlük. Pedig annyian voltak, hogy Dunát rekeszthettek volna velük. Hogy csak az 1390 és 1400 táján élt Himfieket idézzük: volt köztük Himfi Pál és Miklós, Himfi Baziliusz és Benedek, Himfi Naboriusz, sőt Himfi Ciriákusz is. De nem törődik saját édes leányával Himfi, Benedek özvegye, Essegvári Margit sem! Bernardinak fennmaradt egy levele. Ebben azt írja: „...a magyar családok a hasonló körülmények között elhurcolt leányokról többé hallani sem akarnak. Szégyenkeznek miattuk. Pedig Himfi Margit igen tiszteletre méltó úrnő, szép leányaival együtt. Kitaszítottságukat emelt fővel, megadással viselik. Marczali vajda, amióta hazajöttek, jó magyar szokás szerint feléjük sem néz. Az egyetlen budai család, amely befogadja őket, az enyém ..." Himfi Margit egyébként Buda városában valószínűleg abban a házban lakott, amelyet még apja, Himfi Benedek bán Nagy Lajos királytól a Buda városi régebbi királyi nagy kúria szomszédságában kapott adományba. Háza a mai Táncsics Mihály utca 9—13. keleti vagy nyugati szomszédságában állhatott. 1464-ben — Himfi Margitéhoz hasonló körülmények közt — ragadja el a török a délvidéki Neczpáli Balázs feleségét, Nadabi Erzsébetet, négy gyermekével: Benedekkel, Györggyel, Lászlóval s a kis Ensével együtt. A gazdag nagybirtokos Zaránd megyei birtokait sorra zálogba veti, hogy kiválthassa családját. 1465—66-ban zálogosítás útján Neczpáli Balázs kétszáz aranyforinthoz jut. Ám a török, úgy látszik, kevesellte a váltságdíjat, mert sem felesége sem gyermekei soha többé nem tértek vissza. Hadnagy Bálint budaszentlőrinci pálos barát 1507-ben — Remete Szent Pál csodáiról írván — több hasonló esetről számol be. Ő említi hogy 1471-ben Nagy Mátyásnét a Délvidéken ejtette foglyul a török. Parodina várába hurcolták. Ám — mivel Remete Szent Pálhoz imádkozott — csodásan megszabadult. Egy másik, hasonló sorsra jutott temesvári asszonyt is ez a fogolyszabadító szent mentett meg. Ennél keservesebben járt Csanádi Balázs! Őt feleségestül ejti fogságba az oszmán. Makó vidékéről el is hurcolják őket, a Makótól legendásan távoleső Jeruzsálembe. Szerencsére a házaspárt nem szakítják el egymástól. A Makó vidékiek Jeruzsálemben rabszolgáskodnak s a Szent Sírnál esengenek megszabadulásukért. Csanádiék tíz évig sínylődnek a Szentföldön. Gyermekeik is születnek. Végre a földi fohász égi meghallgatást talál — olvassuk Hadnagynál —: Remete Szent Pál segítségükresiet. Megszabadulnak, hazajönnek. Első útjuk — mondanunk sem kell — a Buda melletti Szentlőrincre, Remete Szent Pál testereklyéjéhez vezet. Ám nem minden fogoly leány és asszony volt olyan szerencsés, mint ezek a Jeruzsálemet járt makóiak. Bornemissza Tamásné története Bornemissza Tamás budai tanácsúr a XVI. század harmincas éveiben a leggazdagabb kereskedők egyike volt. Pálczán Péter budai bíróval s egy nürn-41