Budapest, 1975. (13. évfolyam)

1. szám január - Bertalan János-dr. Berti Béla: Budapest - romokban

Budapest Főváros Levéltára aayagábál Részletek Nidosi (Nedics) Imrének, a főváros védelmével megbízott nyilaskeresztes pártszolgálat vezetőjének a Budapesti Népügyészségen tett vallomásából (1948. március 24.) „Az előállított gyanúsított személyes viszonyaira nézve előadja: Nidosi Imre, atyja: Nidosi Nándor, anyja: Kerner Paula, 1907. május 8-án született Budapesten, nős Bíró Máriával, budapesti illetőségű, budafoki (Honfoglalás útja 39) lakos, fürdőmester, bemondása szerint vagyontalan, katona volt, honvéd, 2 polgári iskolát végzett, vallomása szerint büntetlen . .. Legjobb emlékezetem szerint 1934-ben léptem be a Festetich gróf vezetése alatt álló nemzeti szocialista pártba, és annak 1939-ig tagja maradtam, amikoris átléptem a Szálasi Ferenc által vezetett Nemzetiszocialista Párt Hungarista Mozgalomba . . . A Nemzetiszocialista Párt Hungarista Mozgalomban, mely később mint Nyilaskeresztes Párt vált hírhedtté, tevékenykedett bátyám, Nidosi Nándor, aki nálam sokkal komolyabb képzettségű ember volt és így hamarosan vezető szerepet kezdett játszani a Nyilaskeresztes Párt mozgalmi vonalán. Emlékezetem szerint ő már 1940-ben a budapesti főkerület pártszolgálatosainak vezetője volt és ebben a minőségben képezte ki azokat a terror csapatokat, mely terrorcsapatok vezetését 1944. december 25-én én vettem át, folytatván bátyám örökét. . . 1944. december 2j-én az esti órákban egy német repülőgépen érkezett Budapestre dr. Vajna Ernő, Szálasi által kinevezett Budapest védelmével megbízott teljhatalmú kormánybiztos. Dr. Vajnának olyan irányú megbízása volt Szálasitól, mely szerint ő minden szükséges intézkedést utólagos jóváhagyás mellett foganatosíthatott, a lényeg azonban az volt Vajna megbízásában, hogy Budapest védelmét minél tovább forszírozza. Egyrészt azért, hogy a Balaton vonalán küzdő német csapatok támadási irányából a budapesti gyűrűre nagyobb szovjet erőket kössenek le, másrészt pedig egy esetleges német ellentámadás még Budapestet fel bírja szabadítani. Itt megjegyezni kívánom, hogy valamennyien nagyon bíztunk a német csapatok harci erejében és ütőképességében. Dr. Vajna olyan híreket hozott Sopronból, melyek szerint két-három héten belül Budapest felszabadítására irányuló német támadás meg fog indulni, oly erővel, hogy előreláthatóan a Balaton vonalánál harcoló szovjet csapatokat rövid idő alatt a Dunántúlról kiszorítják. Miután Dr. Vajna Ernő megérkezése pillanatában kész helyzet előtt állt, és látta azt, hogy agilison és erélyesen kezembe vettem ilyen komoly helyzetben az irányítást, megbízott Budapest védelmi vezetésével és egyben Szálasi utólagos jóváhagyásával alezredesi rangra emelt, azon célból, hogy katonai személyekkel mint teljesen egyenrangú társ tárgyalhassak. Ebbe a kinevezésbe azonban beleszólt az akkor kb. 25 éves Csiky Erik, aki akkor a budai részen tevékenykedett és követelte a maga jussát a hatalomból. Így dr. Vajna, hogy közöttünk a személyi ellentéteket elsimítsa, Csiky Eriket is alezredesi rangra emelte, egyben a budai erők védelmi vezetésével bízta meg. Kinevezésem után azonnal Rettmannal együtt elmentünk a rádió stúdiójába és rádión keresztül bejelentettem, hogy átveszem Pest védelmi vezetését és egyben bejelentettem, hogy az összes Pesten elhelyezett fegyveres erők — kivételt képezve a német katonai alakulatok — Schmidthuber és Pfeffer Wildenbruch német tábornok parancsnoksága alatt, valamint a német biztonsági szolgálat tagjai (Gestapo, SD. Polizei), valamint a magyar honvédelmi szervek és a rendőrség külön irányítás alá tartoznak. A magyar honvédségi szerveket legfőbb parancsnokként Hindy Iván — akit időközben vezérezredessé neveztek ki — vezényelte, míg a városparancsnokságot Csipkés ezredes látta el.. . Bejelenteni kívánom azonkívül, hogy a közigazgatási szervek szintén irányításom alatt állottak. Rádióbeszédemet követő napon egy nyílt rendeletet tettem falragaszok útján közzé Pesten, mely részben Vajna Ernő fogalmazása volt, mely nyílt rendelet Beregffy vezérezredes bevonulási parancsával lényegében megegyezett, annyi differenciával, hogy sokkal súlyosabb retorzióval fenyegetőztem, mint Beregffy (felkoncolás). Pártszolgálatosaim és általában az összes nyilas fegyveres alakulatok — és itt kivételt képez a Nemzeti Számonkérő Szék, amely tőlem majdnem függetlenül dolgozott — parancsomra megkezdték a budapesti zsidók és defetista erők felszámolását. Ugyanakkor felállítottam az Andrássy út 60. sz. alatt a fegyveres nemzetszolgálat sorozóbizottságát, melynek vezetésével az általam kinevezett Bokor Dénes őrnagyot bíztam meg. Itt bejelenteni kívánom még, hogy Vajna Ernővel történt megbeszélésem értelmében részben Vajna által benyújtott listán sok megbízható nyilas pártszolgálatost katonai rangra emeltem, és megbíztam őket különböző frontszakaszokon szovjet elleni védelmi harc folytatására, mely védelmi harchoz Bokorék és a pártszolgálatosok szállították a katonai anyagot. Határozott tudomásom van arról, hogy az általam felállított sorozó bizottságok razziákat tartottak Budapest területén. A razziák alkalmával előállított személyeket testi állapotra való tekintet nélkül, kiképzésükkel nem törődve, beszervezték a fegyveres nemzetszolgálatba, majd azután az én parancsomra különböző frontszakaszokra dobták őket, ahol éppen kiképzetlenségük miatt óriási veszteségeket szenvedtek. Ugyanakkor tudomásom volt arról is, hogy pártszolgálatosaim idejük nagy részét zsidók elleni hajszával, azok kirablásával és meggyilkolásával töltik ki, itt azonban megjegyezni kívánom azt, hogy nem állt módomban megakadályozni ezeket a gyilkosságokat, de nem is akartam megakadályozni ezeket a gyilkosságokat, mert nekem megbízható emberek kellettek, akik gondolkodás nélkül végrehajtják utasításaimat s hogyha megbízhatóságuknak ára az volt, hogy raboljanak, akkor sem, mert nekem, mint végső cél Budapest megvédése volt és ilyen esetekben nem számit, hogy milyen árba kerül. . . Emlékezetem szerint 1945. február 12-én az esti órákban egy kitörő ékkel az alagút óvóhelyéről indulva a Fő utcán át a Széna térre érkeztem ki, hol a szovjet csapatok ellentámadása szétvert bennünket és akkor én visszamentem a Kapás utcai nyilasházba, ahol február 15-én civilbe átöltözve fogságba estem." A Budapest Népbíróság Nidosi (Nedics) Imrét halálra ítélte, az ítéletet 1948. szeptember 23-án végrehajtották. 4