Budapest, 1975. (13. évfolyam)

10. szám október - Vargha Balázs: Mándy Iván és teremtményei III.

Csigó László felvétele IRODALMI VÁROSKÉPEK Vargha Balázs Mándy Iván és teremtményei III Filmek és álmok Három könyv: Egy ember álma (1971), Mi az, öreg? (1972) és Zsámboky mozija (1975). Ponto­san megszabott, elkülönülő te­matika: álom — apa — mozi. Mégis összetartoznak, jobban, mintegy trilógia három kötete. Áthatolnak egymásba. Még azt is megkockáztatnám, hogy a Zsám­boky moz/jó-nak több köze van ehhez a két könyvhöz, mint a Régi idők mozijá-hoz. Az még első nekirugaszkodás volt, s ép­pen a legfontosabb elem maradt ki belőle: miből, mi elől mene­kült a kamaszodó gyerek a mo­zi kábulatába. Minden más készen volt már az első mozi-könyvben. A régi filmszínházak nehéz levegője; a szenvedélyes lebegés a vásznon, zenekísérettel; a felcsapódó szé­kek; a jegyszedő nénik árvasága. De azt csak az Egy ember álma óta lehet sejteni, hogy moziszen­vedélyében álmait álmodta to­vább. Álmaiban pedig családjuk megoldhatatlan zűrjeit. Zsámboky mozijá-ban képtelen állítások pörgetik föl a kamasz­fantáziát. Ilyenek: ,,Kay Francis sétálni hívta Zsám­bokyt." ,,Mabel Normand cukrászdába hívta Zsámbokyt." Es így tovább, a filmújságok pletykarovatának stílusában. Amit gyerekkori szégyenei ellen orvosságnak kitalált, a to­vábbképzelt mozi, az még gyöt­rőbb szégyenné hízott. Negyven évig kellett rejtegetni a radioak­tív emlékek kútjában. Még könyvben is csak a másodikban árulta el mozi-mániájának ezt a mélyre rejtett értelmét. A Régi idők mozijá-ban ő még csak egy­szerű néző volt, aki szájtátva hall­gatja a gépész bácsi bennfentes tudósításait a stúdiók titkairól. A Zsámboky mozijá-ban már ő a beavatott. De nem mozigépész­fokon ám. Ő a legfőbb egyéniség, Hollywoodban, a vezérigazga­tóknak is fölötte áll — persze csak szellemileg, ízlésével, szak­értelmével —, amellett minden sztár elsőszámú lovagja. Néme­lyiküket kénytelen is elhanyagol­ni időhiány miatt. Mire használja mérhetetlen álombeli hatalmát egy kamasz? Például arra, hogy Zé-vel, a fe­kete lovaggal, hűséges rabszol­gájával vetessen elégtételt Páz­mán tanár úron. „Úgy ám, gondolta Zsámboky, ha valami baj történt az iskolában, beszekundáztam vagy ilyesmi — egyszerre csak ő lépett mellém. Zé, a fekete lovag. Mosolygott

Next

/
Thumbnails
Contents