Budapest, 1975. (13. évfolyam)

10. szám október - Fekete Gábor: Debrecen

receni Margitszigetté, természetesen folyó nélkül. A színház Bánk bánt, Macskaj átékot, Antonius és Kleopátrát játszik, a jellegzetesen régi városrész, a Vénkert pedig két éven belül három és félezer lakással, tízemeletes lakóépületekkel, minigarzonokkal, uszodás iskolával, üzletsorokkal, földalatti garázsokkal népesül be. Mellesleg Debrecen csupán ebben az esztendőben egymilliárd forintot költ önmagára. Ebből 850 milliót lakásra, mert a mostani ötéves tervben a magánerőből épülő négyezer családi otthonon kívül 6400 lakás építtetése a tanácsra vár. Azonkívül Debrecen a rendezkedés korszakát éli. Teheti, jogot formálhat a nagyvonalú városrendezésre, mert iparának gyarapodási üteme felülmúlja az országos átlagot, s azért is, mert az ország negyedik legnagyobb megyéjének székhelye. Lakossága, amely 194 5-ben a háborús események miatt alaposan megfogyatkozott, 1960 óta 10 százalékkal nőtt, ami még az ország erőteljes urbanizálódási tempóját számítva is tetemes gyarapodás. Jelenleg erősen megközelíti a 180 ezret a debreceniek összlétszáma, közülük 80 ezren aktív keresők. így hát a Hajdúságnak nemcsak fővárosa, hanem nagyvárosa is Debrecen, amit bizonyos fokú urbánus „rátartiság" ic

hangsúlyozni kíván. Például a magasházak építésével. A modern vasútállomás mellen emelkedő 22 emeletes toronyház Budapestnek is díszére válhatna, de a sokak által támogatott magasház-építési divatnak több hátrányos jele is van. Esztétikai szempontokból rendben lenne a dolog, sőt első hallásra az is logikusnak tűnik, hogy a zsúfolt városközpontban olcsóbb, ha a szanálás helyén egyetlen házmonstrumot emelnek több alacsony lakóépület helyett. Csak hát a debrecenieket is utolérte a veszprémiek sorsa: a kiábrándítóan nagy költség, a kínos lassúsággal vánszorgó építkezés utóbb már kezdi elvenni a felhőkarcoló-pártiak kedvét a túlságosan felmagasított Debrecentől. Debrecen tehát urbanizál, de a konok hajdúk leszármazottai olykor úton-útfélen csapdákat állítanak fel. Az avult, korszerűtlen városrészek átépítését a tanács összeköti a város kertségi részeinek beépítésével, s mindkettőt a szanálással. Az még hagyján, hogy a telekkönyvek adatai gyakran negyed évszázaddal elmaradnak a valóságos helyzettől, s emiatt már a szanálás előkészítése is tetemes késések árnyékát veti előre. Hanem ezután következnek az emberi szempontok, amelyekről Budapesten, a Józsefvárosban, a tanácsi tisztviselők egyet-mást már el tudnának mondani. A debreceni kalaposmester nem óhajt az alagsori vackából a pompás, tágas, világos, tizedik emeled új otthonba költözni. Hiába a szíves és díjmentes invitálás, a soha vissza nem térő kedvező cserealkalom: a vevők nem fognak felliftezni a magasba. . . A kiskert tulajdonosnak nem felel meg a felajánlott cserekert, mert ott nem tudna spenótot, rib'zlit termelni. A lakosok legszívesebben olyan új házba költöznének, ahol öt földszint és egy emelet van, mert egyiküknek a lába fáj, másikuknak tériszonya van, a harmadiknak pedig a lift esetleges — vagy bizonyos ?— elromlása okoz már jó előre kifogásra érdemes okot. Egy nyakas polgár, aki idestova már egy esztendeje élt új családi otthonában a szanált helyett, bőszülten pereskedett — tíz forint miatt: szerinte ennyivel értékelte kevesebbre egykori birsalmafáját a tanács. Természetesen, ahol ily nagyará-A huszonkétemeletes toronyház Az Aranybika szállc