Budapest, 1975. (13. évfolyam)

10. szám október - A címlapon: A Nyugati pályaudvar (Csigó László felvétele)

A II., Mártírok útja 17. sz. alatti épület lépcsőháza. Tervező: Hofstatter—Domány, 1938 ütközzék fontos városfejlesztési elhatározásokba, se az épületfenntartás általában kívánatos gazdaságossági határaiba. Még ennél is nehezebb feladatot jelentett a rangsorolás. A védelemre való javaslat időbeli határa 1950 volt. Tehát a történelmi stílusokat követő új korszaknak minőségileg másfajta, jelen korunkhoz tartozó építészetét kellett értékelni — holott ez az értékelés ma még korántsincs tudományos alapossággal feldolgozva. E munka előkészítésekor kialakultak bizonyos irányelvek. Ezeknek megfelelően a kiválasztott épületek mindegyike a korszak sikerült s a város közönsége számára mindenkor értéket jelentő alkotásai közé tartozik. Megőrzésükkel — remélhetően — teljes képet sikerül nyújtani a főváros fejlesztési akcióiról, a különböző építészeti irányzatokról, a későeklektika, a premodern építészet eredményeiről, a magyaros jellegű törekvésekről, valamint a továbbfejlődéshez vezető irányzatokról, Lechner Ödön, Lajta Béla és követőik: a Le Corbusier alapította CIAM-hoz (a Modern Építészek Nemzetközi Szervezete) csatlakozók műveiről. Indokolt volt az is, hogy a hagyományosok mellett az akkoriban új anyagok és szerkezetek alkalmazásával tervezett épületek is védelmet kapjanak. Ilyen például a margitszigeti, 1911-ben épült, vasbeton szerkezetű víztorony — Zielinszky Szilárd alkotása —, s ugyancsak a Margitszigeten Hajós Alfréd 1930-ban nagy elismerést aratott, ma is korszerű Sportuszodája. Védetté válik a nagyvárosi közellátást szolgáló vásárcsarnokok közül a Tolbuhin körúti csarnok, amit Pecz Samu műegyetemi tanár tervezett 1896-ban. A rácsos vastartó szerkezetű fedéssel, az áruszállítás és eladás igényeinek megfelelően kiképezett épület szépen illeszkedik a Szabadság-híd pesti hídfőjénél álló műemléki együttesbe. Védelmet érdemelnek a budai hegyvidék villamosainak faszerkezetű, szerény megálló épületei éppúgy, mint az 1949-ben készült Engels téri autóbuszpályaudvar. Ez utóbbi Nyíri István alkotása. Természetszerűleg nem szerepelhettek a védetté nyilvánítási javaslatban élő személyek alkotásai. Annak érdekében azonban, II., Bimbó út 63. Tervezők: Ligeti Pál és Pallós György, 1943 XII., Csaba u. 5. A városmajori templom. Tervező Árkay Aladár