Budapest, 1975. (13. évfolyam)

9. szám szeptember - Konrádyné Gálos Magda dr.: Irodalmunk hajdani hajlékai I.

Egressy Gábor Megyeri Károly letes színielőadás volt, díszítmény, costume és álcza nélkül. Ugyanazon anekdotában néha két-három különvált egyént látott és hallott az ember. Némely anekdotát elmondott ötvenedikszer is, s hallgatói mindannyiszor oldalnyilallást kaptak a kacagás miatt." Ünnepnek számított az az este, amikor Vörösmarty legújabb, még meg nem jelent költeményét mondta el. így sok versét a Csiga vendégei hallották először. Néha énekelt is a költő; kedvelt dala — Sallay feljegyzése szerint — a „Hazám, hazám, édes hazám, Bárcsak határod láthatnám" kezdetű volt. Máskor dramaturgiai vitákat folytattak. A költő a színpadi hatás titkát tanulta meg a színészektől, ők a szép magyar nyelv használatát a költőtől. 1837-ben már természetes volt, hogy az új Nemzeti Színházat az irodalom vezére, Vörösmarty Mihály drámájával nyissák meg. Árpád ébredésének kéziratába Vörösmarty maga írta bele, melyik szerep kié legyen. És az előadás napjától kezdve (1837. augusztus 27.) naponta vezetett „Játékszíni krónikát". Drámai bírálatai sohasem okoztak neheztelést, színész és kritikus ilyen egyetértésben tán sosem élt. Vörösmarty és Bajzáék biztatták fel a drámai színészeket arra, hogy az igazgatóságot megfenyegessék: elhagyják a színpadot, ha az operát, az énekeseket előnyben részesítik. A nyolc legkiválóbb színész, köztük az említett Csigához tartozók is „bánatpénzbeli büntetés terhe alatt" tettek fogadalmat, hogy sérelmeik orvoslásáig nem lépnek fel. Ez meg is hozta az eredményt. . . Egressy Gábor színesen meséli el Emlékezéseiben a Csigában töltött estéket. Néha sétára indultak a poharazás után és ámultak „csoda tornyain Pestnek, házfalak aljai közt járván". Amikor a Csiga-beli társaság egy része kirándult Fótra, Fáyék híres szüretére, az élményt a Fóti dal örökítette meg: „Magyar ember már busúlt sok Századig. Ideje hogy ébredezzen Valaha; Most kell neki felvirúlni Vagy soha ..." és megjósolja, hogy: „No de se baj, máskép leszep Ezután; Szóval, tettel majd segítsünk A hazán" E kis társaságból nőtte ki magát a Kör, „amely szerény irodalmi és művészeti társulat akart lenni és fontos társadalmi tényező lett". Kibérelték a Csiga épületének egész első emeletét, hiszen már több, mint kétszáz tagjuk volt, (Egyikük, Bajkay Endre meg is énekelte „A mi körünk. Alkalmi tréfa és még valami" című hosszú versében a tarka összetételű, „csigahajban született" társulást.) A Bécsből irányított titkos rendőrségnek, a kamarillának szemet szúrt a népes nemzeti társulat. Névtelen följelentés is érkezett Vörösmartyék és az „éjszakánként a tudós Csigánál dorbézoló és pártoskodás terveit készítő" lázító magyar írók és színészek ellen. De különösebb vétséget nem tudtak rájuk bizonyítani. Megszólták őket a szalon-költészet hívei is, a füstös kocsmához való ragaszkodásuk miatt. Ám a szigorú Gyulai Pál mégsem talált ebben kivetnivalót. Azt írta Vörösmartyról: jó helyt volt ő a Csiga vendéglőben s mulatságos órái is hasznot árasztottak." A Csiga falaihoz fűződő irodalmi események közül is kimagaslik, hogy Petőfi Sándor első kötetének kiadását a Kör tette lehetővé. Petőfi a Debrecenben átbetegeskedett és átkoplalt tél vége felé, 1844 februárjában „mellénye alá gombolta költeményeit" és gyalog indult útnak Pestre. Úti naplójában olvashatjuk: „Egy heti kínos vándorlás után Pestre értem. Nem tudtam, kihez forduljak? Nem törődött velem senki a világon, kinek is akadt volna meg a szeme egy szegény rongyos kis vándorszínészen? . . . A végső ponton álltam, kétségbeesett bátorság szállt meg és elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint amely kártyás utolsó pénzét teszi föl. hogy élet vagy halál... A nagy férfi átolvasta verseimet, lelkes ajánlására kiadta a Kör, s lett pénzem és nevem .. . E férfi, kinek életemet köszönöm, s kinek köszönheti a haza, ha neki valamit használtam, vagy használni fogok, e férfi: Vörösmarty." Vörösmarty vitte el még aznap este Petőfinek versekkel teleírt füzetét a Körbe. Lelkes indítványára határozták el a versek kinyomtatását ezer példányban, [vet köröztek, melynek élén Tóth Gáspár szabó 60 pengő forintja állt, a tiszteletdíj előlegezésére. Sokan pedig nyomban előfizettek a műre. így született meg Petőfi Sándor első kötetének kiadása a Csigában. * A későbbi években, a forradalom érlelődése korában már nemcsak álmodták a változást. Előtérbe kerültek a politikai kérdések; az irodalmi célú öszszejövetelek helyébe a Körből lett Nemzeti Kör forradalmi tevékenysége lépett. A szabadságharc leverése után mindazoktól a vendéglősöktől, akiknek helyiségeiben szervezkedés történt, megvonták a működési engedélyt. Bezárt a Csiga is. A századvégi városrendezéskor a Csiga is a lerombolandó épületek listájára került. Eltűntek a magyar irodalom egyik első otthonának falai. Konrádyné Gálos Magda dr. 39