Budapest, 1975. (13. évfolyam)

9. szám szeptember - Patay Pál dr.: Harangöntők, harangok

Kastaly Károly és Tulok Ferenc felvételei Steinstock József budai mester (működött 1731 —1763) évszám nélküli harangja (Magyar Nemzeti Múzeum) templomainak tornyaiban számos harang hirdette a hajnalt, delet, estét, a halálozásokat, meg az egyházi szertartásokat. A 145 éves török uralmat is mindössze egyetlen harang élte túl — az is hasadtan —, mégpedig a Mária Magdolna-templom tornyában (ma csak a tornya áll a Kapisztrán téren). Egy középkori harang ennek ellenére napjainkban is szól a fővárosban. De ezt — a feljegyzések szerint — 1914-ben a margitszigeti egykori domonkos rend apácazárda romjai között találták egy öreg diófa töve alatt, amikor az kidőlt. Jelenleg a romok közelében levő kápolna tornyában van elhelyezve. Á háború során az oldalát egy lövedék átütötte, de a hangja nem ment tönkre. Straus János mester öntötte, de hogy hol és mikor, nem tudjuk; valószínűleg a XV. század végén, vagy a XVI. elején. Ahogy a török idők után az élet visszatért a városokba, úgy egyre-Az egyesített Budapest városházának tornyába az 1697. évi Nuspickher-féle harang helyett Walser Ferenc pesti mester által öntött harang. Üzembe helyezték 187-4 május 30-án (Budapesti Történeti Múzeum)