Budapest, 1975. (13. évfolyam)

8. szám augusztus - Vida Sándor: Josephine Bakerelső budapesti fellépése

Szepessy Géza A Budapesti Kerékpár Egylet Az egykerekű velocipéd lőjével. Nagy volt a megbotránkozás! Az egykori sajtó megcsipkedi, kigúnyolja az ügynököt, aki anélkül megy el az országból, hogy csak egyetlen darabot is eladhatott volna. Egy évvel később megjelenik Kosztovics László, a Lincolnshireben élő magyar mérnök, modernizált magas kerékpárjával, s nagy sikert arat a Hatvani utca promenádján. A korabeli sajtó is megdicsérte az úttörő magyar mérnököt,,... ezen felette vakmerőés csinos vállalkozásáért..." Kosztovics sikerét elősegítette az is, hogy jó kapcsolata volt a sajtóval, mely ügyét felkarolta, így azután 1880-ban Ridley Lajossal és társaival a Pest környéki országutakat járta, kisebbnagyobb kirándulásokat téve. A falvak parasztjai azonban ugyancsak megrémültek, öklüket rázva átkokat szórtak ,,az ördög kerekesei" felé. Még azt is tudjuk, hogy Kistarcsa plébánosa kiprédikálta őket; a templom mellett elhaladva, nagy port kavartak fel, még a kutyákat is ugatásra „botránkoztatták . . . nem elégedve meg emberi mivoltukkal, a paripák sikerét irigyelték meg . . ." Kosztovics és Ridley 1882-ben Bécsbe kirándult velocipéden. A császárváros ódon utcáin is bemutatták ezt az új közlekedési eszközt, nagy álmélkodására a bécsi bürgereknek. Tény, hogy ők plántálták a császárvárosbaa kerékpáros közlekedést és a kerékpár-sportot is. Ugyanakkor Belgrádban és Zágrábban Vermes Lajos és Oherloy vezették be ezt a nagyszerű közlekedési eszközt. Rendelkezésünkre áll még egy adat: 1882-ben Budapesten már kilencvennyolc kerékpár volt, mely megteremtette egy kerékpáros sportegyesület létesítésénekalapjait. Az egyesület létrehozását még egy tény sürgette: a pesti rendőrség hadjáratot folytatott a kerékpáros „elrugaszkodottak" ellen, ezért a szervezett fellépés elengedhetetlenné vált. 1882 decemberének utolsó napjain Kosztovics összehívta mind a kilencvennyolc kerékpártulajdonost a hajdani „Szikszay" vendéglőbe és december 29-én megalapították a „Budapesti Kerékpáros Egyesületet". Ezen az összejövetelen jelen volt a „mindenható főkapitány" megbízottja is, aki kezdetben ellenezte az új közlekedési eszközt, majd később annyira meggyőzték a haladás fontosságáról, hogy ő is belépett az egyesületbe. Ezen az alakuló ülésen azt is elhatározták, hogy a bycicle és velocipéd szavak helyett magyar fogalmat visznek a köztudatba. Egy Bolgár nevű egyesületi tag javaslata a „kerékpár" volt, míg egy Schweiger nevű tag a „vasparipa" szót ajánlotta. Hogy ki lett a győztes, azt nyelvünk jól példázza; a Magyar Tudományos Akadémia 1883. évi márciusi füzetében is szerepel már a kerékpár elnevezés, majd a szótárba is bekerült. Már minden rendben lett volna,amikorarettegett rendőrfőkapitány, Thais Károly egy rendelettel eltiltotta Pest utcáin a kerékpár használatát! Ráadásul azt a rendőrtisztet, aki az egyesület alapításánál jelen volt és ugyancsak a tagok sorába állt, elmozdította állásából. Az önkény ellen Kosztovics vette fel a harcot, szembeszállt a mindenki által gyűlölt, hírhedt rendőrfőkapitánnyal, aki végül is már 1883-ban kénytelen volt visszavonni szégyenteljes rendeletét. Röviddel ezután tartották meg az első kerékpár versenyt, a Pest—Vecsés—Pest útvonalon. A verseny győztese egy Klammer nevű ferencvárosi hentessegéd volt, a Ranolder utcai hentesárugyárból. A gyár tulajdonosa már 1883 nyarán bevezette a kerékpárt, áruszállításra. A hentesárugyár tulajdonosa felismerte az új egyesület jelentőségét és kezdeményezője lett annak, hogy „Franzstadt" egy önálló sportegyesülettel rendelkezzék. Ez azonban csak évek múlva valósult meg. Az 1884. esztendő új korszak kezdetét jelentette a hazai kerékpározásban, melyet egy fogadás robbantott ki. Ugyanis Smertich Iván fogadásból Budapestről elindulva, bebarangolta egész Európát magas kerékpárján. Végcélja London volt, ahol az ünneplők sokasága várta. Ez volt az első európai világrekord! Smertich 3420 km-es útja során született világrekordját 1887-ig senki sem döntötte meg. A kerékpározásban újabb magyar dicsőséget szerzett 1885 tavaszán Philippovich Emil, aki öt nap alatt Budapestről Párizsba velocipédezett és ugyancsak európai hírnévre tett szert. Valójában ez a két nemzetközi siker rázta fel a hazai közönyösséget. A fővárosban nőttönnőtt az érdeklődés a kerékpározás iránt. Ám az is kiderült, hogy a BKE önmagában nem elég erős szembeszállni a mutatkozó ellenerőkkel. Ennek felismerése a pesti kerékpárosokat arra ösztönözte, hogy a BKE-n kívül is egyesületekbe tömörüljenek. Ezekben az időkben a sportszerűség eléggé háttérbe szorult, mert főként az érdeklődők nagy számát szándékozták kihangsúlyozni, bizonyítva, hogy igenis szükség van erre az új gépre. Az új egyesületekben: a „Magyar Velocipéd Egylet"-ben, a „Vasparipa Előre"-ben és az egyetlen vidéki munkás tömörülésben, a „Salgótarjáni Vasparipa Szövetkezet"-ben kezdték el a szervezett életet. Kirándulások rendezésével népszerűsítették a kerékpárt, majd 1885-ben megrendezték az első komoly kerékpárversenyt. A pesti Hermina úttól a gödöllői országútig tartó útszakaszon folyt le ez a verseny, melyről a korabeli sajtó is megemlékezett. A táv összesen 50 kilométer volt és egy Kaszás nevű versenyző lett a győztes, aki európai viszonylatban is kitűnő eredményt ért el. Ugyancsak 1885 nyarán a Budapesti Kerékpár Egylet körversenyeket rendezett a városligeti fasor végén levő rondóban; ezeken Kaszás, Rémi, Schweiger, Vermes, Mindszenthy és Balogh bizonyultak a legjobbaknak. A nyár végén több mint 5000 néző előtt rendezte meg a BKE húszkörös versenyét (8045 m,) melyen már külföldi versenyzők is részt vettek. Jól számítottak a szervezők, mert a fővárosban a kiváltságosok divatot csináltak a kerékpározásból és egyre-másra hozatták Angliából aWitchwoordgépeket. A Stefánia út valóságos kerékpáros korzó lett. A Vilma királyné út végén, a későbbi „Kert Mozi" helyén, egy kör alakú nagy bádogépítményben tanulhatták meg az érdeklődők a kerékpározás fortélyait. Amikor azonban megjelent a Sugár út végén az első kerékpározó pékinas, meg a kerékpáros kéményseprő — egyszerre végeszakadt a varázsnak. Az arisztokrácia új szórakozás után nézett. . . A kerékpársport ettől kezdve háttérbe szorult; a jármű a polgárság és a munkásság közlekedési eszközévé vált. Majd 1895-ben a professzionista magyar kerékpársport vette át e sportág irányítását. 43