Budapest, 1975. (13. évfolyam)

8. szám augusztus - Fekete Gábor: Zalaegerszeg

alkalomhoz jutó vidékiek beözönlését, a hatvanas évek közepétől felgyorsuló népességnövekedést. Mint oly sok helyütt, itt is az építőipar okozta a legtöbb problémát, érdekes módon nem is anynyira az új lakóházak építésekor, hanem az épületek fenntartása és felújítása tekintetében. Az építőipari szolgáltatás itt túlontúl újszerű feladatnak bizonyult, s ennek különösen akkor látták kárát az építők és a lakosok, amikor kiderült: a mennyiségi tervek teljesítése mellett elhanyagolták a kivitelezés minőségi követelményeit. Az új landorfalvi és herszoni lakótelepek a kivülről szemlélődök számára pompás képet nyújtanak, a bérlők azonban nem mindig ennyire elégedettek . . . Megérzi a közlekedés is a népesség bevándorlási kedvét — no meg az országos átlagnál magasabb természetes szaporodási arányt; a városi autóbuszok egészen a legutóbbi hónapokig sem számban, sem befogadóképességben nem tudták lebonyolítani a forgalmat a várossá nőtt faluban. Jobb a helyzet az agglomerációs közlekedési összeköttetés vonatkozásában. A gyorsan növekvő forgalom miatt Zalaegerszegen is tervbe vették, hogy 1975-ig megépítik a 74-es főközlekedési út várost elkerülő szakaszát. A terv azonban alighanem halasztást szenved . . . Jóllehet az öt évvel ezelőtti 369-ről 349-re csökkent a 100 lakásra jutó lakosok aránya, még mindig háromezer lakásigénylő család várakozik új otthonra; a gyors ütemü építkezés mellett is kétszer annyi, mint 1970-ben. Viszont a meglevő lakások összkomfortjáért is sokat tett a város; a legutóbbi öt év alatt három és félszeresére emelkedett a gázfogyasztás, két és félszeresére a villamosenergia-felhasználás, s a kommunális, járulékos beruházások fejlesztése is igen erős. Vize nagyjából elegendő van a megyeszékhelynek, hanem e víz minősége már kevésbé volt elfogadható; nemrég épült fel 40 millió forintos költséggel egy tisztítómű, ami megoldja ezt a gondot. 1971 óta 51 millió forintot fordított a tanács az úthálózat korszerűsítésére; még a húsz évvel ezelőtti városközpontban is nem egy főutca sáros, poros földút volt csupán. Az összegből 84 ezer négyzetméter szilárd burkolatú út és hatvanezer négyzetméternyi járda épült meg. Ugyancsak a legutóbbi négy esztendő létesítménye az a harminchárom kereskedelmi és vendéglátóipari egység, amely jelentősen enyhített a lakosok ilyen irányú gondjain. Zsúfolt iskolák — „lányfelesleggel" Meg kell küzdenie a városnak a közoktatás nehézségeivel is, amelyeket elsősorban a tárgyi feltételek hiánya okoz. A foglalkoztatási és szociális igények olyan nagymértékben növekedtek, hogy azokkal sem az óvoda, sem az iskolaépítkezések nem tudtak lépést tartani. E tekintetben Zalaegerszeg a legtöbb városnál nagyobb gondokkal küzd. Tizenkét óvodájának ezernégyszáz helyére mintegy kétezer gyermeket vettek fel tavaly, de még így is sokan kívül rekedtek a felügyelet és az iskolaránevelés áldásaiból. Zsúfoltak az általános iskolák is, jóllehet 1970 óta felépült a Kilián György és a Petőfi utcai iskola, egy harmadik tanintézményt pedig bővítettek. Az ipari szakmunkásképzést nem is kicsit gátolja az a körülmény, hogy a tanulóknak alig egytizedét tudja a város kollégiumban elhelyezni. Sok fejtörést okoz az ipar, mert a szakmunkástanulók nyolcvan százalékában fiúk felvételét igényli, ugyanakkor az általános iskolákban végzős tanulók fele-fele arányban fiúk illetve lányok. Az ipar struktúrájának ilyesfajta hátrányait természetesen „könnyebb" iparágak telepítésével lehetne kiküszöbölni; addig azonban a középiskolákra hárul a „leányfelesleg" felszippantása. A zalaegerszegi középiskolások száma meghaladja a háromezret, csaknem hatvan százalékuk leány, azonban ők elsősorban a gimnáziumok és a közgazdasági szakközépiskola padjait töltik meg, nem pedig a szakmunkásiskolákét. Szólni kell a négy évvel ezelőtt megnyílt oktatási intézményről, amely úttörő szerepet tölt be a város felsőszintű közoktatásában; a Pénzügyi- és Számviteli Főiskola zalaegerszegi tagozata üzemgazdászokat képez a város iparának. Nappali tagozatos hallgatóinak száma megközelíti a kétszázötvenet. A városi életforma stabilizálódásának és továbbfejlesztésének, de a városhoz tartozás érzése erősítésének is jelentős eleme az a közművelődési tevékenység, amely Zalaegerszegre ma oly jellemző. Az intézményhálózat igen gazdag; mindössze négy éve avatták az Ifjúsági Házat, amely a leglátogatottabb közművelődési bázisa a városnak. Két éve sincs, hogy a Göcseji Múzeum új otthont kapott kiállításai számára, mindannyiszor kiemelkedő kulturális eseménnyel szolgálva városnak, megyének, de az ország más tájairól ideérkezőknek is. Ugyancsak kétéves a páterdombi klubkönyvtár, amelyre azért volt szükség, mert az 1966-ban megnyílt s évtizedekre bőségesen elegendőnek vélt városi könyvtár elégtelennek bizonyult a forgalom számára. A városban kétévenként rendezett kamaratáncfesztivál, az országos néprajzi fotókiállítás, az egervári művésztelep kiállításai, a múzeumi hónap rendezvényei mellett a kaposvári Csiky Gergely Színház és a pécsi Nemzeti Színház is Zalaegerszeg segítségére siet. A városi szimfonikus zenekar, az üzemi kórusok, táncegyüttesek, irodalmi színpadok, a TIT városi szervezetének évi ezer előadása, s négy filmszínház biztosítja a közművelődés eszközeinek meglepően széles kínálatát — az örvendetesen nagy kereslet mellett. Miért szép? A végére hagytuk annak magyarázatát, hogy miért tartják a Zalaegerszegre látogatók az ország egyik leghangulatosabb, legkedvesebb városának ezt a megyeszékhelyt. Annyi bizonyos, hogy a Balatontól alig ötven kilométerre eső, erdőborította, dombvidéki, folyóvölgybe települt város a természet kedvelje. Földrajzi zártsága s legendásan rossz útjai miatt a város és környéke nagyon sokáig őrizte a régi élet emlékeit, az itt lakó s magára utalt nép bútorait, szerszámait, ruházatát; pajtákat, ólakat, malmokat, kovácsműhelyeket, présházakat, haranglábakat, kutakat. . . A népművészeti emlékek e tömegét a gyors urbanizáció nem bántotta. Sőt, a göcseji színek, formák, ötletek gazdag látványa a mai, hivatásos művészek munkájában is tovább él. Másrészt a falu emlékei igen szerencsésen, harmonikusan ötvöződnek a várossá fejlődés jeleivel, építészeti formák és életmódbeli tartalom tekintetében is. Zalaegerszeg nem vesztette el a falvak életének viszonylagos csöndjét, üdeségét, csupán hajdani szegénységét, egyhangúságát és elmaradottságát váltotta fel a korszerű urbanizáció sok áldása. Az új lakótelepi házsorok szabályossága, az üzleti és kulturális gócpontok kialakulása, uszoda és más sportlétesítmények színfoltja, az üzemi munkásság honfoglalása és a diákság nyüzsgése nagyszerűen illeszkedik a kiskertek, szőlők, földszintes utcák, műemlékek atmoszférájába. Ha ehhez a harmóniához hozzávesszük például azt, hogy a belső parkterület hovatovább eléri a félmillió négyzetmétert — nemcsak a szó átvitt, hanem konkrét értelmében is megérdemli a város a „virágzó Zalaegerszeg" elnevezést.