Budapest, 1975. (13. évfolyam)

6. szám június - Devecseri Lászlóné: Az Országos Kiállítás 1885-ben

Jungfer Gyula kovácsoltvas művei a kiállításon a kiállítás után, hosszú cikksorozat elemzi a tanulságokat. Szóvá teszi a mezőgazdasági részleg jellegtelenségét. Hiányzott a termelési eljárások bemutatása. A nagybirtokos arisztokrácia nem tartotta fontosnak, hogy vállalja a kiállításon való részvétel áldozatát. Az ipari bemutató elsősorban az egyéni megrendelésre dolgozó, luxusigényeket kielégítő kézműipar készítményeiből állt; a sok remekbe készült toalett, mente, kabát nem feledtetheti a konfekcióipar teljes hiányát. Iparunk szerkezeti gyengeségét mutatja, hogy a fejletlen fonó- és szövőipar sem képviseltethette magát áruival. A cikksorozat írója, Heltai Ferenc felhánytorgatja az értelmetlen kiadásokat, a hatalmas deficitet is. Megállapítja, hogy minél kevésbé lesznek ünnepiek a kiállítások, annál inkább megfelelnek majd feladatuknak. Mondanivalójának végső kicsengése: „ . . . a haladás . . . elég gyors. Ez azonban korántsem vezethet az önteltségre . . . még végtelenül sok a teendő". A kiállítás félsikerét azonban hamarosan felejtetik az új tennivalók. A főváros további új épületekkel és létesítményekkel gazdagodik. Már megszületett a törvény az új országház építéséről, Steindl Imre parlamentje már látható a képes kiadványok metszetein. Új igazságügyi palota és városháza emelését határozzák el. Eldőlt a vita a központi vásárcsarnok elhelyezéséről. Tervbe vették egy új — a negyedik — állóhíd építését. Bérpaloták szegélyezik — egy-két foghíj kivételével — a Körutat. A „villamfény" egyre inkább tért hódít, ezzel világítják a színházakat, pályaudvarokat; nemsokára felhasználják a közlekedésben is. Elkészült az új vízmű és a csatornázás terve, iskolák épülnek, új köztéri szobrokat állítanak fel (Deák Ferencét, Arany Jánosét). Szertelenül terjeszkedik a város, növekszik a lakosság. Gregersen parkettagyáros pavilonja Az Erdészet pavilonja Krámer Samu polgári szalonja a kiállításon