Budapest, 1975. (13. évfolyam)

1. szám január - Régi kovácsoltvas díszítések

Ez a ráadás nagy érdeme a kovácsoltvasiparnak, igen sok alkotását ez emelte művészi rangra. Gondoljuk el: ha egy szép ház bejáratát áttört, virágos, könnyednek ható — valójában azonban szilárd és biztonságos — kovácsoltvas kapu helyett sima, tömör vaslap zárná, milyen más lenne az egész épület, sokszor az egész utca hangulata. Ha egy régi bérház emeletein a körbefutó függőfolyosókról eltűnnének a régi, szépritmusú rácsok, s helyettük sima vasrudak védenék a gangon járkálókat, milyen sivár lenne az udvar képe! Nem elég hát, hogy a rács megvédjen, nehogy leessünk, vagy hogy óvjon a tolvajtól — lényeges a formája is, hiszen hozzátartozik közvetlen környezetünkhöz, életünkhöz. A budai vár lakónegyedében egy-egy szép ablakrács sohasem juttatja eszünkbe a sima, sűrű börtönrácsokat; mivel gyönyörködtet, tulajdonképpen feledteti velünk eredeti célját, sőt feledteti magát a veszélyt is. Talán kevesen tudják, hogy volt Pesten A Parlament épületének főkapuja A millenniumi kiállításon szerepelt vitrin díszítése (Kiscelli Múzeum) Lakat 1849-ből (Iparművészeti Múzeum)