Budapest, 1975. (13. évfolyam)

6. szám június - A címlapon: A Várban (Csigó László felvétele)

tökéletesebben megszervezett egésznapos foglalkozás sem pótolhatja, csak csökkentheti a hiányából származó károsodásokat (agreszsziv, anti-, aszociális, deviáns magatartásformákat). Az iskola csak a társadalommal együtt, ezen belül elsősorban a családdal együtt teljesítheti társadalmi feladatait. Az iskola arra vállalkozhat, hogy tartalmas, vonzó foglalkozások szervezésével ránevelje tanítványait szabadidejük kulturált, tartalmas, sőt esztétikus felhasználására. Ezt viszont a megváltozott funkció következtében — a művelődési intézményekkel való kapcsolatainak már említett bővítésével — az iskolának vállalnia is kell. Az iskola funkciója különösen sokat gazdagodott azzal a szereppel, melyet a társadalom munka-erőutánpótlásában betölt. Ma a gyermekek száma a budapesti általános iskolák felsőtagozatos osztályaiban csökkenő tendenciát mutat (az alsótagozaton újra emelkedik). E kevés számú gyermeket úgy kell irányítani a középfokú iskolák sokfajta kínálata közepette, hogy valódi képességeiknek és a társadalom szükségletének összeegyeztetésével a legjobb helyre kerüljenek. A középfokú iskoláknak — minimálisra csökkentve a pályakorrekciót — fokozniuk kell hivatástudatra, pályára felkészítő tevékenységüket. A pedagógusok felelőssége a rájuk bízott ifjúság életének alakításában megnőtt, szerepük meghatározóbb lett. E tevékenység a gyermekek nagyon alapos ismeretét, a társadalommal való szoros kapcsolatot, pszichológiai, közgazdasági szemléletük bővítését igényli. Új, lelkesítő feladat ez a pedagógus pályán. A legégetőbb gondokról Köszönet és dicséret illeti a pedagógusokat, hogy rendkívül sokat vállaltak már eddig is mindezen feladatokból. Munkájuk, példás helytállásuk értékét fokozza, hogy sokszor lényeges feltételek nem álltak rendelkezésükre. Iskoláink többsége váltakozva tanít, egyes helyeken már az is gondot okoz, vajon a két műszakos váltásban el tudnak-e helyezni minden beiratkozott gyermeket. Fejlesztjük napközis hálózatunkat, de nagy számban vannak olyan gyermekek, akiknek már nem jut hely. Bővítettük szakköreink hálózatát az ifjúsági mozgalommal együtt, de többnyire gondot okoz, hol tartsák meg a foglalkozásokat . Nagyon sok iskolában a napközi, a klub, az ifjúsági mozgalom ugyanazokban a termekben tartja foglalkozásait, amelyekben előtte a tanítási órák voltak. Emeltük a testnevelés-órák számát, de még sok iskolának nincs tornaterme. Végre szeretnénk hajtani a nőhatározatot — segíteni, könnyíteni a nők munkáját —; sok nevelőtestületben azonban nincsen már férfi, vagy csak egy-kettő. Üj módszertani kísérleteket szerveznek a kollégák, de egyre növekszik a képesítés nélküli nevelők száma. Nem szeretném eltúlozni a nehézségeket, de a tényekkel szembe kell néznünk, ha eredményeket kívánunk elérni, s nem érjük be látszatokkal. A főváros tanácsa rendkívüli erőfeszítéseket tesz, hogy a feltételeket javítsa, a terheket csökkentse. Világosan kell azonban látnunk, hogy gyors iramban fejlődő fővárosunk sem tudja a szükséges mértékben fejleszteni a feltételeket. Az utóbbi évtizedekben sok új korszerű iskola épült; de a külső kerületekben, ahol nem épült új lakótelep, iskoláink zsúfoltak nem a korszerű igényekhez méretezettek. Karbantartásuk is igen költséges. Számolnunk kell egyes kerületek zsúfoltságával is, játszótereket, parkokat alig találunk bérházaik között. Van, ahol az iskolaotthonos osztályok helyiségei is sötétek, kicsik, nyomasztóak; minden törekvésünk ellenére sem tudjuk derűs, igazi otthonná varázsolni őket. Ilyen körülmények között megsokszorozódott erőfeszítést, áldozatot követel a pedagógusoktól a korszerű nevelés megvalósítása. ők pedig újból és újból munkájukkal tesznek hitet arról, hogy a korszerű nevelés legfőbb követelménye a munkáját hivatástudattal végző pedagógus. Nehéz feladatokat látnak el a pedagógusok, de nem a társadalom segítése nélkül. Örömmel tapasztalhatják, hogy a társadalom milyen érdeklődéssel kíséri munkájukat; hogy megszűnőben van az iskola elszigeteltsége. A sajtó s más tömegkommunikációs eszközök a közoktatás érdekeit szem előtt tartva, sokat és a legtöbbször segítőkészen foglalkoznak munkájukkal. Társadalmi mozgalmak bontakoznak ki az iskola segítésére. Nemcsak arra a támogatásra gondolok, amelyet egy-egy szülői munkaközösség nyújt az iskolának, hanem arra a nagysikerű kezdeményezésre is, amelyet az „Egy üzem — egy iskola" néven ismer az ország, s amely milliós értékeket ruházott be (tatarozás, felszerelés) az iskolákba. Iskoláink többsége igen jó kapcsolatot teremtett a társadalmi környezettel, amelytől minden erkölcsi és anyagi támogatást megkap. Feladatunk, hogy ezeket a jó kezdeményezéseket tegyük közismertté, gyakorlatukat általánossá, mert ezek valósítják meg közoktatáspolitikánk célkitűzését : a nevelés társadalmivá tételét. Ezeken a helyeken valóban már az egész társadalom ügye a nevelés. Követelmények — és hiányos feltételek A7. iskolától várjuk a tanulóifjúság személyiségének sokoldalú fejlesztését, világnézetének megalapozását, közéleti emberré nevelését, önművelésre alkalmassá tételét, helyes életvitelének alakítását. Azt várjuk az iskolától, hogy tanítsa meg az ifjúságot életének felelősségteljes megszervezésére, alakítsa ki benne az alkotó, a közösségért tenni akaró ember eszményét, segítse őket a szabadidő megszervezésében, formálja szocialista ízlésüket, mely váljék meghatározójává életformájuknak, szórakozásuknak egyaránt. Legyen ugyanakkor az iskola a munkaerőutánpótlás fő bázisa, biztosítsa az adott terület munkaerő-igényét, szilárdítsa meg a a fiatalok hivatástudatát. Ugyancsak az iskolától várjuk, hogy a társadalmi mobilitás legfőbb elősegítője legyen, biztosítsa a tehetségek szabad mozgását a társadalmi rétegek között. Nemkülönben az iskolára vár a diák-szociális ellátás számtalan feladata. Alkalmasak-e vajon iskoláink ma ezen elvárások teljesítésére? Kétségtelenül nem. Sem az iskola belső struktúrája, sem a pedagógusok munkaköri kötelezettségeinek elrendezése, sem az anyagi feltételek nem teszik lehetővé az iskola számára, hogy kellő mértékben megfeleljen ezeknek az elvárásoknak. A pedagógusok várják, hogy világosabban rajzolódjon ki a törekvés az iskola belső szerkezetének, a feltételek javítása olyan perspektívájának megteremtésére, mely lehetővé teszi, hogy megfeleljenek a velük szemben támasztott követelményeknek. A pedagógusok előtt ismert az iskola belső átalakulásának szükségessége. Tudják, hogy az intézkedések sorának kell megszületnie ennek elősegítésére. Sokszor azonban zavart okoz, hogy nem mindig látják világosan azt a perspektívát, azt a végső célt, melynek megvalósítása érdekében az intézkedések születnek. Sokszor szóvá teszik, hogy míg egyegy központi intézkedés eljut az iskolákhoz, s ott a mindennapos gyakorlat meghatározójává válik, több év telik el. Ha pedig közben megváltozik a központi elképzelés, ez az iskola munkáját egyenetlenné teszi, bizonytalanságot okoz. Ezért a pedagógusok azt várják, hogy az iskolai élet fejlesztésében szükséges intézkedések nagy megfontoltsággal szülessenek meg, s azok végrehajtásához kapjanak türelmet. A pedagógusok tudják, érzik azt a felelősséget, mely rájuk hárul az ifjúság nevelésében. Az is köztudott, hogy mind nehezebb megfelelni ezeknek az igényeknek. Éppen ezért tartják nagyon fontosnak a pedagógus képzést és továbbképzést. A képesítés nélküli pedagógusok növekvő aránya — bár minden tiszteletet megérdemelnek az ilyen munkára vállalkozó kollégák — minden pedagógusra zavarólag hat, nemcsak azért, mert többlet-terhet ró rájuk, hanem mert munkájuk hatékonyságát látják veszélyeztetve. A pedagógusok szervezett továbbképzési rendszere talán a legrégebbi múltra tekinthet vissza. Ma, amikor annyi tényező igényli a pedagógusok tudásának állandó gyarapítását, amikor új pedagógiai dokumentumok bevezetésére készülünk, amikor olyan nagy jelentősége van a pedagógiai elmélet és módszertani kérdések megismerésének, a szervezett továbbképzés lehetőségei valójában szűkek, s a továbbképzésben való részvétel nem jár megfelelő anyagi és erkölcsi elismeréssel. * Pedagógus napi köszöntőnket igyekeztünk önvizsgálattal egybekapcsolni. Jól tudjuk, a pedagógusok gondjainak egy része összefügg saját tevékenységünk gyengeségével. Többet kell tennünk azéit, hogy a pedagógusok lássák munkájuk perspektíváját, oktatási rendszerünk korszerűsítésének távlatait. Átgondoltabban és következetesebben kell fejlesztenünk iskoláink belső életét, nagyobb segítőkészséggel kell mellettük lennünk munkájuk gyakorlatában, több segítséget kell nyújtanunk továbbképzésükhöz, hatékonyabb intézkedéseket kell tennünk az iskolavezetés munkafeltételeinek javítására, nagy önfegyelemmel kell harcolnunk az iskolát terhelő adminisztráció csökkentéséért, s következetesen munkálkodnunk az iskolai pedagógiai munka feltételeinek javításán. A XI. Kongresszus határozatainak következetes valóra váltása is segít bennünket abban, hogy mind több eredmény szülessen és okozzon örömet a pedagógusoknak s mindannyiunknak — az év hétköznapjaiban is. 3