Budapest, 1975. (13. évfolyam)

4. szám április - Zolrtay László: A budai gótikus szoborgaléria divattörténete I.

Gyámkő figura feje I. Gyámkő figura feje II. meg a saru. (Néhány prófétánál a meztélláb.) Kalapok, süvegek, arcfátylak Vonjuk most egy kalap alá összes szobor-fejfedőnket! Azokat is, amelyeket az ember alko-. tott: a kalapot, sapkát. Meg azokat a fejfedőket is, amelyeket a természet alkotott: a hajzatot, meg a hajzatig érő bajuszt, szakállt. Ezeken az utóbbi természet-adta arcokon és fejfedőkön az ember — mármint a borbély — legfeljebb szépített, bodorintott kicsit. Talán legszebb férfifejünk — a Trecento amolyan playboya — egy eszményien elegáns lovagé. (Ha a többi lovag a Grál köre lenne, ő lehetne Artus király.) Fejét törzsével — ha ugyan egyáltalán megvan e szobor törzse — egyelőre a restaurátor-művész, Szakái Ernő, még nem illesztette össze. Ám ezt a fejet már így sokszor reprodukálták. Nos, ez a kifinomult, de mégis kemény arcú lovag egy szokatlan, turbánszerű kalapot visel. Ennek fátyla a lovag jobb vállára borul. Ezt a fejfedőt olaszul — ahonnan divatja ered — capuccionak nevezték. Francia neve: chaperon. Magyar neve — a francia nyomán —: sapka. Vastagon a homlok köré csavart, vászon vagy selyemturbán e sapkának a „karosszériája". Ez a turbánszerű fátylas kalap Magyarországon széles körű divattá sosem vált. (Nyugaton annál inkább.) Ám itt-ott mégis akad hazai nyoma: az 1330-as évekre datált Anjou-legendáriumban már számos capuccios alakot látunk! Apostol-fej, középen elválasztott hajjal Fürtöshajú lovag, turbán töredékével