Budapest, 1975. (13. évfolyam)

4. szám április - Szíj Rezső: Istókovits Kálmán Budapest-képei

tereit. Képzeletét izgatták a szokatlan formák: a szétlőtt házakból fennmaradt romhalmazok, kiégett épületek, fölrobbantott hidak „érdekes" alakzatai, az égbemeredő roncsok, a megváltozott városkép. S bármekkora volt is az ember fájdalma a pusztulás fölött, a művészi képzelet fölizzott a tragikus látványtól. A Budapest romjait megörökítő olaj- és vízfestményei a városépítészet és a várostörténet számára is értéket képviselnek. Nézzük a képeket a távlat szabályai felől: elő-, közép- és háttérszabályai pontosan, de sohasem kínosan érvényesülnek. Az egyiken jobbról a Gellérthegy, előtte az Erzsébet-híd azóta lebontott parti pillérei, a Dunába zuhant s abból kiemelkedő hídroncsok, háttérben az épülő Szabadság-híd — minden a helyén, a szabályok kívánalmai szerint, s ugyanakkor művészi könnyedséggel. Látjuk a romos Döbrentei teret a Szarvas vendéglő oldaláról; egy azóta eltűnt városrészletet, ahol csak az a ház maradt fenn, amelyben a Semmelweis múzeum kapott helyet; a szomszédban az elpusztult — azóta helyreállított — fürdőket, a Gellértem lékművet. Látjuk a Hadtörténelmi Múzeum elejét, szétlőve; a Magdolna-templom tornya viszont szinte teljesen ép, teteje is csak megrongálódva. Az egyik festményen az Újpesti Hajógyár háborús képe, egy másikon a „Manci-híd", a fölrobbantott Boráros téri híd a harmadikon, a parton szétlőtt kerítésoszlopokkal, fölkunkorodó drótkerítéssel. S e szomorú emlékeket bekoronázza az égbolt, hol borús, hol világosabb színekkel, amik közül a vörös és annak árnyalatai úgy jellemzők Istókovits festészetére, mint a barnák Egryére, a sárgák és violák a Szentiványiéra. S a formai izgalom fölötti öröm — a művész tragikus öröme e formagazdagság láttán — váltja ki belőle a ragaszkodást a valósághoz. Ha tárgya nagy foltokkal való megoldást követel, akkor azzal él. Ugyanakkor hajszálnyi finomságokkal is találkozunk, vonalban, színfokozatban egyaránt. Épp az a különös, hogy a valósághoz való ragaszkodás ellenére is milyen költőien jeleníti meg a városrészek, romos épületek, csatajelenetek látványát. Miközben ez a festői dokumentumsorozat mérnöki pontossággal rögzített történelem is. Nem véletlen, hogy negyedszáz képét a Budapesti Történeti Múzeum őrzi.