Budapest, 1975. (13. évfolyam)

4. szám április - Urbanizálódó ország II. Fekete Gábor: Székesfehérvár

a presszókban. Ma már erősebb országismerési vágy és akarat kell ahhoz, hogy a „motorizált" fővárosi családok ne száguldjanak végig a Balaton felé vezető szürke betonszalagon, hanem valahol az 57-es kilométerkőnél lassítva beguruljanak a Fehérvárra vezető útra. Pedig a város értékei és hangulata megéri, hogy a budapestiek ne tekintsék tranzitvárosnak. Magától értetődően Székesfehérvárt is utolérte az urbanizációs ártalom, nevezetesen a környezetszennyeződés. Néhány hónappal ezelőtt el kellett készíttetni Székesfehérvár levegőtisztaság-védelmi tervét. Ebből kiderült: nem kevesebb, mint 42 üzem szennyezi a lakóterületet, közülük hat igen erősen. A városi tanács ezek után erélyes rendszabályokat határozott el. karácsonyi vagy a húsvéti szezonban végignéznie a fehérvári üzletekben tapasztalható tülekedést, zsúfoltságot. A hétköznapokon sem sokkal kisebb a káosz. Az üzlethálózat a város 90 ezer lakosát is alig elégíti ki, nemhogy a környékről bejáró 40 ezer főnyi vásárlóközönség-többletet. A negyedik ötéves terv indulásakor még a város vezetői is feszitettnek vélték a hálózatfejlesztési ütemet, 9 ezer négyzetméter alaperületű új üzlethálózat kiépítését, de ,,muszáj" alapon mégis elhatározták. Ez év végéig 13 ezer négyzetméternyi kereskedelmi létesítményt adnak át — s még ez is kevés. Hiába az új ABC-áruház, iparcikküzlet, a három vendéglő s az immár vállalati és szövetkezeti pénzekből épülő további három ABC-áruház, bútorhogy a mai város egyéves költségvetésének töredékéből is többet fordítanak a városra és a lakosságra, mint amennyit annak idején a „virágoztatásra" szántak. S ha már újra felemlegetjük a felszabadulás előtti évek Fehérvárját, hozzunk fel még egy ellentétpárt, immár a városlakók tudatában végbement változásokra. 1944-ben az angol légierő sűrűn bombázta a várost, lévén vasúti csomópont. A klérus abban az időben már a szentek glóriáját fűzte Kaszap István, a jezsuita papnövendék köré, igy próbálván növelni a saját és a város nimbuszát. A fehérváriak javarésze vakon hitt is Kaszap csodatévő erejében, s a légitámadások idején nem vonult le az óvóhelyre. A háború és a lélekmérgezés együtt szedte áldoza-A Jókai utca tekintik valamiféle rezervátumnak, a műemlékek nem akadályozhatják az egész város központját funkcióinak ellátásában. Fehérvárott a lakóházak fele már új, de a városépítési terv döntő szakasza most következik: lebontják az egyik legelavultabb városrészt, a Piactér környékét, amelyre sehogysem illett a Palotaváros elnevezés. Helyén építik föl a leninvárosi negyedet. A régi és az új épületek, városrészek összhangja szempontjából különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a várfalak helyreállításának. Régészeti feltárásokat a Belváros valamennyi foghíján végeznek; jószerivel nincs telek, ahol az építők ne bukkannának rá várfalak, kápolnák, középkori épületek maradványaira. Minden telket régészek szállnak meg az épftkezések meg-A Stop eszpresszó A többi között a szűrőberendezések kötelező fölszerelését, a gázfűtéses lakások számának növelését, 22 üzem kitelepítését a külterületre és a zöldterületek intenzív növelését. A védelmi programot a lakosság egyöntetűen helyesli, egy passzus kivételével; emiatt valóságos belháború tört ki. Nincs még fél esztendeje, hogy az ezer éves belvárosban szigorú forgalmi korlátozást rendeltek el. A személygépkocsik többé nem füstölöghettek az eladdig zsúfolt, zajos, benzingőzös utcákban, ám az autósok annál inkább. Minden egyes újonnan felállított tiltó KRESZ-tábla a viták pergőtüzébe került, a szenvedélyes dialógusnak a helyi sajtó is teret adott. A korlátozásban valóban voltak túlzások; például az áruszállító teherautóknak nem lehetett nemet mondani, legalábbis éjszakai rakodásra kötelezni tulajdonosaikat; viszont még a városi tanácshoz is csak jókora vargabetűvel lehetett eljutni. (Nem kétséges, nekünk is fel kell készülnünk arra, hogy az előbbutóbb bekövetkező budapesti belvárosi forgalomkorlátozás sem kerüli el a zajos tetszés- és nemtetszés-nyilvánítást.) Alba Regia vezetői mindenesetre következetesek akarnak maradni, s elhatározott szándékuk, hogy némi módosítások után hamarosan teljesen kirekesztik a járműforgalmat a műemlékileg védett városközpontból. A székesfehérvári városiasodásnak is akad Achilles-sarka: a kereskedelem. Aki tanúja akar lenni az ez irányú elmaradásnak, nem kell feltétlenül a áruház, cipőáruház, féltucatnyi létesítmény; a sarkalatos probléma változatlanul a régen áhított Centrum-áruház újra és újra elhúzódó építkezése. A bennszülött vásárlóközönség mellett a Balaton és a Velencei-tó idegenforgalma miatt is évek óta szükség lenne rá — Fehérvárnak azt jelentené, amit Budapestnek egy új Nagyáruház —, mindeddig azonban nem telt rá a belkereskedelmi büdzséből. Most már — épül. Akár az idei ötéves tervben felépülő öt és félezer családi otthont nézzük, a szükséges létesítményhálózattal, akár a tavaly elkészült ezer személyes szabadtéri színpadot, az ötszáz diáknak otthont adó kollégiumot, a kétszáz férőhelyes csecsemőotthont, akár az évente kilométerekkel növekvő víz-, gáz-, út- és járdahálózatot — érdemes visszaidézni az 1938-as jubileumi év epizódját. A klérus ügyelt arra, hogy Fehérvár gondozott és rendezett kisváros legyen, a hamis „szentistváni gondolat" Magyarországának reprezentánsa. így hát bárki érdeklődéssel lapozhatná fel ama emlékezetes ünnepi esztendő évkönyvét, amelynek egyik fejezetében a város polgármestere büszkén sorolja az akkor már évek óta zajló városfejlesztés „eredményeit": „Befedtük a nyitott kanálisokat. . . Megépítettük a ciszterciták monumentális épületét... a leventelőteret. . . hét év alatt pedig kétszázezer négyzetméter útburkolatot... így virágoztattuk a város szellemi és fizikai kultúráját" — közölte elégedetten a polgármester. Alapos a gyanú, tait. Manapság a szentek és a csodavárás helyett az anyagi valóság és az összefogás ereje formálja jellemzően a fehérváriak gondolkodását, s növeli a város tekintélyét. Az „ezres mozgalmak"-ról már tettünk említést. De illusztráció ehhez 16 fehérvári vállalat szocialista szerződése is a városgyarapítás érdekében, vagy az a hatalmas munka, amit a város apraja-nagyja végzett, amikor a millenniumi emlékműhöz vezető úton hónapokig szedte az öreg szőlőtőkéket, töltötte fel a talajt s egyengette a földet. Szólhatnánk az öreghegyiek egyik körzetének népes lakótáboráról is, amely százezer forint jutalmat kapott lelkes társadalmi munkájáért; s ugyanők néhány nap múlva a tanácsnál bejelentették, hogy a pénzt az egyik óvoda bővítésére fordítanák, s mellé adnák természetesen kétkezi munkájukat is. Ugyanígy szólhatnánk a városszéli szövetkezetek traktorosairól, akik íratlan szerződés nyomán, jutalomvárás nélkül viszik be a zacskószámra talált nagyértékű középkori pénzeket a múzeumnak, vagy sietnek be a felszántott földben talált leletek hírével. A város 2000-ben A kormány településhálózat-fejlesztési határozata értelmében Székesfehérvártfelsőfokú központtá kell fejleszteni. Ez az ezredfordulóig terjedő program. Először azonban a város vezetői a fél négyzetkilométernyi történelmi belváros sorsát alakítják. Nem kezdése előtt; igen intenzív ásatási, megóvási munkákat végeznek. Ennek a műemlékvédő tevékenységnek köszönhető, hogy Székesfehérvárott épségben áll a városi tanács barokk palotája, amely hovatovább 300 éve a városigazgatás székháza. Megújhodott a nemes homlokzatú püspöki palota a romkert szélén, s a Jókai utca sarkán álló Heimer-ház, amely a magyar rokoko-barokk legszebb lakóháza. A provinciális barokk ünnepélyes összhangját árasztó hajdani jezsuitacisztercita rendházat és templomot, a Fekete Sas gyógyszertár felbecsülhetetlen értékű faragványait, a Dózsa György tér szép mívű kereskedőházait, az egykori fehérvári diáknak, Vörösmarty Mihálynak a nevét viselő színházat a város lakosságának munkájával és állami támogatással építették újjá. A városban természetesen nemcsak a történelem körül forog a világ, hanem a jövő körül is. Kétezerre kiépülnek a centrumot sugaras-gyűrűs rendszerben körülvevő lakótelepek; a peremeken családi és társasházak épülnek. Az északnyugati bányavidék karsztvizére alapozva teljessé teszik az ivó- és ipari vízellátást, a szennyvíztisztítást. A történelmi Belváros épületeiből végképp száműzik a kályhafűtést, az uralkodó széljárást figyelembe véve pedig a déli, délkeleti területeken fejlesztik tovább az ipart. £nnyit Székesfehérvárról, amely állhatatosan és nem is kevés eséllyel tör a megyei jogú város címének elnyerésére. 21