Budapest, 1975. (13. évfolyam)
1. szám január - Testnevelés és sport
geket kibővíteni; bevezetni a programozott oktatást. A legfontosabb feladat, hogy az itt tanulók az iskolából kikerülve, megállják a helyüket a munkában, s hogy minél jobban beilleszkedjenek a látók társadalmába. De nem keltenek a gyerekekben megalapozatlan reményeket! Felvétel az intézetbe Felvételre a gyermek nevében jelentkezhet a szülő, illetve ajánlhatja a felvételt a normál iskola vagy óvoda pedagógusa és a szemészorvos. A jelentkezési lapot a helyi gyermekorvos és a szemorvos tölti ki. Ennek alapján hívják be a gyermeket ellenőrző vizsgálatra. A szemorvosi vélemény a döntő. Minden esetben nemcsak a távol-látást, hanem a közei-látást is vizsgálják, mivel a két teljesítmény eltérése szintén befolyásolja a felvételt. A felvételre javasolt gyereket — aki már járt általános iskolába — pedagógiai szempontból is megvizsgálják, hogy vajon ismeretei ténylegesen megfelelnek-e az előírt követelményeknek. Az általános iskola ugyanis sok esetben részvétből magasabb osztályba engedi a tanulót, akkor is, ha meglevő ismeretei ezt nem indokolják. Az intelligencia mérésére alkalmas teszteket is alkalmaznak, mivel csak az általános iskola anyagát elsajátítani képes, ép értelmű gyereket vesznek föl az intézetbe. Az intézményhálózat továbbfejlesztésének célja: a kettős fogyatékosok — látási és értelmi fogyatékosok — számára kisegítő iskola létesítése. Hiszen elsősorban azok keresik meg az intézetet, akiknél a látás gyengesége mellett értelmi fogyatékosság vagy idegrendszeri károsodás, magatartási rendellenesség áll fenn. A gyengénlátásnak nem szükségszerű velejárója az idegrendszeri sérülés. A gyengénlátó, de ép értelmű tanulók képesek az általános iskola elvégzésére, olyan intézménytípusban, amely módszerével alkalmazkodik a gyengénlátó gyermek adottságaihoz. Korszerű technikai berendezésekkel, szemléltető és optikai segédeszközökkel csökkenteni lehet a látási fogyatékosság hátrányait, s ilyen körülmények között e gyermekek meglevő látását optimálisan kímélni lehet. A gyengénlátók pontos számáról Magyarországon eddig nem készült felmérés. Nemzetközi adatok szerint a tanulóifjúság egy ezreléke gyengénlátó. Eszerint nálunk 1500 gyerek szorulna speciális oktatásra; jelenleg csak 16 230-at iskoláztatnak be. Ha minden rászorult jelentkezne, az igényeket nem is tudnák kielégíteni; de legalább kiválaszthatnák közülük azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne e különleges iskolatípusba való felvételre. Annak, hogy a jelentkezők száma meg sem közelíti az 1500 főt, két oka van: egyrészt a szülők, a pedagógusok, de a szemészorvosok sincsenek tájékoztatva a gyengénlátók iskolájának létezéséről; másrészt a normál iskola megtartja a jó képességű és jó magatartású gyerekeket, a látási nehézségek és a terhelés miatti károsodás veszélye ellenére is. Fővárosunkban így is 250 gyermek várja a felvételt. Közöttük szerepelnek kettős fogyatékosok is, akiknek száma 120—150 lehet. Eszerint a rászorulóknak mindössze 15 százaléka vesz részt szakszerű nevelésben, oktatásban. Ezzel az arányszámmal hazánk és fővárosunk messze elmarad más államok beiskolázási arányszámától, hazai viszonylatban pedig a másféle fogyatékosok beiskolázási lehetőségeitől. Arra is van példa, hogy a tanköteles látási fogyatékos gyermekeket a szülők nem engedik el az intézetbe. S előfordul, hogy az iskolaérettséget vizsgáló bizottságok nem is tudnak az intézeti képzés lehetőségéről. A gondozóknak, pedagógusoknak, tanácsi alkalmazottaknak lelkiismeretesebben kellene ezekkel a gyermekekkel törődniök. Mert úgy tűnik, messze van még az az idő, amikor a pedagógusok, a szemészek és a szülők a jó magatartású, jól tanuló gyermekek felvételét is igénylik az intézetbe; holott a rossz iskolai feltételek további látásromlást okozhatnak. Intézeti élet A gyengénlátó gyermekek a nevelőotthonnal egybekötött intézetben a normál általános iskolai tanterv szerint tanulnak, s teljes értékű bizonyítványt kapnak. Tantárgyaik anyagban, heti óraszámban és követelményben azonosak a normál általános iskoláéval. A tantervben szerepelnek speciális tárgyak is: az első osztálytól a nyolcadik osztályig heti két-két órában csoportos korrekció; az első osztálytól a negyedik osztályig heti két-két órában egyéni korrekció; a hatodik osztálytól a nyolcadikig heti két-két órában gépírás szerepel. Módszertani elveik azonosak az általános pedagógiai alapelvekkel és eljárásokkal, azonban a tanuló látáscsökkenését minden téren figyelembe veszik. Á normál általános iskolai követelményekhez képest nehézségeik vannak az első és második osztályban az olvasás és írás oktatásával. Ezekből a tantárgyakból a tanulók általában csak a negyedik osztály végére érik utói normál általános iskolás társaikat. A szemész és az ortopéd orvos egyaránt szükségesnek tartja a speciális testnevelés-oktatást. A gyógytestnevelő tanárnak gyakran egymással ellentétes követelményeket kell kielégítenie. Az állandó görnyedés miatt kialakult gerinc-deformálódás erőteljes javítását esetleg akadályozza a szem állapota miatt szükséges mozgáskorlátozás. Ezért öt különböző tananyagú csoportban, heti három órában folyik gyógytestnevelés. Intenzív úszásoktatást is tartanak. Az új budapesti intézetben úszómedence is épül majd. Rehabilitáció A Vakok és Csökkentlátók Szövetségének egyik legfontosabb feladata a rehabilitáció, az, hogy tagjait munkához, keresethez juttassa. Ez a megfelelő színvonalú szakmai képzéstől is függ. A szakmunkásképzés a MüM 5. számú Dési Huber István Szakmunkásképző Intézet kihelyezett tagozatában történik. A hagyományos szakmákra történő gyakorlati képzés (kefe- és seprűkötés) a Fővárosi Kefe- és Seprűgyártó Vállalatnál, kielégítő feltételek mellett folyik; még munkaerő-gondjaik is vannak. De ma már könyvkötő és kárpitos tanfolyamokon is részt vehetnek a vakok és a gyengénlátók; valószínűleg ezeket a szakmákat is tökéletesen el tudják sajátítani. A Vakok Szövetsége az állami szervekkel együttműködve, feladatának tekinti, hogy még több olyan szakmát és munkaalkalmat kutasson fel a vakok és a gyengénlátók számára, ahol a látókkal egyenértékűen dolgozhatnak. A Fővárosi Tanács és az érdekelt intézetek nemrégiben felmérést végeztek a Vakok Intézetében és a gyengénlátók iskolájában végzettek között. A kérdőíven aziránt tudakozódtak, hogy miként sikerült beilleszkedniük a látók életébe. Csaknem mindenkitől pozitív választ kaptak. A legtöbben családot alapítottak, munkájukkal, munkahelyükkel elégedettek. Rendszeresen művelődnek, színházba, moziba, kirándulni járnak. Más a helyezt a kiemelkedő képességű, értelmiségi pályát választó vakokkal. Az egyetemi tanulmányokhoz a Vakok Szövetsége sok segítséget nyújt. A tanulótársak és a tanárok is igyekeznek könnyíteni helyzetükön. A szakemberek támogatják a normál intézetbe történő elhelyezésüket, ahol szobatársaik is sokat segíthetnek nekik. A Vakok Intézete magnóval, felolvasási lehetőséggel áll rendelkezésükre. Többségük jó eredménnyel el is végzi az egyetemet. Sokan tanári szakot, illetve jogot végeznek. Az elhelyezésük azonban