Budapest, 1975. (13. évfolyam)

4. szám április - A címlapon: Hemzö Károly felvétele

középfokú iskolatípusban továbbtanul. Az ország jövője szempontjából is igen jelentős, hogy a budapesti egyetemek és főiskolák kapuit szélesre tártuk fiataljaink előtt. A népgazdaság igényeinek és ifjúságunk nagy tanulásvágyának megfelelően, a budapesti főiskolákon és egyetemeken a hallgatók száma ma négyszerese a felszabadulás előttinek. A tanulók szociális összetételében is jelentős a változás. Felszabadulás előtt a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya a hallgatók között csupán 3—4% volt. Jelenleg közel 40% a munkás és parasztszülők gyermeke. Ezek a korszakos eredmények a főváros politikai, társadalmi, gazdasági, tudományos és kulturális életének beérett gyümölcsei. De sorolhatnám tovább: büszkék vagyunk a pesti színházak maradandó művészi élményt nyújtó produkcióira és arra, hogy a budapesti dolgozó ember könyvszeretete, olvasottsága, önképzése ma már közügy. Mindmegannyi bizonyítéka egyúttal annak, hogy az elmúlt 30 esztendő alatt a szocialista kultúra olyan társadalmi hatóerővé vált, amely közvetlenül is befolyásolja a társadalmi cselekvést. Fejlődésünk egyúttal bizonyítja a fővárosi értelmiség eredményes munkáját, a szocializmus építése iránti odaadását is. Az elmúlt három évtizednek azonban legnagyobb eredménye a dolgozók öntudatának és felelősségérzetének erősödése, szakmai és általános műveltségük, valamint a közéleti érdeklődésük növekedése, az, hogy ebben az országban és fővárosában a dolgozó ember kiteljesedett élete, boldogulása a szocialista politika alanya és célja. Ennek eredményeként válik a város lakosságának mind nagyobb hányada szocialista értelemben vett közösségi, s ha kell, áldozatot is vállaló emberré, városát szerető lokálpatriótává. Ebben a cselekvő magatartásban, aktív és tudatos városépítő munkában mindig a kommunistáké volt a főszerep, akik azért tudtak megfelelni történelmi küldetésünknek, mert népünk boldogulását és felemelkedését szolgálva, mindenkor vállalták a munka nehezét. így volt ez a hőskor kezdetén, s így volt 1956-ban, amikor a kommunisták — támaszkodva rendszerünk szilárd híveire — a Szovjetunió segítségével és a szocialista országok támogatásával az ellenforradalommal szemben megvédték a népi hatalmat. így van ma is, amikor Pártunk XI. Kongresszusára és felszabadulásunk 30. évfordulójára készülve ismét a kommunisták haladnak az élen, hogy a dolgozó milliók alkotó munkája eredményeként sikeresen tudjuk teljesíteni a IV. ötéves tervünket. Bár a IV. ötéves tervidőszak utolsó évének még elején tartunk, de az eddigi eredményekre, a fővárosiak szilárd elhatározására és szorgalmas munkájára építve, biztonsággal mondható, hogy a )V. ötéves terv célkitűzései teljesülnek, a főváros minden korábbit meghaladó mértékben fejlődik. Eredményeinkre büszkék vagyunk, de nem megelégedettek, mert szocialista céljainknak megfelelően szüntelenül előbbre, magasabbra kell törekednünk. Tudjuk, hogy még minden területen sok a megoldásra váró gond, feladat. Növelni kell a termelés gazdaságosságát és hatékonyságát. Fel kell számolni a beruházások terén meglevő hiányosságokat és az élet minden területén takarékosabb és fegyelmezettebb munkára van szükség. A lakásépítés növelése, a lakóház felújítás fokozása, a gyermekintézmény-hálózat bővítése, az egészségügyi ellátás javítása, a tömegközlekedés gondjainak enyhítése, a közművelődés fejlesztése is, mindmegannyi megoldásra váró feladat. A főváros V. ötéves tervének előkészítésén dolgozunk. Eddigi ismereteink alapján azt mondhatom, hogy Pártunk és Kormányunk támogatásával és segítségével a főváros dinamikus fejlődése minden területen továbbra is biztosítva lesz. A város felemelkedése, gyarapodása, az itt élő emberek életkörülményeinek javítása érdekében a következő esztendőkben további jelentős lépéseket teszünk. Ennek ellenére sem várható reálisan az, hogy a következő ötéves terv időszakában minden gondot megoldhatunk, minden jogos igényt kielégíthetünk. Budapestet, az ország fővárosát nemcsak kétmillió lakosa, hanem hazánk valamennyi állampolgára magáénak — az ország szívének — érzi és vallja. Budapest a politikaigazdasági, szellemi és kulturális élet központja. Az itt élő munkásság, Budapest népe mindenkor meghatározó szerepet játszott az ország életében, a forradalmi munkásmozgalomban. Ez a múlt, a jelen és a főváros helyzete egyúttal felelősséget is jelent számunkra Pártunk, Kormányunk és az egész ország népe előtt. Tőlünk, a fővárosi dolgozóktól — joggal — példamutatást várnak a munkában, magatartásban, kezdeményezésben, a határozatok, mindenekelőtt a Központi Bizottság decemberi, majd a XI. Kongresszus határozatainak fegyelmezett és eredményes végrehajtásában, a helyileg meglevő anyagi és szellemi erőforrások fokozottabb felhasználásában. Jórészt ezzel teremthető meg a nemzeti jövedelem növelése és a főváros fejlesztésének további alapja is. Sok jel mutat arra — mindenekelőtt a kongresszusi munkaversenyben vállalt feladatok ezrei és az Irányelvek vitáinak tapasztalatai —, hogy a budapesti dolgozók értik feladataikat, érzik felelősségüket, ezért vállalják, és képesek is a megnövekedett követelményeknek eleget tenni. Az elmondottak ékesen bizonyítják a i Magyar Szocialista Munkáspárt tizennyolc éve követett és a gyakorlatban jól bevált politikájának eredményeit és sikerét. A budapesti kommunisták Pártunk XI. Kongresszusára készülve ismételten kifejezésre juttatták, hogy jónak tartják, és magukénak vallják a párt marxista — leninista politikáját, igénylik annak töretlen továbbfolytatását, s megvalósításáért — mint eddig — ezután is készek harcolni, dolgozni. Helyeslik, hogy Pártunk és Kormányunk a jövőben is megkülönböztetett figyelmet fordít arra, hogy barátságunk, együttműködésünk és egységünk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal tovább erősödjék. Egyetértenek azzal, hogy bővítsük kapcsolatainkat a fejlődő országokkal, és a kölcsönös előnyök alapján a fejlett tőkés országokkal is. Azért támogatják ezt a politikát, mert következetesen internacionalista, védi nemzeti érdekeinket, jól szolgálja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a társadalmi haladás és a béke ügyét. Az Irányelvekben a Központi Bizottság, a párttagok és a szocializmus felépítésén munkálkodó milliók által támogatva — javasolja a Kongresszusnak, hogy hagyja jóvá és erősítse meg a párt eddigi politikáját! Pártunk alapvető feladatának tekinti a dolgozó nép ügyének, a szocialista fejlődés meggyorsításának szolgálatát. Ugyanakkor politikájában állandóan és következetesen törekszik a munkásosztály vezető szerepének erősítésére. A Magyar Szocialista Munkáspárt nyílt szóval, a nehézségekről sem hallgatva, az ellentmondásokat sem takargatva, világos és félreérthetetlen irányt mutat mindazok számára, akik a szebb, gazdagabb élet, a szocializmus felépítésének útját keresik, és ezért hajlandók cselekvően közreműködni. Az Irányelvek az egész magyar társadalom biztonságos és lelkesítő jövőjét felvázoló fontos dokumentum. A benne foglalt célokért harcba menni mindenki számára egyet jelent az ország és benne Budapest fejlődésének továbbfolytatásával, az élet teljesebbé, boldogabbá tételével. Mi budapestiek nagyon szeretjük városunkat. Ragaszkodunk hozzá. 30 évvel ezelőtt romot takarítva küzdöttünk talpraállásáért. S ma is cselekvően szeretjük ezt az önmagát szüntelenül kinövő, öreg és mégis egyre fiatalodó várost, elviselve közlekedési nehézségeit, az üzletek zsúfoltságát, az építkezések okozta kellemetlenségeket. Büszkék vagyunk az új alkotásokra, a régi és új negyedeire, a metró friss levegőjű csarnokaira, a város pezsgő kulturális életére és bővülő idegenforgalmára. Szeretjük és becsüljük műemlékeinket. Féltjük városunk minden fáját, parkját és közterét, valamennyi nekünk oly kedves értékét. A budapesti ember főváros iránti ragaszkodása, megbecsülése és tenniakarása mutatkozik meg abban is, hogy lakói nemcsak egy-egy kiemelkedő dátum vagy ünnepi alkaíom időtartamára korlátozzák cselekvő szeretetüket. Jut belőle minden napra, hogy fővárosunk még szebb, gazdagabb, vonzóbb legyen és az életkörülmények mindenki örömére egyre javuljanak. A jövőben is mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy Budapest méltó fővárosa legyen szocialista hazánknak. Emlékeztetőül felidéztem, hogy 1945 februárjában hideg téli hónap volt. De 13-án kisütött a nap. Azóta felhők jöttek, felhők mentek, ám az a napsütés máig is sugárzik egyre fényesebben, egyre melegebben, s fényforrása sohasem apad el. Éljen a Szovjetunió és a szocialista országok örök és megbonthatatlan barátsága! Éljen és erősödjék a szocialista országok fővárosainak testvéri együttműködése! Éljen és fejlődjék szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság és szép fővárosunk: Budapest! 3