Budapest, 1975. (13. évfolyam)

1. szám január - Testnevelés és sport

Napjainkban a fejlett orvosi kezelés és a gyógyszerek hatására a vakok száma rohamosan csökken. A gyengénlátóké viszont növekszik. Ezért a vakok tanítása és munkába állítása mellett a szakemberek a csökkentlátók támogatására, tanítására, munkába állítására fordítják a legnagyobb figyelmet. Pataki László, a Szőnyi úti Gyengénlátók Általános iskolájának és Nevelőotthonának igazgatója elmondta: Magyarországon pedagógiailag gyengénlátónak nevezik azt a gyermeket, akinek szemüveggel javított látóképessége a normál látóképesség i 3-a, illetve egytizede között van. Ezt természetesen nem tekintik merev kategóriának. A gyengénlátóké a magyar gyógypedagógia legfiatalabb ága. Ezért a beiskolázásban és az intézmények fejlettségében egyaránt elmaradtunk mind a szocialista, mind a kapitalista országok mögött. Több próbálkozás után az első jelentős eredményeket 1927-ben a Vakok Intézetében gyengénlátó gyermekek számára létesített osztály hozta. Ez 1945-ig v működött. Jóval a második világháború után, 1956-ban Budapesten önálló intézet nyílt meg, három osztállyal, 44 tanulóval — meglehetősen rossz körülmények között. 1967-ben költözött a gyengénlátók intézete mai helyére, a Szőnyi útra. Itt ötven bentlakó gyermek az általános iskola első négy osztályát végzi. A felső osztályok a Vakok Általános iskolájában és Nevelőotthonában kapnak helyet. Jelenleg egy új, 120 férőhelyes nevelőotthonnal egybekötött iskola tervezése folyik Budapesten. (Debrecenben 1972-ben kezdte meg működését egy 150 férőhelyes intézet.) Új iskola terve A következő ötéves tervben a gyengénlátók számára mintegy 53 millió forintos költséggel felépül egy új, modern intézet. Az új iskola elkészültével az általános iskola felső osztályait is itt végezhetik el a tanulók. Az új intézet építésénél a speciális pedagógiai és optikai igényeket messzemenően figyelembe veszik. Fontos például, hogy a tantermekbe ne direkt, hanem északi fény süssön; ily módon a mesterséges fényhatások zavar nélkül érvényesülhetnek. Az új iskola tervei megfelelnek a modern gyógypedagógiai elveknek. A nevelőotthon, a hálótermek építészeti kiképzése és a 10x5 méteres tantermek összefüggenek, egybeolvadnak. A gyengénlátók személyisége a magukéhoz hasonló közösségben és a sikerélmények hatására pozitív irányban fejlődik, teljesítményeik elérik a normál általános iskolai szintet; így megnő az esélyük a társadalomba való teljes értékű beilleszkedésre. Az iskolában foglalkoznak a látásneveléssel, a látási megfigyelőképesség és mozgásképesség fejlesztésével. Ezt a munkát ma még — átfogó tudományos eredmények hiányában — javarészt egyéni találékonyság alapján végzik. Az intézetben kiépített úgynevezett „iskolaotthonos" rendszert az új épületben is megtartják. Minden osztálynak két tanára van, akik felosztják egymás között a tantárgyakat, s munkaidejük többi részében nevelőotthoni foglalkozást vezetnek. A tanulók így reggel 8 órától este fél hétig, két tanár irányítása mellett dolgoznak és pihennek. Délelőtt is van tanítás és délután is. A többi időt meghatározott foglalkozásokkal töltik el (játék, meseolvasás, diafilm-vetítés, ének, zene, barkácsolás, házimunka, séta, kirándulás stb.). A nevelőotthoni foglalkozások tartalma, s a szabadfoglalkozásokra fordítható időtartam még nem alakult ki véglegesen; még kísérleteznek. A négy éve folyó kísérleti munka eredményei elsősorban nevelési szempontból jók. A tanár számtalan egyéni szituációban van együtt növendékeivel, jobban megismeri őket, tartalmasabb kapcsolatot épít ki velük, így fokozódhat a nevelőmunka hatása. A tudatos nevelőmunkát segíti, hogy a foglalkozásokat ugyanúgy, mint az egyes tantárgyak anyagát, hónapokra, hetekre, órákra bontva, az egész tanév tartamára előre megtervezik. Felszerelés, segédeszközök Tantermeik berendezése is eltér a normál iskoláétól. Például tanulóasztalaik lapja 60 fokig emelhető; az asztallapon egy csúsztatható vízszintes léc biztosítja a könyvek emelését. Az eddigi padkonstrukciók még nem kielégítőek, most a harmadik variáción dolgoznak. A tantermeket fénycsővel világítják meg. Minden tanuló asztalára 500 I .ux fény esik. A fény tónusával a természetes világítás tónusát igyekeznek megközelíteni. A tábla színe és a mögötte levő fal felülete zöld. A többi fal halványsárga színű, a minél több reflexfény biztosítása érdekében. Speciális tankönyveik nincsenek. Az eddigi kísérletek alapján ezt nem is tartják jónak. Az elsőosztályos tankönyv betűi amúgy is nagyok: a későbbiek során viszont a kinti élet körülményeire készítik fel a növendékeket. Kísérleteznek különböző hatásfokú nagyítókkal, amelyekkel megkönnyíthetik az olvasást. De nem rendelkeznek még olyan méretű — és megfelelő optikai adatokkal rendelkező — nagyítókkal, amilyet a mindkét szemét használó gyermekeknek adhatnának. A lencsék kis átmérője miatt csak az egyik szemét tudja használni a gyerek; ez úgynevezett kampány-látást eredményezhet a használatból kikapcsolt szemen. Szakvélemények szerint a gyengénlátó szem használata, terhelése nem károsító, sőt szükséges. (Ma még nincsenek adatok a beteg szem használatának optimális mértékéről.) Az intézet biztosítja tanulói számára a legmegfelelőbb optikai segédeszközöket, elsősorban a folyamatos szemüvegellátást. A SZOT Főigazgatóság külön engedélye alapján a tanulók az SZTK terhére egy év folyamán bármennyi szemüveget kaphatnak, olyan kerettel, amely a gyermek arcformájának leginkább megfelel. Még nem megoldott a hályogoperált gyermekek szemüveg-ellátása, mert a súlyos lencséket tartó keret feltöri a gyermek orrgyökét, és így gyakran nem tudja viselni a nélkülözhetetlen lencsepótló szemüveget. Ezen a problémán csak a könnyű műanyaglencsék alkalmazása segíthet. Az iskola különböző vonalvastagságú, speciális írófüzetekkel látja el a tanulókat. Igen differenciáltan, az egyéni adottságokhoz mérten határozták meg, hogy melyik gyerek milyen füzetfajtát használjon. A cél az, hogy minél jobban megközelítsék a normál iskolai füzethasználat módját. Hasonló a módszer az írószerek használatában is. A vastag nyomot hagyó írószerektől haladnak a vékonyabban írók felé. Az ipar gyárt vastagon fogó ceruzaféléket, ám tollat nem. Egyelőre rosttollakat alkalmaznak, de ezt nem tekintik végleges megoldásnak. Valamennyi osztály el van látva korszerű audiovizuális eszközökkel — rádió, televízió, diafilm-vetítő, írásvetítő —, amelyek megkönnyítik a szemléltetést. A normál iskolák számára készülő faliképek, ábrák nagy része nem használható e gyermekeknél. Itt a tanárok készítenek nagyméretű, jól színezett, erős kontrasztvonalú, leegyszerűsített képeket. Vakok tanítása A látásukat teljesen elvesztettekkel a Vakok Általános Iskolájában és Nevelőotthonában foglalkoznak. A vakság használhatatlanná teszi az ember tájékozódási rendszerét. Újat, a vakság káros hatását minél inkább csökkentőt kell kiépíteni. A károsultakat, amennyire lehet, megtanítják tájékozódni a látók világában. Óvodába négy éves korban kerülnek a vak gyerekek, és 11 éven át lehetnek a Vakok Intézetében. A 6 pontjel variációból álló Breille-írást csaknem olyan gyorsan tanulják meg, mint épszemű társaik a sík-írást. Az intézetben zeneiskola működik; a pontírásmód kottaírásra is alkalmas. Jól felszerelt, különleges szertáruk van, szétszedhető eszközökkel, domború térképpel. Évente 12 ezer forintot költenek a könyvtár bővítésére. A legértékesebb műveket átültetik pontírásra. A tanulók rendszeresen járnak kirándulni. A tanárok célja: továbbfejleszteni a gyakorlati foglalkozások színvonalát; differenciáltabb csoportokat létrehozni; a tájékozódást fejlesztő lehetősé-15