Budapest, 1975. (13. évfolyam)

3. szám március - Konrádyné Gálos Magda dr.: A Pannónia, a Hungária, a Margitszigeti Nagyszálló

Arany János utolsó fényképeinek egyike A Margit-fürdő és a Margitszigeti Nagyszálló (1873) így aztán boszorkányos gyorsasággal egy év leforgása alatt felépítették — ugyancsak Ybl tervei szerint — a fürdőhöz illő stílusban a Nagyszállót, elsősorban gyógyszálló rendeltetéssel. Szobáit hangulatosan rendezték be, a fürdőszobák csapjaiból is a gyógyító hévvíz folyt. Művészi hangversenyek, gazdag könyvtár szolgálta a gyógyulok aktív pihenését. Már nyitásától kezdve (1873. május 1.) mind a 162 szobájának volt vendége, pedig még több mint negyed évszázadon át csak vízi úton (gőzössel vagy csónakon) lehetett megközelíteni. A legfőbb vonzerő a Duna által körülölelt Sziget természeti szépségében rejlett: őstermészet, évszázados faóriások, dús bokrok övezte smaragdzöld gyep, édes illatú rózsák és ezerszínű, ezerfajta más virág ... És történelmi légkör: római kövek és a középkorról regélő romok. Arany János életének utolsó derűs időszakát, hat esztendő kora tavasztól késő őszig terjedő nyarát töltötte a Szigeten. A Nagyszálló Dunára néző frontján laktak feleségével és unokájával. A Szigethez sok érzelmi szál fűzte: itt vívott első diadalmas hőse, az ifjú Toldi; Pestre kerülve ide járogatott ki megpihenni (már 1861-ben feljegyezte nevét egy kőre). S amikor 1877-ben letehette akadémiai hivatalát, nyaranta ideköltözött, remélve, hogy „zöld lomb árján" megpihenhet, sőt ahogy Jókainak írta: " .. .életem csendes alkonyán, tán meglátogatna olykor a Múzsa". Egyik sétáján egy pillangó láttán hosszú évek hallgatása után versbe kezdett: „.. . zöld lepke mind hulló levél, Melyet tovább legyint a szél..." Ezzel a verssel megindult az „utolsó folyam", A tölgyek alatt— „Hova el nem hat város zaja semmi.. ." Sorra írta kapcsos könyvébe elfojtott érzéseivel telt lírai verseit, balladáit, de még a hétköznapok szereplőit is megénekelte: „Az öreg pincér se gyanítja, Hogy versbe legyen kanyarítva . . ." És itt nyert befejezést a „bús ének Toldi szerelmérül". Esős napokon pedig szobájában mélázott el a „tamburás öregúr", aki: „Maga számára is lopva zenél csak". 1882 nyarán szeme már annyira megromlott, hogy olvasni nem tudott, írni is alig és az Akadémiai Almanach egyik üres lapjára a Halotti Beszéd egyik mondatát jegyezte. Ősszel meghalt. Sehol sem él alakja olyan fájón, mint a Szigeten. Tavaly óta a szálló halljában bronztábla hirdeti Arany János szigeti nyarainak emlékét. A Margitszigeti Nagyszállóban sok író, költő lakott századunk elején is. Krúdy Gyula is szőtte itt szivárványos meséit (azután egy évtizedre a néhai nádorlakban lett szigetlakó). Szép Ernő már az első napon versbe foglalta benyomásait: „Ma délután egymagamban A hotel előtt ültem . . ." Kárpáti Aurél még akkor is itt lakik, „amikor fehér december pipál az óbudai hegyek fölött". Többen, ha szorult anyagi helyzetben voltak, a megkopott Kisszállóban húzódtak meg, ahol „enni, inni hitelben kaptak", ahogy Molnár Ferenc leírja. Bródy Sándornak ez volt „a legszebb, legismerősebb hely a világon" és fia, Hunyadi Sándor is hűséges maradt, még akkor is, amikor apró szobájában „a fogkefe befagyott a pohárba". Mindegyikük írásai között van regény, novella, vers, amelyből megérezhetjük a Sziget hangulatának varázsát. A második világháború a „tündérsziget"et sem kímélte. A szépvonalú Margit-fürdő és a rozzant Kisszálló helyét gyep fedte sokáig — most épül helyükre az új gyógyfürdőszálló. A Margitszigeti Nagyszálló forgalma ma sem csökken. A sok átépítés nagyon megváltoztatta külsejét, de az emlékeket beszívták falai, környezete változatlanul gyönyörű. A Sziget pedig máig is „Smaragdos ék a Duna kék szalagján" — ahogy Juhász Gyula írta. Konrádyné Gálos Magda dr. 40