Budapest, 1975. (13. évfolyam)

3. szám március - Hajdú Tibor: Károlyi Mihály hazatérése

A Karolyi-házaspár ünnepélyes fogadtatása a Parlament előtt (1946) A hazatért Károlyi Mihály Hajdú Tibor Károlyi Mihály o rök emigráns volt Károlyi Mihály? Vagy inkább — örök hazatérő? Fiatal korában sokat és szívesen utazgatott. 1919 júliusában, a Tanácsköztársaság megdöntése előtt, fájó kényszerből távozott külföldre — úgy hitte, 1—2 évre, amíg levonul az ellenforradalmi hullám. Az 1—2 évből több mint 26 esztendő lett. Egy negyedszázad. Magyarország felszabadulását Károlyi Londonban érte meg. Határozott szándéka volt hazatérni. Legjobb barátjának, az általa igen nagyra becsült Jászl Oszkárnak — aki nem akart már hazajönni amerikai emigrációjából — írta 1945. május 22-én: „Amint tudod, megválasztottak Budapest képviselőjének. Azt hiszem, egyet fogsz érteni velem, hogy ezt nem utasíthattam vissza. Hazatérésemmel tartozom az országnak, az októberi gondolatnak és önmagamnak . . . Nehéz feladat. . . mert 70 éves vagyok; nehéz, mert az egészségem nem nagyon jó; nehéz, mert 26 év alatt mindketten elszakadtunk az óhazától. Nehéz azért is, mert nem élek abban az illúzióban, hogy sokat tehetnék a megviselt ország érdekében. Mégis hazamegyek, mert a mai rendszer nagyjában az én ideáljaimat valósítja meg." E határozott sorok ellenére Károlyi csak egy évvel később, 1946 májusában tért haza. Pedig abban a forrongó, újjászülető világban egy év igen nagy idő volt. Ha praktikus okokkal kívánjuk indokolni a halogatást, találunk éppen eleget. Feleségének tüdőbaja kiújult, 1945 tavaszán operálni kellett. „Az orvos azt mondja, hogy szeptemberre utazóképes lesz, mégis nagyon aggódom, mert ha nem lenne az és emiatt én nem mehetnék, otthon ezt Schulkrankheitnek (iskolabetegség. Szerk.) tekintenék ..." — írja idézett levelében Jászinak. Míg felesége kiheverte az operációt, budapesti meghívásra várt. Ebben is kifejeződik távolsága a hazától: 1945 tavaszán s még jó ideig szinte bárki átléphette Magyarország határait, a Horthy-rendszer által elüldözött politikai emigránsok meg éppen nem vártak hazatérési engedélyre — Károlyi megválasztása az ideiglenes Nemzetgyűlésbe több volt formális meghívásnál. Károlyi mégis úgy érezte, hogy az ő történelmi szerepe megérdemel egy hivatalos levelet, annál inkább, mivel nem helyezték hatályon kívül (senki sem gondolt erre) az őt hazaárulónak nyilvánító Bethlen-féle törvényt. Itthon nyilván elégségesnek gondolták a budapesti Nemzeti Bizottság 1945 június 15-i határozatát, mely felszólította, hogy mielőbb foglalja el helyét, mint a főváros képviselője. Károlyi helyzetét komplikálta — túl a közlekedési nehézségeken — a 45-ös koalíciós szellem: mindenki valamely párthoz tartozott, s a pártok saját tagjaikkal törődtek. Károlyi 1919 óta nem volt tagja sem-