Budapest, 1974. (12. évfolyam)

2. szám február - Konrádyné Gálos Magda dr.: Költői verseny a Margitszigetről

Konrádyné Gálos Magda dr. Költői verseny a Margitszigetről Sokszínű fényes tarka tollúk A napsugárban szinte égett. Szelíden állnak most a parton, Félénken néznek a nagy árra, Picziny csőrük hegyét a roppant Folyam vizébe be-bemártva . . . Hajdanta hány szép várkisasszony Élt boldogan, kevély örömben; Tánczolt, dalolt, fénylett, sugárzott Zenétől harsogó teremben. De hány volt, a ki kéj s öröm közt Egyszerre csak nagy szomjat érzett, S ment, hol szűz Margit gyönge teste Szeges övtől sebezve vérzett. S az ige végtelen vizéből, Világtól elvonulva, távol, Úgy ittak égő szomjas ajkkal, Mint a galambok a Dunából. Az 1873-as városegyesítési okmányban nemcsak Pest, Buda és Óbuda, hanem a Margitsziget is szerepelt. Ezért is állították ide a centenáris emlékművet; és mert ez a legszebb része fővárosunknak. Most százéves a Nagyszálló is. És lerakják Ybl remekének, a rombadőlt Margitfürdőnek helyén az új gyógyfürdő szálló alapkövét, hogy a Sziget mint gyógyhely is újjáéledjen. E centenáris évben bukkantak fel egy költői verseny részben megjelent, részben feltehetően sohasem publikált remekei is; Babits Mihály, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kiss József, Kosztolányi Dezső, Somlyó Zoltán, Szép Ernő, Vargha Gyula verskéziratai a Margitszigetről. * A Sziget első dalnokáról nem tudunk, ahogy életének kezdete is homályba vész. Közel két évezredes emlékei már vannak: híderőd-, fürdőmaradványok, oltár- és sírkövek, pén-A vers ,,A Hét" 1916. 28. számában (július 9-én) jelent meg. A költő egyik kötetében sem szerepel. Az „Utolsó versek"-ben van egy azonos című vers (a halála előtti évben írta), melankolikus búcsú a költő számára» már „elszürkülő" Szigettől, világtól; zek; de ez a római hagyaték poétákról még nem tanúskodik. A népvándorlás kusza ideje még kevésbé. Az Árpád-kori Nyulak szigetének — amelyen tornyos várak, karcsú oszlopos templomok, dús faragásokkal ékes klastromok és szerényen meghúzódó falucska is volt — már irodalma is van. Nemcsak királyi kincsek, véres csatákról tanúskodó fegyverek és csontvázak, pókhálóval átszőtt romok és köznapi edények cserepei kerültek elő. Okiratok serege és Ráskai Lea Margit legendája is megmaradt. Elénk varázsolja a légies, de kemény akaratú királylány alakját, akinek vállalt szegénysége talán tudatos állásfoglalás is volt a feudalizmus kegyetlen gazdagságával, a „hajrázó, vad, bozontos" nagyurakkal szemben. Költői hangulatú alkotás és reális korkép e mű. A középkor sejtelmes, komor levegője, a kiásott sírok titokzatossága árad Kiss József „A Margitszigeten" című költeményéből: ... Ég veled lombok, tavasz, szerelem És beköszönt az én telem — Hóval, faggyal, zúzmarával Befejezés talán a mával.. . Középkori ihletésű Vargha Gyula alkotása is, a királylány alakja köré fonódik. Vargha Gyula költeménye kötetben is megjelent, legutóbb az 1968-ban kiadott „Verses Budapest"-ben. * A Sziget középkorias légkörét a török veszedelem elsodorta. Jókai képzelete a zsolozsmázó apácák klastromaiba buja háremet álmodott. Költői alkotás ebből a korból nem maradt. A törökök elűzése után pedig több mint egy évszázadon át ember nem lakta, elhagyott lett a Sziget. József nádor virágoztatta fel újból (a szó szoros értelmében is), azóta van smaragdzöld pázsit, tarka virágszőnyeg, faritkaságok, rózsaerdő. Az írók, költők hamar felismerték varázsát. „A Margitszigeten" című verset 1800-ban írta Kazinczy Ferenc, vastag kötetre való alkotások elsőjeként. Czuczor Gergely, Tompa Mihály, Gyulai Pál egy-egy verse következik utána. „Élete csendes alkonyán" itt éledt újjá és alkotta az 1877. „áldott év"-től kezdve az Őszikéket és balladákat. Toldi szerelmének befejezését nagy poétánk, Arany János. Hogy mint ...,,a környék agg fülemüléje Éneke utolját ott elzengicsélje ..." Századunk első évtizedeiben is sok író örökítette meg és lakta a Margitszigetet. Az ódon, kopott Kisszállóban éltek, lelkesedtek és nyomorogtak — sokszor a kis vaskályhán sütött varjúpecsenyéből táplálkozva — Bródy Sándortól Molnár Ferencig számosan. Tizenkét évig élt és írt a hajdani nádorlakban Krúdy Gyula. És sok költő énekelte meg, Adytól József Attiláig. A Nyugat köre aránylag keveset emlékezett meg róla. Mintha csak ezt pótolnák a most előkerült kéziratok . .. * Juhász Gyula alkotása éppen a Sziget irodalmi vonatkozásaira utal: MARGITSZIGET Ülök egy vén padon, hol régi költő, Én ősöm ült, a mélázó Arany, E táj nagy álmokat virrasztva őrző, Áldott borúja, derűs árnya van. Smaragdos ék a Duna kék szalagján, A magyar Isten boldog mosolya. Míg ide ér, szelid dai lesz a zaj már. Az est' ;zéiöen zene száll tova. Költőknek fészke, szeretők tanyája. Mit ástok? mit vájtok? szurkáltok, emberek? Ahol láng fellobban, koronát, kincseket; Hol rom feketéllik, csontokat, tetemet. Mit ásnánk egyebet? Nem tűrünk titkokat, a sejtés nem elég, Mi hívjuk, idézzük az idők szellemét. Mit tegnap temettünk, ma kutatva, bújva, — Mind kiássuk újra. A tegnapi hantok a holnap gyönyöre. Az idő a romot rózsákkal szövi be. Halál és születés. Igy álmodtam én A rózsák szigetén. Margitsziget, 1916. júl. 4. SZENT MARGIT GALAMBJAI A szűz királylány hűs szigetjén Galambok isznak a Dunából. Megszomjazott s leszállt a földre A fönn keringő légi tábor. Házak s tornyok felett csapongva Negédesen szelték a léget. 36