Budapest, 1974. (12. évfolyam)

2. szám február - Rózsa Gyula: Vigh Tamás szobrászata

Ferenczy Béninek legfeljebb kétszemélyes volt az „iskolája", és ennek az iskolának kiemelkedő tehetsége Vigh Tamás volt. Nagyobb a Ferenczyiskola két okból nem lehetett: a század mesterét csak 1945 és 1949 között volt hajlandó foglalkoztatni a főiskola, hivatalosan sem előtte, sem utána nem taníthatott — ez volt az egyik, a szervezeti ok. A másik, a lényegig hatoló pedig az, hogy Ferenczy Bénit nem lehetett ,,követni", nem lehetett életművére rácsodálkozni és utánozni; utánozni való külsőségekkel nem szolgálhatott. Látszólag Ferenczy Béniről Ferenczy Béni szobrászata klasszikusan letisztult volt, mint köztudott. De iszonyatos feszültségek egyensúlyából született ez a klasszikum, és érzelmek-gondolatok nagyon bonyolult rezgőkörén át szólalt meg a végső egyszerű hang — és ez kevésbé köztudott. Köztudott, hogy Ferenczy Béninek egyik mestere a kubista szobrászat atyja, Archipenko, hogy a magyar mester politikailag-művészileg leglázadóbb korszakában, a húszas években élesen darabolt, erőteljesen tagolt kubista plasztikát müveit maga is. És köztudomású, hogy a harmincas évek moszkvai, bécsi emigrációjában, illetve itthon kiteljesedett érett korszakában szakított a kubizmussal a klasszikum jegyében. Itt téved a közfelfogás. Mert Ferenczy Béni klasszikus arányú, feszülő asszonyszobrai, szép nyakra tornyozott érzékeny művészportréi és művészelődök klasszikus nagyságát értőértető érmei a klasszikus látszat alatt kubista tcmegfeszültségeket, konstruktivista térbeli rendet és avantgardista konfliktusokat hordoztak mindvégig. Tévedhetetlenül érezte ezt az elmúltkorszakokművészetpolitikája: Ferenczy Bérii itthoni, nagy korszaka szobrászatpolitikánk két olyan, sokkal kevésbé nagy korszakával esik egybe, amikor a klasszikust, a hagyományost, az akadémikust rendelték meg a szobrászattól más-más témakörben és politikai szándékkal, de azonos esztétikai igénytelenséggel. S csalhatatlan érzékkel tudtak vigyázni arra, hogy a nagy klasszikum-áradatban Ferenczy Bénitől, az igazi klasszikustól köztéri szobrot ne rendeljenek. A harmincas évek végének kenetes klasszicizmusa Rózsa Gyula és az ötvenes évek elejének ágáló klasszicizmusa sokkal világosabban látta — és sokkal világosabban kifejezésre juttatta —, hogy Ferenczy Béni „klaszszicizmusa" nem keveredik és nem alkuszik, mint némely művészettörténeti szakmunkák. Ferenczy szégyellnivalóan kevés köztéri alkotását a hatvanas évek elején állították a közterekre. Vigh Tamás az ágáló klasszicizmus idején, az ötvenes évek legelején indult művészpályáján. Fényesen, és az akkori viszonylatok szerint dédelgetetten: 1951-es főiskolai diplomamunkáját a Szabad Nép dicsérte, a művészeti adminisztráció VIT kiállításra küldte, alumínium-változatban a fővárosban fölállította, és egy nyolcszáz év magyar plasztikáját méltató albumban, hetven valahány kép, Ferenczy István, a kalocsai királyfej társaságában reprodukálta. Vigh Tamás huszonnyolc éves korában, 1954. április 4-én már megkapta a Munkácsy-díj második fokozatát, ugyanebben az évben megtartotta első kiállítását, megmintázta második, immár közületi rendelésre készült nagyszobrát. És közben soha nem volt szólamszerű a klasszicizmusa. MertVighTamása,,Ferenczy-iskola" szervezeti megszűnése, Ferenczy Béni eltávolítása után is Ferenczy-tanítvány maradt a másik, a lényegig hatoló értelemben. Ezért szólt ez a néhány bekezdés csak látszólag Ferenczyről és valójában Vighről. Hogy milyen teljesítményt nyújtott ezzel új szobrászatunk számára, s milyen esztétikaierkölcsi tőkét adott a szobrásznak, azt a korai budapesti Vigh-szobrok valóságán mérheti le mindenki. Albertfalva, Óbuda, Zugló Ezekbe a „külső kerületekbe" kell elmennie annak, aki Vigh pályakezdését kívánja tanulmányozni, és ez így is van rendjén. Nem hiszem, hogy amióta van köztéri szobrászat és szobrászi rangsorolás, előfordult volna, hogy pályakezdő művészek kapták volna a városok főtereinek, a fővárosok ünnepélyes részeinek szobor-feladatait. Illetve, ha volt — mert éppen nálunk, és éppen akkor volt erre példa, amikor Vigh Tamás ifjú művésznek számított —, e miatt az ellenpélda miatt, e miatt az elhamarkodott központba-állítás miatt azóta is váltig mentegetőzik a közület, amely az elhamarkodott lehe-Pihenő nő (1955). Erzsébet királyné útja; lakótelep Bartók mellszobra a Feneketlen tó melletti parkban VIIIII Tamás