Budapest, 1974. (12. évfolyam)

12. szám december - Barkoczi Péter: Séta a Rákóczi út páros oldalán

Én is igen sok barátomat veszítettem el e meggondolatlan tett miatt, és helyre ütöttem volna, ha már késő nem leendett vala... S így nem maradt egyéb hátra, mint pályatársaim töredékeit egybegyűjteni, a háborgó jurátusokkal szemközt, párttá tömörítni, s valamely erősb zászló alá szegődni. Ily zászlót nem sokáig kellett keresnem; várva várt már az bennünket a „Gyüldében", a conservativok és clericalisok ezen elhírült clubjában, hová engem szintén Hunyady vezetett be, én pedig mintegy 2—300 juratust, mint elvtársaimat. Leírhatlan az öröm, mellyel bennünket s kivált engem a conservativek és pap urak fogadtak. Mert hát e percztől kezdve ők is bírtak már „ifjúság"-gal, s ez által mintegy megszabadultak a magtalanság átkától, és tért nyertek a közvéleményben. Bevezető beszédemet a ,,Nemzeti Újság" ezer meg ezer példányokban nyomtatta ki s küldte szét az országban; a „Gyülde" pedig minden héten nagyszerű lakomát rendezett számunkra — saját költségén. Ez persze, egy neme volt a politikai toborzásnak; de megvallom, hogy bizony, nem valami tiszteletre méltó neme. A Gyüldei fiatalság ugyanis csakhamar nem elv- s meggyőződésből, hanem kenyér- és hivatalvágyból gyülöngött e clubba s a conservatív zászlók alá; s miután a „Gyülde" urai csakugyan hivatalokkal és előmenetelekkel is kecsegtették a belépő Ifjakat, ezeknek csak politikai erkölcstelenségét, szolgalelkűségét s hiú nagyra vágyásait táplálta. S aztán, valamint ezen club fiatalsága méltán kárhoztatandó, hogy saját ifjúkora eszményi világától elfordulva, politikai bérenczczé aljasult, maga a ,,Gyülde" a fönebbi fogások által nem mint tanintézet, de mint politikai bordélyház tűnt fel a közvéleményben. Ez okból, s méltán is, írta róluk a szintén fiatal Petőfi: „Mily ifjúak vagytok — a mily hamar rothadtok," (Mészáros itt pontatlanul idéz, e rész Petőfi „A gyüldei ifjakhoz" c. versében így hangzik: „Ti ifjak vagytok, ifjú csemeték, /És a férgek máris belétek hulltanak./ A férges fát mi várja? rothadás!/ Ti hát rothadjatok ..." A szerző megj.) — és szintén, ama lakmározások, csábítások és hitegetések miatt vált aztán a „Gyülde" oly gyűlöletessé s megvetetté, hogy midőn Pest utczáin egyik czipészinas a másikkal összeveszett s valami gyalázatos névvel akarta bosszantani, így kiáltozott utána: „Te gyülde, te gyüldei" Az ellenzéki jurátusok pedig, ily feliratú czédulákat tűztek föl lopva gombostűvel az utczán vagy közhelyen megjelenő gyüldei ifjú ruhájára: „Gyüldeféreg"... (Moson megyében kap hivatalt. 1848. március 15. után ismét Pestre megy.) ... itt Pesten, végtelen emberáradatban örvendező honpolgárokat, vidám, zajongó s kiáltozó fiatalokat találva, kiknek fövegeit lengő vörös toll, mellöket pedig nemzeti színű szalagok boríták. . . (Az első napokban nem mert az utcán mutatkozni, majd népgyűlési plakátot látva, cselekvésre határozza el magát.) ... leküzdék magamban azonnal minden félelmet, rohantam a boltba, vettem egy nagy vérvörös forgó tollat, s kalapomra tűzve, jártam keltem a város főutezáin, mint vala-