Budapest, 1974. (12. évfolyam)

12. szám december - Heim Ernő: A magánépítkezések sürgető gondjai

KÁLVIN TER A Kecskeméti kapu feltételezett metszete a megtalált falmaradványok és a Budai vár XV. században épült Kelenföldi kapujának rekonstrukciós rajza alapján A Kecskeméti kapu és rondellájának megtalált fal maradványai a Kálvin téren (feketén jelölve), feltüntetve az aluljáró és az új épület tervezett elhelyezkedését: 1. Rondella; 2. Kecskeméti kapu; +; a tervezett épületek pilléreinek helye; pontozott vonallal jelölve a feltételezett és a további feltárásokkal tisztázható falmaradványok helye Vizy László A Kecskeméti kapu és rondella műemléki tervezése Apesti középkori városfalmaradványok bemutatásáról, illetőleg a Kálvin tér rendezése során felmerült műemléki és városrendezési problémákról a Budapest 1974. szeptemberi számában emlékeztünk meg, „Utolsó lehetőség egy műemlék megmentésére" című cikkünkben. írásunkban a Kecskeméti kapu műemléki és várostörténeti jelentőségét ismertettük az irodalmi források és kutatások tükrében, azzal a céllal, hogy a középkori falmaradványok feltárása és műemléki bemutatása a Kálvin tér rendezésekor megtörténjék. Az aluljáró-rendszer építési munkálatai 1974 tavaszán megkezdődtek. Az előkészítő közműkiváltásoknak, forgalomeltereléseknek nap mint nap tanúi vagyunk. Augusztus végén a Kecskeméti utca torkolatában egy lejáró rámpa építésének földmunkáihoz kezdtek. A rámpa építését ideiglenes jelleggel, technológiai céllal tervezték, hogy az építéshez szükséges földelszállítás és az építési anyagok, szerkezetek elkészítése a lehető leggyorsabban megtörténjék. Augusztus 30-án a munkagödörben előkerültek a középkori Kecskeméti kapu alapfalai. Az eseményről a napilapok mindegyike beszámolt, tájékoztatást adván arról, hogy a régészeti feltárások és felmérések megkezdődtek. A leleteket a Fővárosi Tanács V.B. illetékes vezetői és a szakemberek is megtekintették. Döntés született a leletek: a középkori fal maradványok feltárásáról és bemutatásáról. A régészeti megfigyeléseket és munkálatokat folyamatosan, a metró-építéssel párhuzamosan kell elvégezni, oly módon, hogy az építést ne akadályozzák. Az egyeztetéseket is folyamatosan, szükség szerint végzik. A lehajtó rámpán néhány nappal később megindult az aluljáró-rendszer építéséhez szükséges forgalom, a teherszállítás, az építőgépek mozgatása, az építési anyagok szállítása. Emiatt egyelőre teljes feltárásról még nem lehetett szó, nehogy a meginduló teherforgalom a maradványokat tönkretegye. A lehajtó rámpa területén a kaputorony belső négyzete tisztán kirajzolódott. Az alapfalak maradványai egyben a kaputorony pinceszintjébe vezetnek be. A két és fél méter széles alapfalak között a „farkasverem" maradványai, annak feltöltött tere került elő. A rámpa további építése során elérték a Kecskeméti kapu védő rondellájának alapfalait is. Az építés üteme miatt ezen a területen a további régészeti feltárás és a műemléki helyreállítás előreláthatóan csak egy év múlva folytatható. A feltárások és elemzések először adhatnak választ — a 100 évvel ezelőtt megjelent első ismertetések után — a kérdésre: mikor épült a Pestet körülvevő védelmi rendszer? Az eddig elkészült forgalmi, városrendezési és építészeti terveket egyeztetni kell a várostörténeti értékű falmaradványok műemléki bemutatásának lehetőségével. A műemléki tervezés megindításához műemlékes szaktervező bevonása vált szükségessé. A tervezés feladata sokrétű és összetett. Hiszen nemcsak az ismert és feltárt maradványok bemutatását kell megoldani, de figyelemmel kell lenni a további feltárások során előkerülő falmaradványokra, és lehetőséget kell teremteni azok bemutatására is. Egyeztetni kell a már elkészült közművek elhelyezését, az aluljáró tervezett végfalának kialakítását a műemléki bemutatás követelményeivel, építészeti összhangot kell keresni az „új városkapu", a Kálvin téri foghíj-beépítések építészeti elképzeléseivel. Efeladat lényegesen gazdagítja a korábbi elképzeléseket. A probléma ma már nemcsak úgy vetődik fel, hogy új, korszerű épületeket kell tervezni, s hogy meg kell oldani a tér forgalmi és városrendezési kérdéseit; mindezt össze kell kapcsolni a középkori városfalmaradványok építészeti, műemléki bemutatásával, úgy, hogy építészeti, szerkezeti és nem utolsósorban funkcionális kapcsolatot teremtsünk közöttük. A műemléki helyreállítás után a terület hasznosítására indokolt egy olyan program kidolgozása, mely összhangban van a modern műemlékvédelem alapelveivel, azzal a céllal t.i., hogy ne holt emlékeket hozzunk létre, hanem a felhasználás módjával megoldjuk az értékek méltó megőrzését. A javaslatok megoszlanak. Egyesek azt szorgalmazzák, hogy itt a középkori Pest múzeuma létesüljön, pótolva azt a nagy különbséget, amely a budai Vár feltárása és bemutatása, valamint a régi Pestre vonatkozó, a régi Pestet bemutató és reprezentáló rendkívül kevés, töredékes emlékanyag között fennáll. A másik elképzelés szerint a feltárt romterületet presszó, borozó céljára lehetne hasznosítani. Ez a gondolat találkozik a Kálvin téri épületek programjában szereplő „Városkapu" presszó tervével; lényegében ennek a programnak bővítését jelenthetné. AKálvin tér városrendezési és műemléki problémáinak együttes megoldása megteremtheti a szintézist városrendezés és műemlékvédelem ellentmondásosnak tűnő kapcsolata között. S testet ölthetne általa Granasztói Pál gondolata: „... nemcsak a városrendezés a jövőbe mutató, azt szolgáló feladat, hanem — társadalmi funkcióját tekintve — a műemlékvédelem is. Mindkettő eredményei kevésbé a mának, a pillanatnak szólnak, inkább az elkövetkező évtizedeknek ..." 11