Budapest, 1974. (12. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: A nő a Budai Jogkönyvben

Zolnay László A nő a Budai Jogkönyvben Előkelő polgárasszony sírköve a XVI. század elejéről (Vöröss Emőke felvétele) A budai és pesti nő középkori helyzetére talán azok az intézkedések a legjellemzőbbek, amelyeket a XIV— XV. század fordulójának jogviszonyait tükröző Budai Jogkönyvben olvashatunk. A Jogkönyv súlyosan bünteti a női erény ellen elkövetett eröszakot. Az a leány, akin erőszakot követtek el, a Jogkönyv szerint kuszált hajjal, zilált ruházatában nyomban fusson a Városházára. Panaszát három napon belül tegye meg, különben nem veszikfigyelembe. Aki leányon követ el erőszakot, tartozik őt feleségül venni. Aki apácát erőszakol meg, fejét veszti. A Budai jogkönyv éberen őrködik a családi élet erkölcsi tisztaságán. Ha mégis házasságtörésre kerül sor, lehetővé teszi a megbocsátást, a kibékülést. Ha mind a férj, mind a feleség hűtlen vagy ha a férfi nős, s a házasságtörő asszony férjes, erről — akár kínvallatással is — meg kell győződnie a városnak. Amennyiben a házasságtörés bebizonyosodik, elevenen helyezik őket közös sírba az akasztófa alatt. Mielőtt azonban eltemetnék, karóval átdöfik őket. A nős ember szeretőjét kiseprűzik a városból. Azt az anyát, aki leányát erkölcstelen életre fogja, zsákba kötik s a Dunába vetik. Ez a büntetésük a keritőknek és a kerítőnőknek is. Azt a lélekkufárt, aki házát efféle titkos fajtalankodás céljára átengedi, vízbe fullasztják. A hajadonnal, aki titokban szeretkezik, enyhébben bánik el a Jogkönyv. Megtiltja, hogy a budai poroszlók gúnyt űzzenek belőle. Ugyancsak tiltja a városból való „kitáncoltatását", és hogy ruhájára varrják a prostituáltak megkülönböztető jelét, a sárga fol-