Budapest, 1974. (12. évfolyam)

11. szám november - Vértesy Miklós: Az Országúttól a Mártírok útjáig

A Margit körút 1932-ben Egy római kori útmaradvány bizonysága szerint a Mártírok útja Budának nemcsak legforgalmasabb, hanem legrégibb útja is. Évszázadokon át koptatták a Szentendréről, Óbudáról (Aquincumból) Székesfehérvár, Budakeszi felé vagy ezzel ellentétes irányba igyekvő gyalogosok, lovak, szekerek. Rajta folytatták útjukat közeli vagy távoli céljuk felé azok is, akik a mai Margit-híd táján levő jenői réven keltek át a Dunán. Szokatlan alakú út Aki a Mártírok útján megy, vagy akár térképen nézegeti, különösnek, szeszélyesnek találja furcsa alakját, háromszori irányváltoztatását. Különösnek joggal mondható, szeszélyesnek már nem, mert földrajzi tényezők határozták meg: ez az út csak itt és csak ilyen irányban húzódhat. Első, legrövidebb szakasza új, mesterséges feltöltés eredménye. A múlt század vége felé készítették, hogy a Margit-hidat összekössék a meglevő úthálózattal, elsősorban az ősi országúttal. A két szakasz találkozásánál, a Rózsadomb alján van az első törés. Az út innen kezdve a keskeny Dunaparti síkság szélén szorosan követi a dornt» keleti nyúlványát. A Bem József utcánál újból megtörik, délnyugatra fordul. Irányát innen kezdve balról az egykori városfal szabja meg, amellyel a törökök a XVI. század végén körülvették a külvárost, jobbról pedig az a vizenyős, nehezen járható mocsár, amely hajdanában a mai Kisrókus és Lövőház utca táján terült el. A három szakasz 1894-től Margit körút, addig mindegyiknek külön neve volt. Az elsőt a mai Margit és Mecset utca sarkán álló prímási palotáról Bischofgassénak, Püspök, majd Prímás utcának nevezték, a másodikat Alte Hauptstrassénak, Ófő utcának, Alsó főútnak és Török utcának. (A régi Országútnak a Frankel Leó út és Margit utca közti darabja máig megtartotta a Török utca elnevezést.) A Bem József utcánál kezdődő szakaszt Obere Hauptstrasse, Felső Országút, majd egyszerűen Országút néven emlegették. 16 A Széna tér és a Moszkva tér közti útszakasz korábban a Krisztina kőrúthoz tartozon, de a Közmunkatanács 1929-ben a Margit körúthoz csatolta. Templom, kórház, lövölde Legelőször a Császár fürdő és Bem József utca közti rész népesült be, itt a XI. században önálló telep alakult ki. I. Gézától vásárjogot kapott, ezért eleinte Gézavásárának, később pedig Felhévíznek nevezték. A Johannita rend által a Szentháromság tiszteletére emelt egyhajós román templom romjaira 1906-ban bukkantak rá a Margit körút 5/a és 5/b számú házak alapozásakor. Megtalálták egykori prépostjának, Gergellaki Bertalannak a sírkövét (ma a Vármúzeum őrzi), de a két ház udvarát nem ásták fel, itt további rommaradványok rejtőzhetnek. Felhévíz a XIV. század folyamán elpusztult, és ezután a Mártírok útját sokáig nem szegélyezték házak. A mai Szász Károly utca mindkét oldalán temető terült el, a 64. számú telek helyén (mindig a mai útszámozás értendő) pedig pestistemető. Két helyen, a mai Mechwart-ligetnél a Klemm, a Moszkva téren pedig a Christen féle téglavetőben téglát égettek; a kibányászott agyag helyén csúnya gödrök éktelenkedtek. Az első földszintes házak a XVIII. század elején épültek. Nagyjából ezekkel egyidős két, eleinte szerény, később újjáépítés révén jelentős nagyságú középület: egy templom és egy kórház. A 23. számú telken az ágostonrendiek 1707-ben Szent István vértanú tiszteletére egy kis, 13 méter hosszú kápolnát és mellette 1724-ben rendházat építettek. A század közepén a kápolna már szűknek bizonyult, ezért 1754-ben lerakták egy új, nagy templom alapkövét. A rend szegény volt, az adományok gyéren csörgedeztek, s így az építkezés soká elhúzódott: a két előreugró tornyú barokk templom felszentelésére csak 1770-ben került sor. A belső díszítő munka még ezután is folytatódott. 1785-ben II. József császár felosz-Vértesy Miklós Uz Országúttól a Egy budai utca