Budapest, 1974. (12. évfolyam)

11. szám november - Dr. Faith Mihály: Miért van sok útburkolatbontás?

tett szervek bevonásával történik. Kezdési engedély csak egyeztetett munkára adható ki (10. §4—8.). Mivel a koordinálandó munkák száma évente több ezer, a jövőben számítógépek felhasználása is indokolt. Számítógépek igénybevételére előreláthatóan már 1975-ben sor kerül. Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy a legkörültekintőbb egyeztetések és intézkedések ellenére is — kis számban — előfordulhat egy-egy új útburkolat öt éven belüli felbontása. Ugyanis már az eddigi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a fővárosban levő számtalan intézmény, vál­lalat, kereskedelmi és vendéglátóipari egy­ség, stb. gyakran nem tudja megadni egy­egy út- vagy közműépítés előkészítése folya­mán a részéről esetleg már 3—5 év múlva felmerülő fejlesztési igényt. Az pedig általá­ban 3—5 évre előre nehezen állapítható meg, hogy valamely intézmény fejlesztése folyamán az intézmény helyétől távolabb fekvő utcában milyen közműépítéssel kap­csolatos burkolatbontás szükséges. Ez a koordináció egyik legnehezebb része. A közúton végzett munkák lényegében két nagy csoportra oszthatók: — A nagy — több száz vagy ezer m2 terü­letet érintő — építkezésekre és — a kis, gyakran 2—3 m2 területű munkákra. Ennek megfelelően alakulnak az egyes építési munkák szervezési és műszaki problémái is. Az építkezések koordinációja A közúti forgalom és a tömegközlekedés igényeinek növekedése, a metró-hálózat építése és a közművek fejlesztése nagysza­bású munkákat és ezek összehangolását teszi szükségessé. Az út és csomópont-ren­dezések folyamán a közműveknek és egyéb beruházóknak (pl. MÁV, BKV, vállalatok, üzemek) is el kell végezniük felújítási vagy fejlesztési munkáikat. így egy-egy területen több beruházó is tevékenykedik. Ez jelen­tős koordinációs és irányító munkát igé­nyel. A koordináció folyamán egyeztetik a különböző beruházók műszaki terveit és egyedi organizációját is. Az építési munkák szabályozása több beruházó esetén csak ha­tósági úton történhet. Ilyenkor az építési engedélyek határidejének előírásával lehet a megfelelő ütemet és sorrendet biztosíta­ni. Az építési engedélyek kiadásánál kell a különböző beruházók terveinek egyezte­tését is elvégezni. Hatósági beavatkozás nél­kül az egymással szerződéses viszonyban nem álló beruházók és kivitelezők munká­ját megfelelő hatékonysággal koordinálni nem lehet. A nagyobb mélyépítési, csomópont-ren­dezési munkáknál az építési ütem megfelelő biztosítása érdekében minden héten koor­dinációs megbeszéléseket tartanak. Ezeken a megbeszéléseken vitatják meg a külön­böző részletkérdéseket. Egyes hatósági engedélyezések, állásfoglalások is ezeken a koordinációs tárgyalásokon történnek. Ilyen részletkérdések: a forgalomterelések, a villamosvágány-átkötések, a forgalom alatt levő területeken szükséges közmű­bontások engedélyezése és az építkezés folyamán váratlanul adódó problémák meg­oldása (pl. vízcsőtörések, záporeső alkal­mával a csatornakiöntések, a csatornaszaka­dások, a tervtől eltérő közműkiváltások, az ütemtervtől való lemaradás, a kivitelezők közötti viták stb.). Komoly problémát jelent a nagy mély­építési, csomópontrendezési munkáknál, hogy a kivitelező vállalatok, még generál kivitelezés esetén is, általában csak a mun­kák kb. 20—40%-át végzik el. A többi munkára az alvállalkozók biztosítását kérik. Gyakran a közmű-vállalatok bevonását in­dítványozzák. Ezért egy-egy építkezésen mindig több vállalatnak kell dolgoznia. Ez a helyzet a koordinációs feladatokat jelentő­sen növeli. A mélyépítési munkáknál tehát több szin­tű koordináció szükséges: 1. Kivitelező vállalati szinten a munka­helyek megszervezése, 2. generálkivitelezői szinten az alvállalko­zók koordinálásása, 3. beruházói szinten: több generálkivite­lező, illetve egymással jogviszonyban nem álló kivitelező munkájának koordinálása, 4. hatósági szinten: az egymással jogvi­szonyban nem álló beruházók munkájának koordinálása. Az egyes szinteknek megfelelően növek­szik a koordináció jelentősége. Szükségessé vált a főváros területén levő mélyépítő kapacitások munkájának koordinálása, a kapacitásmérleg megállapítása és a rendel­kezésre álló kapacitások optimális szét­osztása. Ugyanis nemcsak az útburkolat­bontást jelentő munkahelyek száma több mint tízezer évente, de a közterületen végrehajtott mélyépítési munkák értéke is meghaladja az évi 2 milliárd Ft-ot. A mély­építési munkákat több mint 20 nagy vállalat végzi. Koordinációs feladat az egyes épít­kezések folyamatosságát és megfelelő idő­tartamon belüli végrehajtását biztosítani. Az építkezések koordinálását a külön­böző vonalas és ciklogramos ütemtervek segítik elő. Az utóbbi évtizedben — kül­földön is — fokozatosan elterjedtek a kü­lönféle programozási eljárások. A progra­mozás — a munkák optimális végrehajtása érdekében — részben műszaki, részben gazdasági tervezési folyamat. A bonyolult, de összefüggő építési prob­lémák programozására alakultak ki néhány éve az ún. „kritikus út" (hálódiagramos) módszerek. Közöttük is lényeges helyet foglal el a CPM (Critical Path Method) és a PERT (Program Evalution and Review Technique). Ezek a matematikai módszerek sajátos hálózati diagramot alkalmaznak. A diagram a munkafolyamatok ábrázolását szolgálja, technológiai sorrendben. A cél: biztosítani a munkafolyamatok megfelelő kapcsolódását, a véghatáridő betartását, és felhívni a figyelmet az építkezés időtarta­mát befolyásoló ún. kritikus munkafolyama-Közműépítés a közút alatti talaj átfúrásával, nagy útburkolatbontás elkerülése céljából (A szerző felvétele) tokra. A kritikus útra vonatkozó módszere­ket a legalább száz tevékenységet magukban foglaló építkezéseknél alkalmazzák. A kialakult gyakorlat szerint ezek a prog­ramok általában a kivitelezési munkákra készülnek. Az útügyi szervek foglalkoznak kiterjesztésükkel a tervezői, beruházói és a hatósági feladatokra is. A kis területű burkolatbontások A kis területű (1—20 m2 ) burkolatbontá­sok általában két csoportra oszthatók: — előre betervezhető munkákra, — váratlanul jelentkező munkákra (pl. csőtörések, burkolathibák elhárítása). A betervezhető munkák általában meg­felelően koordinálhatok; a munkák csak a szükséges engedélyek és egyeztetések után kezdhetők. A hibaelhárítások megkezdését utólag kell bejelenteni. A kis területű munkahelyek száma éven­te több ezer. A munkákkal kapcsolatos bur­kolatbontások pedig jelentősebben ront­ják a burkolatok állapotát, mint a forgalom. Mértékükre jellemző, hogy a bontó üzemek által a burkolatok helyreállítására fordított hitelek az évi 50 millió Ft-ot is meghaladják a fővárosban. A burkolatbontások helyreállítása, a rendszabályok ellenére, gyakran vontatot­tan halad. A helyreállítást végző vállalatok ugyanis elsősorban a nagy volumenű út­építési munkákban érdekeltek. Gyakran naponta 30—50 munkahelyen kell 1—2 órás munkát elvégeznie egy-egy vállalat­nak; emiatt, a kapacitáslekötések ellenére is, húzódoznak a kis volumenű burkolat­helyreállításoktól. Problémát okoz továbbá az a körülmény is, hogy a burkolathelyreállítási igények nem egyenletesen jelentkeznek; kedvező időjárási viszonyok között különösen meg­növekednek. Ilyenkor az útépítési munkák 6

Next

/
Thumbnails
Contents