Budapest, 1974. (12. évfolyam)

10. szám október - Preisich Gábor — Szűcs István: A budapesti agglomeráció

Sajgó Pál vándorkön/vének első oldala Pest látképével és a könyv használatának szabályaival Budapest Főváros Levéltára anyagából Sajgó Pál pesti szabólegény vándorkönyve az 1838—1842-es évekből AXIX. századi céhes iparűzés idején hagyományként és követelményként élt, hogy a mesterséget elsajátított szabólegénynek kezdetben három, később hat esztendeig kellett városról-városra vándorolnia és a szakmabeli mestereknél ismereteit tovább gyarapítania. A munkával eltöltött időt és a legény magaviseletét a XVIII. században egyszerű igazoló lapra, ún. Kundschafte jegyezték föl a városi céhek atyamesterei, 1816-tól viszont a Helytartótanács által rendszeresített és Pest város Tanácsa által kiadatott vándorkönyvbe írták. A vándorkönyv használatának elrendelésével a könyv tulajdonosának vándorútja ellenőrizhetővé vált, hiszen a céhek elöljárói pontosan bejegyezték a mesterlegény állomáshelyeit, ottani munkavégzését, sőt a mesterek ellen irányuló legénymozgalmakban való esetleges részvételéről is tudósítottak. Amint Sajgó Pál pesti szabólegény vándorkönyvéből kiderül, a könyv funkcióját és a tulajdonosát érintő magatartási szabályokat pontosan meghatározták. A vándorlónak „Kötelességül tétetik — hangzik a szabályzat —: hogy mindennémü kóborlást, különösen pedig a' koldulást kerülje." Továbbá: „Utazását egyedül azon helyekre, a'hol mesterségéből Mesterek találtatnak, terjessze, a' hol munkát nem kap, felsőbbi különös Engedelem nélkül 48 órán felül lenni szabadságában nem áll. .." Ugyancsak „Tiltatik a' Vándorlónak felsőbbi különös Engedelem nélkül a' Cs. Kir. örökös Tartományokat elhagyni, ellenben igyekezetét oda forditani tartozik: hogy vándorlása idejét hasznos munkával töltse . .." Végezetül: „A' vándorkönyvbe jegyzett utat szigorú fenyíték alatt köteles megtartani." A vándorkönyv legjelentősebb funkciója — az ellenőrizhetőség biztosítása mellett —, hogy tulajdonosának „bizonyítványul szolgál ... az ausztriai minden örökös tartományokban, 's közönséges útilevelek helyett használ". A vándorlás befejezése után pedig igazoló irat a mesterlegény számára, aki könyvének fölmutatásával benyújthatta önállósulási kérelmét az illető város tanácsához. V. J. Fő céhmester igazolása Kéthelyről és Siklósról 1840-ből