Budapest, 1974. (12. évfolyam)

10. szám október - Szilágyi János György: Antik művészet (Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban)

Etruszk bronztükör hátiapja két harcos bekarcolt rajzával (i. e. 4. sz. második fele) Bikát leterítő oroszlánpár, anatóliai márvány síremlékről (2. sz. második fele) ványplasztika kiemelésére szolgál. A Gibraltártól Perzsiáig terjedő birodalom távolról sem egységes művészetének központi, itáliai műhelyeiben készült nagyszobrok közül a portréfejek sorozata és egy teljesen fennmaradt márványszarkofág a legjelentősebb. Az utóbbi, a rómaiak és gallok csatáját ábrázoló szarkofágreliefek ritka példája, a 2. sz. harmadik negyedében, az antik művészet fordulópontján készült, amikor a hellénisztikus görög hagyományok szkémáival egy új, a látvány megragadása helyett a létezés állandó törvényeinek kifejezésére törekvő művészi látásmód ütközött meg. Erről a harcról vall a birodalom tartományaiban készült legjelentősebb művek sora is, amely azt is tanúsítja, hogy egy-egy terület helyi hagyományai sajátos színezetet adtak a kialakuló új művészetnek. A volt görög területen, főleg Kisázsia partvidékén a klasszikus kézműves tradíciót őrző mesterművek születtek, mint a kiállított női fej a 3. sz. közepéről. Egy kétalakos sírtábla a thrák kultúra egykori központjának, a Balkán-félsziget Emberi arc alakú római agyagurna töredéke (1. sz.) Női fej, valószínűleg mitológiai jelenetből; császárkori görög munka (3. sz. közepe) &IW