Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - Vizy László: Utolsó lehetőség egy műemlék megmentésére

>Hij|| v-m CSIGÓ LÁSZLÓ FELVÉTELEI visz sehová. Hiszen a Liget sohasem volt az a centrum, ahová egy ilyen hangsúlyos út vihetne; még ha múzeumait, állatkertjét, többi intézményét kétannyian látogatnák, akkor sem. Ezért maradhatott a „kis földalatti" ilyen sokáig, 75 éven át valóban kicsi; most pedig, amikor gyorsabb, korszerűbb, csak azért lett az, mert megteremtették logikus folytatását Zugló felé. Ugyanígy várt, és részben még vár maga a felszíni út is hosszabbitásra — hogy egyszer majd mégis menjen valahová. A Duna felé haladva, még világosabb sugárutunk csököttsége. Egy terv szerint a Belvároson át az Erzsébet-híd felé kellett volna ívelnie. Vezessük csak így a ceruzát: morzsolódó grafitszemcséi nyomán házak, háztömbök omlanak össze, végig az Engels tér és a Március 15-e tér között. Egy másik terv a Lánchíd felé fordította volna el. Ebben az esetben szinte magától kiszabadul „szorult" helyzetéből a Bazilika. Mely ráadásul, építészeti formáját tekintve, nem is bazilika — különben: az esztergomi sem az! —, nem olyan többhajós, megnyújtott négyszög alapú templom tehát, ahol a főhajó a megvilágítást közvetlenül, kiemelkedő oldalfalainak két párhuzamos ablaksorán át kapja. Egyházi rangja azonban 1938 óta „Basilica minor": kisebb bazilika, így közhasználatú elnevezése jogos. A templomok tornya — emlékszünk ijedős gyermekkorunkból — baglyok, denevérek, galambok tanyája. A templomok alatt gyakran katakombák, kripták, sírok, temetkezési helyül is szolgáló, kiépített altemplomok rejlenek. Hová jutunk, ha módunk van beléphetni a pesti Bazilika egyik oldalajtaján, s fölmenni a kongó lépcsőkön a toronyba? Temetőbe itt is. De nem emberek, hanem leírt dolgok Penészedő levéltári kötetek Kutatószoba a pincében Kút — a Levéltárban