Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - Zolnay László: Börzsönyi vándorutak

III. századi római erőd maradványai a Szent Mihály-hegy barlangjainál Boltozati zárókő 1509-es évszámmal a nagymarosi torony aljában Barokk kápolna a nagymarosi országúton Valentinianus kori erőd Verőcénél (a képen látható a helyi Vízművek kerítése emiatt az erőd és pihenőpadjai megközelíthetetlenek) Zolnay László Börzsönyi vándorúink Néprajzos kutatóink a közelmúltban mutattak rá arra, hogy hazánk etnográfiai térképén még ma is fehér folt a hatalmas börzsönyi hegység lakossága. A vadregényes Ipolyvölgyben — amelynek keleti fele Magyarországhoz, a nyugati Szlovákiához tartozik — a kis falvak még mindig rejtegetnek feltáratlan értékeket a hajdani népélet, népi műveltség, népművészet remekeiből. Éppen ezért ez évtől néprajzi és népzenei kutatók rajai indulnak el e tájra, hogy a huszonnegyedik órában regisztrálják a gazdag hagyatékot. A Budapesthez annyira közeleső és mégis zavarbaejtően ismeretlen Börzsöny népi értékei — építészetétől muzsikájáig — itt is, mint az országban és a világban mindenütt, néprajzi témákból történeti témákká válnak. (Maga a néprajz is ún. leíró, deskriptív tudományból a szemünk láttára történeti tudománnyá vált.) így azt is mondhatnám: a Börzsöny néprajzi hagyatéka most már a Börzsöny történeti, művészettörténeti hagyatékát gazdagítja. Nyugat-Börzsönyt — a tájnak azt a részét, melyet ezúttal felkeresünk — Budapestről gépkocsival egy nap alatt, közjárművekkel hétvégi kirán-24