Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - Fekete Gábor: Dunakeszi, a falu

A Szent István körúti üzlet egyébként: akár egy kis virágkiállítás. Nagy, fehér kőtálakból a legkülönbözőbb színű, alakú futók folynak és körülölelik a magasabb pálmákat, fikuszokat. Csíkos, tarka broméliák, piros flamingók, sárgaszélű, erezett sanseveriák karéjában fehér orchideák, tűzpiros szegfűk lángolnak, lila jácintok, narancssárga gerberák emelkednek ki az aszparáguszok gazdag zöldjéből. Párás és hűvös a levegő, mert a virágoknak, növényeknek ez kell. Akik itt dolgoznak, hozzászoknak ehhez is. Ismerik és szeretik a szakmát. Nem mondható el ugyanez az utcai virágárusokról, akiknek száma egyre nő, de kereskedelmi érzékük nem mindig párosul megfelelő szakképzettséggel. Sokszor hervadt, kétes eredetű virágot árusítanak, néha drágábban, mint az üzletekben. Virágkötő verseny Virágkötészeti verseny a Népköztársaság úti Virágért boltban. Fiatal lányok, asszonyok sürögnek, hajladoznak, keresgélik, összeillesztik a kiválasztott „alkatrészeket". Hatalmas halmokban a verseny anyaga: zöld díszítő növények, szalmavirágok, szalagok, vázák, ládák, cserepek. És persze, a főszereplők: virágok, minden színben, fajtában. Egy fiatal lány fehér összhatású csokrot készít, csak az aszparágusz zöldje töri meg, vagy inkább emeli ki a különlegesen elhelyezett margaréták fehérségét. Egy másik versenyző piros tulipánt kever fehér violával, egy boltvezető — régi versenyző — nagyon tarka kombináción dolgozik. A variációk végtelenek. Aki az elődöntőben győz — részt vesz a debreceni országos versenyen. Az ottani győztest pedig kiküldik külföldre, nemzetközi mérkőzésre. Aki figyelmesen nézi ezt a versengést, nyomban megérti, hogy a fantázián, ügyességen, jó ízlésen, színérzéken, a modern alakzatok, formák összehangolási készségén túl: milyen sajátos tehetség kell egy igazán szép virágcsokor megalkotásához. Mi is, valamennyien, a magunk fejlettebb vagy kevésbé csiszolt ízlésével ha versengeni nem is, de — győzni szeretnénk. A vázákba, tálakba elhelyezett virágokkal, a cserepes zöldnövényekkel is le akarjuk győzni a város levegőtlenségét, a kő, a beton kopárságát, sőt otthonunk megszokott egyformaságát. S ha sikerül: örülünk. Mert virágok, növények között élni derűsebb, mint nélkülük. 15